Elöljáróban két dolgot kell leszögezni. Egy: ebben az országban jelentős dolgok csak Orbán Viktor tudtával és beleegyezésével történhetnek. Kettő: az egymilliárd forint fölötti összegek jelentős dolgoknak tekinthetők. És akkor most jöjjön egy jelentős dolog!

A történet ismert. A parlament  2012. október 2-án törvényben tiltotta meg a játéktermek és az elektronikus kaszinók üzemeltetését. A korábban kiadott engedélyek egyik napról a másikra hatályukat vesztették. Az indoklásban ugyanolyan fideszes képmutatás villant föl, mint a népegészségügyre hivatkozó chips-adó vagy a trafikbotrány esetében. Csak itt nem a keringési rendszerünket és a tüdőnket óvták, hanem társadalompolitikai veszélyekről, káros szociológiai és egzisztenciális hatásokról, sőt  nemzetbiztonsági kockázatokról szónokoltak. A törvény által tisztára söpört pályán a költségvetés ugyan milliárdokat veszített, de megérte, mert így lehetett egy újabb törvény segítségével pályára küldeni Orbán Viktor kedves embereit. (Mint a trafikbotrány esetében.)

Az újabb törvény úgy született meg, hogy két szorgos kormánypárti képviselő nem feküdt le szundikálni a vasárnapi ebéd után, hanem íziben törvényjavaslatot nyújtott be, amelyet a parlamenti szavazógép hétfőn – kivételes sürgős eljárásban – meg is szavazott. A törvény szerint az országban mégis lehet üzemeltetni játékkaszinót (összesen tizenegyet), és ezekben egyenként háromszáz pénznyerő automata működhet. Úgy tűnik, a társadalompolitikai veszélyeket, a káros szociológiai és egzisztenciális hatásokat, valamint a  nemzetbiztonsági kockázatokat időközben sikerült kiküszöbölni, mert nem esett róluk szó. Sportszerető kormányunk valószínűleg egy titkos, játékszenvedély elleni szérum alkalmazásával átültette a kaszinók életébe azt az olimpia gondolatot, hogy nem a nyerés a fontos, hanem a részvétel. Már ami a kuncsaftokat illeti.

Eleinte úgy volt, hogy Orbán Viktor gazdasági intézője, Varga Mihály meghívásos koncessziós pályázatot ír ki a kaszinókra, de aztán inkább élt a még újabb törvénymódosítással, amely szerint pályáztatás nélkül is adhat koncessziót – ha a jelölt megbízható. 2014 májusára került is két megbízható szerencsejáték-szervező, és a tizenegyből kiosztottak hét koncessziót. Ötöt Andy Vajna cégének, kettőt pedig a Kósa Lajos nagyúr focicsapatát támogató szerencsés lovagnak.

Szegény szerencsétlen állami tulajdonú Szerencsejáték Zrt. hoppon maradt, így az ország legnyereségesebb kaszinóját, a budapesti Tropicanát év végén el kell adnia valakinek, aki rendelkezik budapesti koncesszióval. Ilyen persze csak egy van: Andy Vajna. Fölöttébb furcsa, hogy az állami tulajdon iránt oly nagy vonzalmat tanúsító Orbán Viktor, aki akár hatalmas veszteségek árán is hajlandó volt visszaállamosítani korábban privatizált cégeket, lemondott egy rendkívül nyereséges állami vállalatról.

Nagy ajándék ez Andy Vajnának! Ha hinni lehet a Figyelő számításainak (Megbízható főnyeremény, Figyelő, 2014. 07. 31.), akkor Orbán Viktor egy évi 7 milliárd forintot fialó ajándékkal lepte meg az Andy Vajna nevű magánszemélyt. Ha a Szerencsejáték Zrt. kapta volna meg az öt koncessziót, akkor ez a 7 milliárd a költségvetést gazdagítaná.

Többekben fölmerült a kérdés, hogy mi motiválhatta ezt a nagylelkűséget. A Figyelő megelégszik azzal a sokat sejtető válasszal, hogy „épkézláb magyarázat” nincs rá. Pedig mindenre van magyarázat, ha nem tudjuk is pontosan, csak találgathatjuk. Hát akkor találgassunk!

Andy Vajnáról köztudott, hogy nagyon okos, remekül főz, sziporkázó társasági figura, aki a neki kedves simicskalajosokat magánrepülőgépén utaztatja kézilabda BL-döntőre, a habonyárpádoknak kölcsönadja budai lakását, összejár a rogánantalokkal, akiket saját vendéglőjében vendégel meg, és ellenállhatatlanul vonzza a nőket, akik unokái lehetnének. Egyszóval elbűvölő, szeretni való ember lehet, akinek még Orbán Viktor sem tud ellenállni. A legkevesebb, hogy évi hétmilliárdot ajándékoz neki közpénzből, nehogy rossz kedve legyen ennek a drága embernek. Nincs tehát itt szó semmi másról, csak merő szívjóságról.

Andy Vajna és Orbán Viktor egy felcsúti focimeccsen, 2007-ben – MTI/Koszitcsák Szilárd

Lehetséges egy másik, kevésbé szeretetteljes magyarázat is. Andy Vajna már Amerikában bebizonyította, hogy egy keresztapa szempontjából ő a megfelelő ember. Ugyanis volt egy zűrös adóügye: egy részvényeladás után 41 millió dollár nyereségadót kellett volna befizetnie, de Panamában és a Holland-Antillákon bejegyzett cégek közbeiktatásával sikerült megspórolnia ezt az összeget. Az amerikai adóhatóság tizennégy éven keresztül vizsgálta Vajna cégét, mert – mint a Time magazin megállapította – „leányvállalataik hálózata olyan zavaros, hogy a tőzsdei elemzők sem képesek követni”.  Végül a 41 millió helyett megúszta 7,4 millió dollár büntetéssel, és 6,5 millió dollár adóhátralék befizetésével (lásd: Andrew G. Vajna Amerikában – Az offshore mogul, Magyar Narancs, 2011. 09. 29.). Tehát olyan ügyes volt, hogy megnyerte az amerikai adóhatósággal vívott meccsét.

Na már most itt van az öt közép-magyarországi és fővárosi koncessziót elnyerő Las Vegas Casino, amelynek ugyancsak nehezen átlátható a tulajdonosi szerkezete. Megpróbált utánajárni a Népszabadság és az Átlátszó is, de a tulajdonosi lánc felgöngyölítése elakadt a Holland Antillákon bejegyzett Magyar Enterprises C. V.-nél. Mivel a szerencsejáték-törvény szerint csak az a cég kaphat koncessziót, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható, joggal föltételezhetjük, hogy a döntést meghozó Orbán Viktor olyan jól átlátja a tulajdonosi szerkezetet, mintha maga is tagja lenne. Lehet, hogy nem is Andy Vajna zsebébe megy az egész hétmilliárd, legfeljebb egy kis részét kapja a szolgálataiért? A többi pártzsebbe vagy magánzsebbe vagy mindkettőbe? Akkor már az is érthető lenne, miért ez a nagy ajándék.

Kétszer tizennégy év sem lesz elég kideríteni a valóságot, és a tőzsdei elemzők sem fognak tudni semmit kihalászni a zavarosból.

Andor Mihály, szociológus
Írásai a Galamusban