Az öregségi nyugdíj összegének kiszámítása egy stabil módszer szerint
történik, amelyben két változó elem található. A nyugdíjszámítás
folyamatában évről-évre változik az ún. valorizációs szorzószám, mely
szintre hozza a nyugdíjazást megelőző évek kereseteit a nyugdíjazáskori
jövedelemmel, és változhat (nem minden évben történik meg) az ún.
degressziós sávhatár, amely felett már csak meghatározott mértékben,
sávosan vehető figyelembe a kereset a nyugdíjhoz. 2015-ben a két változó
számítási elem közül csak egy modul, a valorizációs szorzószám
változik.
Mielőtt ennek az összetevőnek a helyét és jelentőségét megvizsgálnánk, tekintsük át dióhéjban a nyugdíjszámítás folyamatát.
Beszámítandó keresetek
Az öregségi nyugdíjhoz a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban Tny.) 22. §-a szerint az 1988.
január 1-től a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett)
kereseteket kell figyelembe venni.
Ez az időszak 2015. évi kezdő időponttal megállapított
nyugellátásoknál már huszonhét évi jövedelem figyelembevételét jelenti,
azaz az aktív kereső időszak több mint felében elért munkabérek, egyéb
jövedelmek már beszámítanak a nyugdíjba.
Ez a hosszú időszak azonban nem mindenki részére telt foglalkoztatással, jövedelemszerzéssel.
A Tny. 22.§ (4) bekezdése meghatározza azokat a szabályokat,
amelyeket arra az esetre kell alkalmazni, amikor nincs az előbbiekben
meghatározott időszak teljes tartamára a nyugdíjhoz figyelembe vehető
jövedelem.
Az előírások szerint legalább az 1988. január 1-től a nyugdíj
megállapítása időpontjáig terjedő idő fele részére kell keresettel
rendelkezni.
Ha ez a követelmény nem teljesíthető, a hiányzó időre eső napokra a
keresetet, jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak
keresete, jövedelme alapján kell figyelembe venni.
(elemzeskozpont.hu, ado.hu)
Kommentáld!