A rómaiak nagy ismerői voltak az emberi léleknek. Meg a hatalomtechnikának.
Ezer év tapasztalata érezhető abban a szokásban, hogy ha egy győztes hadvezér jogot szerzett egy diadalmenetre, a büszke politikus mögött ott állt egy személy, aki azt suttogta a babérkoszorús vezér fülébe: memento mori! Emlékezz a halálra!
Hogy el ne szálljon. Tudták, mit csinálnak.
Kár, hogy ez a bölcs szokás napjainkra már kiveszett, s ha egy diadalittas politikust, aki már rég elvesztette a realitásérzékét, váratlanul figyelmeztetnek dicsősége mulandóságára, nagy a közfelháborodás.
Ez történt a múlt vasárnap is Orbán Viktor jelképes szobordöntésén. Ennyi, és nem több.
Hogy a megdöbbenés ekkora volt politika-szerte, nem lep meg.
A jobboldal bálványuk arculcsapásaként élte meg a performanszt. Hallatlan! Hogy az ő fél-(vagy már egész-) isteni magasságokba emelkedett Vezérük szobrát – ha csak jelképesen is – porba döntsék, felségsértés, gyalázat, blaszfémia! Nagy a háborgás a teljes médiában.
Arról persze elfeledkeznek, hogy ők hányszor állítottak jelképes akasztófákat gyűlölt ellenfelüknek (ellenségüknek!) Gyurcsány Ferencnek, hányszor mutogattak koporsót az ő nevével, skandálták kórusban, hogy Gyurcsányt Dunába! Az jogos volt, hiszen ő maga a megtestesült ördög!
De hogy micsoda orrfintorgatás, háborgás van a baloldali, kényes ízlésű politikusainkban, az némileg meglepett. Szinte egyöntetű a méltatlankodás, elhatárolódás az akciótól. Ezt nem lett volna szabad megtenni! Nem alacsonyodhatunk le az ő színvonalukra! Pfuj, ízléstelenség! Mintha nem alázta volna meg őket ezerszer, havonta, hetente, naponta a fideszes papagájkommandó, vagy akár maga a vezér, személyesen! Hogy akarnak ezek harcba szállni ezzel az elvadult maffiával? Bizony, itt a cérnakesztyűs finom módszerek mit sem fognak érni! Ez a banda csak az erő nyelvét beszéli.
Orbán Viktor sajnos egy alattomos diktátor. És diktátorokat még sehol sem lehetett megdönteni demokratikus, parlamentáris úton. Jobb, ha mielőbb felismerik! A diktátorok (és bandáik) nem kullognak el lehajtott fejjel, pláne nem gratulálva a választási győztesnek, és adják át szép szelíden a karmesteri pálcát a nyertesnek. Ó, nem! Körmük szakadtáig harcolnak az édes hatalom megtartásáért, ha belepusztul is az ország. Vagy miért toboroztak már eddig is személyéhez hű (?) pretoriánus egységeket, hozták testreszabott, gyalázatos törvények tucatjait, miért építették ki klientúrájukat, 6–9 évre kinevezve őket, vagy akár életfogytiglan? Miért helyezték el taposóaknáikat a jognak mezején, ha nem a hatalom mindenáron megtartása céljából?
Vak, aki ezt nem látja!
Vagy őket is megérintette a jeges fuvallat? El fogunk számoltatni benneteket is, és ebül szerzett jószágaitok majd ebül vesznek el! Attól tartanak, hogy alakul egy új jakobinus mozgalom? A nincstelenek majd nem érik be a szép szavakkal? Visszakövetelik elrablott javaikat, jogaikat, törve, zúzva, gyújtogatva? Nem mondom, hogy vonzó perspektíva, de, az az érzésem, akaratlanul, kölcsönösen erre tolják ma Magyarországot.
Nem Sztálin, nem Orbán, hanem XVI. Lajos véres feje kísértett a múlt vasárna
Kommentáld!