2012. október 27. szombat, 04:02 |
Gulyás András
Az is lehet hogy csak államtitkár, de hát ez
úgyszólván mindegy. Ő is tagja a kormánynak, neki is van apparátusa,
titkársága, irodája, biztonsági emberei, nagy, fényes, fekete autója és
sofőrje. Gondolatai is vannak, meg szelíd, józan észt sejtető tekintete.
(E tekintetben igazi kakukktojás.) Csak tárcája nincs, meg momentán
munkája. Varga Mihály ugyanis – mint tudjuk – az IMF-fel zajló
tárgyalásokért felelős miniszter. Ezek a tárgyalások viszont momentán –
és ki tudja még meddig – nem zajlanak, ami legújabban immár az ő
felelőssége is. Eddig leginkább csak csalhatatlan főnöke meg Kövér
házelnök úr jól időzített beszólásai, meg hát a szintén legjobbkor jött
békemenetek akadályozták abban, hogy megkezdhesse áldásos tevékenységét,
de az ünnepi megszólalásával immár maga is beállt a
„nemleszünkgyarmat”-ozók sorába.
Valahol érthető is, hogy ez a jobb sorsra érdemes, a szakmaiságát még
nem egészen sutba vágó, a józan eszére vigyázó egykori pénzügyér
újabban meghökkentő – vagy mosolyogtató – dolgokat mond. Végül is már
majd egy éve szívatják itt ezzel a tárgyalásüggyel, nem csoda, hogy
elvesztette kicsit a türelmét meg a kontrollját. Először előjött ezzel a
hűtőszekrény-vásárlási kényszer gondolatfuttatással, most meg
továbblépett, gondolta, belecsap a lecsóba egy kicsit.
Az, hogy értelmezhetetlen, homályos történelmi célzásokba
bonyolódott, hogy mondjuk nézete szerinte a magyarok hazája meg az abban
élő nemzet különb a már rég megbukott birodalmaknál, hiszen az előbbi
még mindig létezik – sőt, éppen mostanában van elrugaszkodófélben, és
hamarosan emelkedni kezd –, míg mondjuk a Szovjetuniót már elsodorta a
történelem vihara. (Legyünk büszkék, amire csak lehet.) De hogy azt hogy
a francba érti – idézem: „a felemelkedés csak összefogással, a magyarok
korokon átívelő koalíciójával érhető el”, azt talán csak ő maga tudná
megmondani. Vagy ő sem. (Talán ha a „korok” többször négy évet
jelentenek.) Mondjuk még ez is elmegy: egy politikus ünnepi beszédben
hablatyol ezt-azt, volt kitől tanulnia. Azonban az, hogy a
hiteltárgyalások sikeréért felelős kormánytag (és Fidesz-alalnök) azt
üzenje az egyszer már (Matolcsy révén) kipaterolt, később (Orbán által
is) várva várt, mostanra már csak remélt tárgyalópartnereinek, hogy „ma
ismét idegen erők szorításába kerültünk, ismét távoli érdek hozta
fejünkre a bajt”, az már hamisítatlan Orbán vagy Kövér duma. Ja, és hogy
külföldiek csizmája (meg lánctalpa) ugyan nem tapossa (szent) hazánk
földjét, viszont „mégis megbéklyózták országunkat”. Azt hiszi Varga
Mihály, hogy a világbankárok meg az uniós potentátok, esetleg maga
Merkel asszony nem hallják, nem értik meg a szavát, csak mert magyarul
mondja, és kissé homályosan fogalmaz? Legalább neki nem ártana komolyan
venni a dolgát, és nem bekapcsolódni az orbáni pávatáncot járó
szabadságharcosok közé. Érti-e vajon Varga Mihály, hogy az a szabadság,
amit annyira szeretne megnyerni a főnöke, nem az ország, hanem a vezér
totális szabadsága lenne, hogy azt csinálhasson, amit kénye-kedve, és
egyáltalán nem biztos, hogy az ország érdeke kíván?
Mindenesetre most az a hír járja – nem tudom igaz-e, de nagyon is
elképzelhető, és életszerű, –, hogy a Valutaalap megelégelte a magyar
kormány nyílt ellenpropagandáját, és jövőre, tehát a felemelkedés évére
halasztotta a tárgyalásokat. Nem lepne meg, ha valóságosan is megvárná
azt a bizonyos beígért emelkedést. Ez esetben vihetik a pénzüket oda,
ahol nincsenek ilyen elszánt szabadságharcosok, akiknek fontosabb a
szabad (jobb)kéz, mint a józan ész, illetve az ország boldogulása.
De mi lesz addig Varga Mihály hivatalával? Azért ne féltsük őt,
hűtőszekrényre bizonyára futja neki eztán is. Vegyen mondjuk hetente
kettőt! Lehetőleg ne valami karvaly multinál, hanem igaz magyar
kereskedőnél. Hátha…
Kommentáld!