A Nemzet Színésze évekkel ezelőtt a Magyar Hírlapnak adott interjújában saját haláláról is beszélt.
"Ha esetleg elmegyek, Istennél igyekszem közbenjárni, hogy próbáljon már valamit abból adni az emberiségnek, ami a szeretetet jelenti."

Vasárnap 85 éves korában elhunyt Kállai Ferenc Kossuth-díjas színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, a Nemzet Színésze cím kitüntetettje - tudatta honlapján a Magyar Színház hétfőn. Kállai Ferenc 2005-ben került először kórházba vérnyomásproblékkal, amit cukorbetegsége tovább súlyosbított.  Egészségi állapotán sem a kórházi kezelés, sem az alternatív gyógymódok nem segítettek. Idén márciusban arról írtak a pletykalapok, hogy az idős művész 24 órás ápolásra szorul, és minden pénzét gyógyszerekre költi.

A Kállai Ferencről készült galériáért kattintson a képre!

Kállai Ferenc 1944-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től a Belvárosi Színházban játszott, 1948-ban került a Nemzeti Színházhoz, ahol egészen 2000-ig társulati tag volt. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt.

Alakított a színpadon Csongort, Noszthy Ferit, Tartuffe-öt és Kardics bankigazgatót, majd a mozivásznon tanácselnököt A legényanya, vagy főszerkesztőt a Gyula vitéz télen-nyáron című alkotásokban. Szerepelt a Tüskevár-ban, A dunai hajós-ban, A Pogány Madonná-ban, a 2x2 néha öt -ben, A miniszter félrelép-ben, illetve az Ámbár tanár úr és a 6:3 című filmekben. Utolsó két filmszerepét Szabó István Rokonok (2006) és Sándor Pál Noé bárkája (2007) című alkotásában játszotta.

Neve Bacsó Péter 1969-ben forgatott, és sokáig betiltott A tanú című szatírájával került be a magyar filmtörténelembe. A filmben a rendszer kisembere, Pelikán József gátőr bőrébe bújt. Ezután is a naiv, félrevezethető, ám mégis szerethető figurák megformálásában jeleskedett. A tanú második része 1994-ben készült el Megint tanú címmel.

Kállai Ferencet 1956-ban és 1958-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1973-ban Kossuth-díjat kapott, 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagjává választották, 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 1977-1990 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, 1987-től egyetemi tanár. 1981-1990 között a Színházművészeti Szövetség elnöke, 1985-1989 között országgyűlési képviselő, a kulturális bizottság elnöke.