"
Mostantól fekete szalaggal
Váradi Andrást, a Hatalommal szembeni ellenállás Jelképét halálra
gázolták Alcsútdobozon. A Hummeres gázoló a börtönben meghalt.
Gyurcsányt megtámadták kampányolás közben. Egy napra ez kicsit sok a
véletlenekből.
Különböző
súlyú történések, különböző erkölcsiségű emberekkel. A
Hummeres gázolóra sokan gondolhatják: megérdemelte a sorsát, de
jogállamban egy bűnöző, aki rendőrt öl, csak akkor hal meg börtönben, ha a biológia letöltette vele
életfogytiglani ítéletét, és nem menetközben, "csakúgy".
Gyurcsány megtámadása persze a halálesetekhez képest pimf ügy, csakhát két ilyen halálesettel egy napon mégiscsak nyer némi
pluszjelentőséget, nemde.
Váradi András halálragázolásáról pedig akkor sem hinnénk el, hogy baleset, ha egyébként az volt. Mert lehet, hogy
egyenként ezek az esetek véletlenek, de ha hozzácsapjuk a
rendőrautóban elhunyt "vállalkozót", meg a
szoftvercég szintén gyors halált halt tulajdonosát, akkor már
matematika
legyen a talpán, ami azt mondja: ezek egymástól elszigetelt, független
események. Persze statisztikai alapról mindent be lehet bizonyítani, és a
valószínűségszámítás is
erősen variálható, de a
józan ész azt mondja: mindegyik
nem lehet véletlen, mert egyszerűen ez
túl sok. És hiába véletlen közülük bármennyi, ha
csak egy nem az: a szűzességet sem kell
kétszer elveszteni, és ezek a Narancsfiúk igen távol álltak már eddig is az
ártatlanság vélelmétől.
És ezek csak a
látható áldozatok. Mert ennél
sokkan többen vannak, akiket az Orbánbanda
halálba hajszol.
A kilátástalanság, a társadalom eleve legkiszolgáltatottabb rétegeinek
árokba lökése, a cigányság, a rokkantak kitaszítása, a szociális és
egészségügyi ellátórendszer elrothasztása és kiürítése:
ez tömeggyilkosság, nem politika. Ez
holokauszt, ez a szegényekkel szembeni leszámolás. De ezt most
nagyon elbasztátok, Narancsbérencek. Egy
becsületes és dolgos embert gázolt tegnap halálra egy autó. És ha Ti, Orbánszolgák, nem
üldöztétek volna halálra ezt az embert, hogy
Felcsúti Gazdátok főpénzmosójának,
Mészáros Lőrincnek mindene meglegyen amire csak rámutat, akkor ez a hír
csak a baleseti rovatban szerepelne másik öt halálos gázolás között elbújva. De Ti,
Narancsnácik, Ti
mindenéből kiforgattátok Váradi Andrást, ha nem lett volna olyan kemény ember, mint amilyen, már
öngyilkos lett volna, annyira gátlástalanul és gusztustalanul tettétek
ocsmányságaitok célkeresztjébe. Ti
Jelképpé tettétek Váradi András Alcsúti Juhászt, és most ez a Jelkép halt meg, és soha senki
nem fogja elhinni, hogy nem Ti öltétek meg, mert nem volt hajlandó
önmagát megölni, bár minden oka meglett volna erre.
És
Váradi András a
szegény, de becsületes emberek Jelképévé vált mindeközben. És azzal, hogy meghalt,
Mártírrá vált, seggfejek. Ha kilátnátok mindenhatóságba beleőrült torz gondolatmocsaratokból, tudtátok volna: ha van
egy ember
az országban, aki nem halhat meg, az Váradi András, az Alcsúti Juhász.
Nektek a fél titkosszolgálatot kellett volna arra ráállítanotok, hogy
megvédjétek az életét, nehogy bármi baja essen, mertha csak a haja szála görbül meg annak az embernek, aki a
Felcsúti Gazda otthonában áll ellen, akkor
magát a Gazdát hozza lemoshatatlanul gyalázatos hírbe. Ha csepp eszetek lett volna, akkor úgy
óvtátok volna az életét, az egészségét, mint egy hímestojást.
Ti tettétek Jelképpé, Szarháziak, és most hogy meghalt, az
önkényetek Mártírja lett. Ez volt a
banánhéj, Srácok, és ezen akkorát csusszantok, hogy a nagy arcotok nemsokára
betöri az aszfaltot. Tudjátok miért? Azért mert a saját jelképrendszeretek is a
semmibe foszlott Váradi András, az Alcsúti Juhász halálával. Ti évtizedek alatt
egész mitológiát építettetek Viktorra, mint a nép egyszerű gyermekére, aki a faluszélről, a libalegelőn focizva
indult neki a nagyok világának, hogy aztán
mind legyőzze Őket.
A
szegényember legkisebb gyermekét csináltátok belőle, a focimánia, a kolbásztöltés, az összes többi ilyesmi egy ügyesen
kitalált és kitálalt máz, amit megkajál sok, népmeséken felnőtt magyar. Csakhát vannak ám
igazi Népmesék is, sokkal régebbiek, és
valódiak, amiket nem a Habony, meg a Kubatov írtak. És azokban a
Juhász az mindig pozitív hős, és többnyire
Főhős, és ez sokkal mélyebben égett ám be a
Népünk tudatalattijába, mint a két évtizedes
Felcsúti Faluszéli Focista műsztori. Ti
megöltétek a Juhászt,
az igazi Népmesék évszázados Hősét, Pöcsök, és mindegy hogy fizikailag
Ti tettétek, vagy nem, amit tegnapig tettetek vele, az már
több gyilkossággal fölér. És tudjátok, mostantól lesz érthető
sokszázezer embernek, hogy mitől vált
szar hellyé ez az ország. Lekaraktergyilkolhatjátok Gyurcsányt, Bajnait, Bokrost, de nem tudjátok lekaraktergyilkolni a
Szegényembert, a Népmesék Juhászát. Mert Ő valódi, hiteles karakter, és mától kezd el földerengeni
sokszázezer emberben, hogy
Ő is az Alcsúti Juhász. Akiknek Ti elvettétek a földjét, a trafikját, a mindenét, a különbség csak annyi, hogy
Őket még nem ütötte el egy autó. De mától ez a sokszázezer ember arra gondol majd: lehet hogy egyszercsak
fizikailag is beleütik majd az árokba, aminek a szélére már odalökdöstétek Őket, Narancsfiak.
És annál rettenetesebb dolog nem történhet veletek, mintha sokszázezren jönnek rá:
nem maradt már vesztenivalójuk. Mert akkor a fortélyos félelem
dühbe fordul, és az egyének elszigetelésével felépített manipulációtokat a
közösség ereje összeroppantja. Nektek a mai nappal
bevégeztetett, Narancsok.
Váradi András, nem éltél hiába, és
nem haltál meg hiába. Életeddel és haláloddal
többet tettél ezért az országért, mint mi mindannyian, akik ellenzékiként tevékenykedünk. Nem voltak eddig
szavaink, hogy érthetően el tudjuk magyarázni a megnyomorított százezreknek,
mi is történt és történik velük. Te most
segítettél mindannyiunknak, az Országodnak, a Népednek, hogy
legyenek megfelelő szavaink. A megfelelő szavak pedig ezek:
Váradi András, Alcsúti Juhász.
Bátrabb,
igazabb ember vagy mindannyiunknál és a halálod
nem tett Téged múltidőbe. A Te történeted a legszebb és
legtisztább modern népmese, és a mi dolgunk mostantól az, hogy azt
mindenkivel megismertessük. Mostantól
fekete karszalagot viselünk, amire ráhímezzük a
nevedet, és egészen addig viseljük, míg
Orbán Rendszerét el nem takarítjuk, és meg nem kapod a Kossuth téren a Téged megillető szobrot, ami
nemzeti hősöknek kijár. Mától az OGYM címereire rákerül a neveddel a gyászcsík, és a Téli Sátrunk mostantól
Váradi András Sátor. És ma a Te emlékedért is
elmegyünk mindahányan szavazni, és minden tettünket a továbbiakban az motiválja, hogy
méltóak legyünk Hozzád.
Velünk maradsz, Váradi András, Alcsúti Juhász.
"
Kommentáld!