Amilyen minőségű az alapanyag, olyan minőségű lesz a belőle előállított termék is. Oszlásnak indult, megzöldült marhahúsból, poshadt vöröshagymából, penészes fokhagymából, megbuggyant vörösborból, hamisított pirospaprikából, ha belefeszülünk sem tudunk finom, vörösboros marhapörköltet készíteni. Gyenge és silány minőségű társadalom csak gyenge és silány minőségű politikát játszó egyedeket tud kitermelni magából.

Az április 6-i szabad és fair választásnak becézett cirkusz végeredménye nem csak a magukat baloldali kormányváltóknak nevező formáció bukását jelenti. Elbukott itt mindenki, és a bukás nem most kezdődött, hanem a rendszerváltással egy időben. Akkor a magyar társadalom ölébe hullott a szabadság, a jogállamiság, az alkotmányos rend, a demokrácia, a piacgazdaság, majd később az uniós tagság – és nem tudott mit kezdeni vele. Nem értette és nem is volt rá igénye. Az elmúlt 25 évből egyedül O. Viktor és tettestársai profitáltak. Ők megértették a magyar néplélek igazi természetét, – a meghunyászkodást, a szervilizmust, az opportunizmust, az igazodási kényszert, a megalkuvást, a törleszkedést. Felismerték, hogy ez kell a magyar társadalom többségének. És erre megadták a lehetőséget nekik. A magyar szavazók többsége igent mondott a „folytatás” programjára. A trafikosok, a tanárok, a közmunkások, a földjeiket elvesztők, a devizahitelesek, a négy millió létminimum környékén élő ember, a több százezer éhező gyerek nem érdekli a magyar szavazók többségét. A folytatást áhítják.

Az elmúlt 25 év politikust játszó egyedei nem tanították meg a magyar népet olyan alapfogalmakra, amelyek nélkül nincs civilizált ország. Európában az iskolában oktatják – középfokon – az állampolgári és társadalmi ismereteket, választások idején pedig a gimnáziumokban „lejátsszák” a szavazást, hogy mire első választó lesz a diák, pontosan tisztában legyen a választási rendszerrel, a pártokkal, a szavazó cédulákkal stb. Budapesten kérdezzünk meg egy magyar járókelőt az utcán, hogy „mi a frakció?”, és tízből kilenc nem fogja tudni a választ. De elmegy szavazni. O. Viktor rezsimje pedig hittant oktat. Képzeljék el, hogy voksolnak majd a hoffmanni oktatási rendszerből funkcionális analfabétaként kikerülő ifjak a következő parlamenti választásnak becézett társasjáték során!

Elbukott ez a nép, és elbuktak a baloldali vezetői, és elbukott a Velencei Bizottság, amely jóváhagyta ezt a csalásra épített rendszert, és elbukott az Európai Néppárt, amely befogadta O. Viktor pártját, ráadásul ide küldte egy emberét kampányolni mellette, és elbukott en bloc az EU, amely négy éve tűri, sőt (!) finanszírozza mindazt, amit O. Viktor és tettestársai művelnek Európa közepén. Nem érzékelik, mekkora veszély leselkedik rájuk is. De hát nem érzékelték a veszélyt a múlt század ’20-as, ’30-as években sem, amikor egy osztrák festő tette meg első lépéseit a politikai karrier útján.

És ezúttal nem értünk egyet Para-Kovács kolléga véleményével: „Aki most az ostoba népet okolja, az egyszerűen szemétláda, tudatlan és fejlődésképtelen, politikusnak, elemzőnek alkalmatlan.”

Mert ismerjük Széchenyi szavait: “Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.”  Talán Széchenyi egy fejlődésképtelen, tudatlan szemétláda volt?

Nem, nem. Game over. A magyarokat senki és semmi sem menti meg önmaguktól – ez ennek a választásnak a legnagyobb tanulsága.