A magyar előfizetőknek jelenleg európai uniós összehasonlításban kiugróan magas telefonszolgáltatási díjakat kell megfizetniük, érvelt nemrégiben a Nemzetgazdasági Minisztérium, amikor arról volt szó, a nemsokára bevezetésre kerülő telefonadót miért a jobb teherviselési képességű szolgáltatók fizetik majd az előfizetők helyett. A kormány nem titkolt célja, hogy tovább erősítse a versenyt a szektorban, ami idővel az árak esését hozhatja. De tényleg magasak a hazai távközlési szolgáltatások árai?

Az alábbiakban az OECD által készített tanulmányt ismertetjük, amelyben a szervezet 34 ország mobil- és vezetékes tarifáit hasonlította össze. Magyarország több kategóriában is megszerezte a kétes dicsőségnek számító világbajnoki címet, vagyis bizonyos kritériumok alapján a vizsgált országok közül nálunk a legdrágább a mobiltelefonálás. Egy dolgot azonban szeretnénk aláhúzni: az általunk megkérdezett szakértők szerint a tanulmány mögött álló módszertan miatt az anyag megállapításait érdemes fenntartásokkal kezelni.

A módszertan és annak kritikája

Az OECD kidolgozott egy olyan metodológiát, amellyel összehasonlíthatóvá válnak a különböző országok különböző szolgáltatóinak tarifái. Úgynevezett szolgáltatási kosarakat hoztak létre, egy sztenderd havi fogyasztási kosarat hasonlítanak össze a különböző OECD országokban. A vezetékes és a mobil szolgáltatásoknál is 6-6 kosarat alkottak.

A vezetékes és a mobil kosarak esetében is a hívások havi vagy éves darabszámát határozták meg, a hívások hossza azonban kosárról kosárra változik, ami például attól is függ, hogy az adott kosárba tartozó tarifák esetében a felhasználók melyik napszakban telefonálnak. A vezetékes szolgáltatások esetében azonban jellemzően 1 és 8 perc közé esik egy átlagos hívás, a helyi hívások esetében a vezetékes-vezetékes irányban a havonta 140 hívást tartalmazó kosár esetében az OECD átlagosan 4,8 perces hívással számolt. A kisebb szolgáltatók diszkontárait megpróbálták kiszűrni, ezért az egyes tarifacsomagok árainak meghatározásakor minden országban az olyan nagyobb szolgáltatók árait vették alapul, amelyek együttesen legalább 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkeztek.

Az OECD anyagának készítői is bevallják, a telekommunikációs tarifacsomagok összehasonlítása igencsak bonyolult, hiszen szolgáltatónként akár több száz különböző csomagról beszélhetünk. A fogyasztók többek között fizetnek a kapcsolódásért (connection fee), a beszéd- és adatforgalom után (usage fee) és havi fix díjat is fizetnek. A tarifacsomagok egy része tartalmaz bizonyos számú elküldhető SMS-t illetve bizonyos időtartamú lebeszélhetőséget, az úgynevezett flat-rate csomagok pedig egy fix díjért szinte korlátlan használatot tesznek lehetővé.

A tanulmány készítői arra is felhívják a figyelmet, hogy főként a mobil-tarifák esetében a különbségek igencsak nagyok lehetnek az árazást tekintve, hiszen az OECD országok nagy szórást mutatnak a fogyasztási szokások szerint. Egy-egy kosár nem egy tipikus tarifacsomag árát mutatja meg, hanem annak a költségét, amit egy előre meghatározott "felhasználói profil" megvásárlása jelent. Ezért fordulhat az elő, hogy egyes országok az egyik kosár esetén a lista elején, más kosarat tekintve pedig a lista végén állnak.

A tarifacsomagok tipizálásával kapcsolatban a fentieken túl több egyéb probléma is felmerült, hiszen egyes tarifacsomagok kedvezményes mobilkészülék-vásárláshoz kötöttek, és a tanulmány nem veszi figyelembe például a mobilszolgáltatások minőségét sem, pedig az árak kalkulálásakor a mobilszolgáltatók ezt is fontos szempontként kezelik.

Magyarország világbajnok

Azoknak, akik nem szeretnék végigbogarászni az OECD által létrehozott 12 kosár egyes országokban jellemző árai alapján készített ország-sorrendeket, készítettünk egy rövid összefoglalást.

A vezetékes hívások esetében az OECD által vizsgált 34 ország közül jellemzően Csehország, Mexikó, Spanyolország és Ausztrália végeztek az első helyeken, vagyis ezekben az országokban a legdrágább a vezetékes telefonálás. Magyarország a kevesebb hívást figyelembe vevő illetve az üzleti csomagok esetében jellemzően a 10. helynél hátrébb végzett, azonban a havonta 420 hívással kalkuláló lakossági kosár esetében a vizsgált országok közül a világ második legdrágább országának számít Magyarország.

A mobil csomagoknál jellemzően Csehország, USA, Magyarország és Izrael uralják a dobogó közeli helyezéseket, mi pedig több esetben világbajnoknak mondhatjuk magunkat, az OECD 6 mobil kosara alapján minden kategóriában a világ 6 legdrágább mobilpiaca közé tartozik Magyarország, 2 kategóriában pedig Magyarország a legdrágább.

Vezetékes fogyasztói kosarak

A havi 20 hívást feltételező kosár esetében a legmagasabb árakat Csehországban, Új-Zélandon és Írországban regisztrálták, míg a legalacsonyabb díjakat a norvégoknak, a dél-koreaiaknak és az izlandiaknak kell fizetniük. Magyarország ebben a kategóriában a 14. helyezett lett. Ennek a "csomagnak" az ára havonta 25 dollár, a havi díjnak mintegy 81 százaléka fix havi költség volt.

A havonta 60 hívást feltételező kosár havi átlagos ára a tanulmányban szereplő OECD országok esetében 36,7 dollár, ami 46 százalékkal több, mint az előző, 20 percet tartalmazó kosár esetében. Ebben a kategóriában Csehország, Ausztrália és Mexikó volt a legdrágább, a legkevesebbet a norvégok, az izlandiak és a törökök fizetik. A legolcsóbb és a legdrágább tarifájú ország között több mint háromszoros a különbség a havi díj alapján.

A 140 perces kosár havi díja átlagosan 59 dollár. Itt a legdrágább országok Ausztrália, Mexikó és Csehország, a legolcsóbb Norvégia, Izland és Kanada lett. A fix előfizetői díj átlagosan a teljes havi díj 45 százalékát tette ki.

A 420 perces kosár havonta 95 dollárba került az adatgyűjtés idején. Ebben a kosárban volt a legnagyobb az eltérés a különböző országok árszintje között, a legolcsóbb Norvégia és a legdrágább Izrael megfelelő tarifájának árszintje között közel ötszörös volt a különbség. Magyarország ebben a kategóriában a nem túl hízelgő második helyet szerezte meg.