Magyarország igazi költségvetése (avagy: egy közép-európai vazallus állam kifosztásának anatómiája)
2012. július 1. 01:09:46

Ebben az írásban nem egy tényleges költségvetési leírást akarok adni bevételi és kiadási rovatokkal, hanem megpróbálom áttekinteni azokat a korrigáló tényezőket, amelyek jelentősen módosítják a mai Magyarország hivatalos számadatait és amelyek közelebb visznek bennünket a háttérben megbúvó valós tényekhez, realitásokhoz. Ezek sajnos csaknem mind hátrányos tényezők, viszont számbavételük nélkül nem igazán érthető a magyarság, az egyszerű emberek közérzete, elkeseredettsége. (a sok adat miatt a közérthetőség fenntartása érdekében kerülöm a közgazdasági szakkifejezések túlzottan következetes használatát. Ha csak lehet jövedelmekről beszélek,nem GDP-GNP stb. kifejezésekről, amik néha erősen ide kívánkoznának)

Már Magyarország belső jövedelmeinek képződésében is igencsak beteg, kóros arányokra lehetünk figyelmesek. Az ország bruttó hazai termékében a külföldi tulajdonú vállalatok által megtermelt rész meghaladja az összes GDP 50%-át. (egy közepesen fejlett, kiegyensúlyozott országban ez nem éri el a 10%-ot) Hasonlóan magas arány talán csak az íreknél található, de a lényeg nem is ez. Egy ilyen szerkezet rendkívül sebezhetővé teszi a gazdaságot minden szempontból. Csökkenti bármilyen nemzeti szándék megvalósíthatóságát, akadályozza a belső tőkeképződést, hátrányos a hazai cégekre, és esetünkben sajnos a hazai belső piac szinte teljes elvesztésével jár.

Úgy tűnik még egyetlen magyar kormány sem értette meg, vagy vette komolyan: a hazai piac, hazai cégek számára történő biztosítása nélkül nincs hazai gazdaság. A cégek támogatása édeskevés, ha nem jutnak a hazai piacról folyamatos árbevételhez, akkor felélik a támogatásokat és tönkremennek.

Természetesen mondhatják, hogy ez protekcionizmus, és konfliktusokhoz vezet az Unióval. Ez így van, de lehet választani: vagy kozmopolita módon éhen-halok, vagy protekcionistán túlélek. Ez az Unió már úgyis a rövid távú szétesés szélén van, fel kell készülni az Unió utáni életre.

A piacvesztés és a cikk későbbi részeiben leírt jövedelemszivattyúk miatt az ország sokkal, de sokkal több pénzt veszít, mint amennyit az Unió kohéziós pénzek és egyéb címzett támogatások ürügyén visszacsepegtet. Majdnem egy nagyságrend különbség van a kettő között. (2000 milliárd - 12.500 milliárd) Ez az Európai Unió igazi mérlege.

A következőkben egy rendhagyó, de talán közérthetőbb szisztéma szerint veszem sorra az országban megtermelt jövedelem külső és belső elvonási, elosztási sajátosságait.

Kezdjük azon módszerek számbavételével áttekintésünket, melyek segítségével a külső bankár, spekuláns és transznacionális óriások jelentősen megcsapolják a magyarság által megtermelt jövedelmeket.

- A külföldi jegybankok és egyéb kereskedelmi bankok nálunk elhelyezett betétei Mi ezeket az összegeket, amiket nálunk 7-8%-ra helyeznek el, általában 2%-ra továbbküldjük valamelyik nyugat-európai bankba. Ez ám a hatalmas üzlet! Óriási pénzt bukunk el ezen. Ezen betétek összege az utóbbi években 35-45 milliárd euró között mozgott, és egyszerűen azért hozzák ide őket, mert nálunk magas a jegybanki és betéti kamat.

Az összes vazallus közül nekünk kell legmagasabban tartani a jegybanki alapkamatot.(cseheknél ez 0,5-2% között, lengyeleknél 1,5-3,5% között, nálunk a legkevesebb 5,25% volt, jelenleg 7%)

- Hivatalos nemzeti adósságszolgálat: bruttó adósságunk 85 milliárd euró (vagy 106 milliárd dollár)

Ennek adósságszolgálata 2700-3500 milliárd forint évente, az egyetlen igazán látható, és a hivatalos költségvetés szintjén érzékelhető hatalmas tétel. A kifosztás dimenziójának érzékeltetésére: 1990 és 2010 között az ország kb 210 milliárd dollárt fizetett ki adósságszolgálatra, és jelenleg az adósság mégis több, mint valaha! (Ez azt is jelenti, hogy mivel a nemzeti vagyonunk jelentős részét már a 90-es években lenyúlták, így ebben az 'adónemben' bónuszként még egyszer megfizettük kirablóinknak. Holott inkább nekik kellett volna részünkre fizetni!)

Mindenki előtt világos, hogy a felvett hitelösszegek visszafizetése a jelenlegi kamatos-kamat rendszerben visszafizethetetlen. 10%-on felüli növekedési ütem lenne szükséges ehhez tartósan, ami ugye teljesen irreális. Nemcsak mi állunk így ezzel, hanem egy-két kivétellel Európa majd minden országa. Mivel nemzetközileg ez már középtávon is kezelhetetlen, ezért ez az egyik legnagyobb szög korunk pénzügyi rendszerének koporsóján.

- A lakosság és a magyar tulajdonú cégek külföldi pénzintézetek felé fennálló devizahitel adósságszolgálata. A bruttó adósság kb. 45-50 milliárd euró. A devizahitelek lerágott csontjába most nem szeretnék különösebben belekapaszkodni. Mindenki ismeri, hogy ezen a területen is mekkora a lenyúlás, mivel a törlesztés egy csomó nem valós költségelemet tartalmaz.

- Multinacionális cégek legális 'hazautalásai', a profit kivonása. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha normális nagyságrendű lenne. Csakhogy a nálunk képződő profitok majd 90%-a ebben a szektorban képződik. Biztos benne vannak ebben a számban a magyar KKV szektor adóelkerülési szándékai, de alapvetően a versenyképességgel van a gond, ami a magukra-maradottság és az adóprés miatt töredéke a multikénak.

- Multinacionális cégek illegális műveletei.

Ezekről természetesen nincsenek igazi számok. Egy példa a nagyságrendre. A multinacionális kereskedelmi láncok (főleg az 'optimalizált árumozgatásnak' köszönhetően) több száz milliárdos forgalom mellett, alig néhány milliárdos eredményt mutatnak ki. De a multik ügyeskedései korántsem korlátozódnak csak a kereskedelemre.

- Külföldi tulajdonú cégek részére adott magyar állami támogatások

Kényes téma. A betelepülő cégeket állami szinten kezdettől fogva hatalmas összegekkel támogattuk. Az összegek néha kitudódtak, de a közfelháborodás miatt legtöbbször elhallgatták azokat.

Mostanában vetődött fel, hogy érdekes, hogy az állam a saját cégeit (pld Malév) nem támogathatja, de az Audit és a Mercedest igen. Ezért nem reklamál az Európai Bizottság!! A támogatások (jobboldali közgazdászok által aggregált) utóbbi 20 évben becsült összege megegyezik az általuk befizetett adók összegével. Természetesen ilyen számokhoz a felvilágosodottság és a demokrácia korában hozzájutni lehetetlenség, csak megbecsülni lehet. A gazdasági statisztikákban az érzékeny adatok egyébként egyszerűen nem szerepelnek. Mindent elfednek a ködösítő összevonások. Multikkal, nemzetközi pénzmozgásokkal stb.. kapcsolatos adatokat csak 'maszekban' lehet gyártani. (annak idején a szovjet déli hadseregcsoport ügyeit sem volt illendő firtatni)

(A közgazdasági statisztikákban például a nemzeti vagyon fogalmát rögtön a rendszerváltás után törölték. Bizonyára véletlenül.)

- A külföldi eredetű spekulációs tőke ciklikus lerablásai.

Több közgazdász felhívta már a figyelmet a ciklikus pénz be és kiáramlások során keletkező veszteségekre. A spekulációs tőke közös hullámban érkezik. Ilyenkor általában hirtelen olcsó lesz a forint, így sok forintot kapnak devizájukért. A műveletek végrehajtása után (ami szintén megérne egy hosszabb írást) amikor a spekulatív tőke távozik, akkor hirtelen hogy, hogy nem erősödik a forint, és így sok devizát kap a forintjáért. Érdekes véletlenek ezek.

És valahogy mindig úgy alakul, hogy az MNB is véletlenül ezeket a folyamatokat erősíti.

Most, hogy a kormány tranzakciós adót akar kivetni az így mozgó pénzekre, akkor óriási sírás-rívás támadt, hogy ez mennyire antidemokratikus lépés lenne, amely szembemenne az Európai Unió szellemiségével!

Ez nagyon jó gondolat! Ugyanis az Európai Unió szellemisége maga a szabad rablás! És aki ezt akadályozni merészeli, az nem demokratikus szellemiségű.

- Bankok extraprofitjának kivonása

Ez részben átfedésben van a devizahitelezés csalásaival, de vannak egyéb elemei is, például a vállalati hitelezés, és egyéb banki műveletek. Az utóbbi két év kivételével a banki profitok összege több száz milliárd forint volt évente.

Ezt az egész külföldi sisere-hadat nagyszerűen kiszolgálja legfőbb itthoni szövetségesük a Magyar Nemzeti Bank. (a magyar és a nemzeti kifejezésnek

köze sincs ehhez az intézményhez, de valószínűleg a banknak sem.

Ha a későbbi években lesz egyszer igazi elszámoltatás és vizsgálat, akkor valószínűleg ezt a mostani MNB-t éppúgy bűnös szervezetnek fogják minősíteni, mint a Vörös Khmereket.

Jól kimutathatóan több ezer esetben ment szembe mindennel, és cselekedett az ország és a magyar nép érdekei ellen. És mindezt úgy, hogy a vezetői teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek. Bűncselekményeik súlya teljes mértékben felér a liberális kormányfők felelősségével, mivel önállóan, tevékenyen közreműködtek az ország kirámolásában.

Az itt felsoroltakon kívül még számos kisebb-nagyobb csatornán távozik a nálunk megtermelt jövedelem az országból, de terjedelmi okok miatt nem tudunk többel foglakozni. A lényeg látható: a birodalom pénzügyi szervezeteinek pénz kell, és ezt hatalmas túlsúlyának és változatos eszköztárának köszönhetően meg is szerzi magának.

Ebben a körben az ország elveszíti megtermelt jövedelmeinek kb felét, ez évente változik, hol kicsit több, hol egy kicsit kevesebb.

--------------------------------------------------------------------------------

De itt még közel sincs vége a történetnek. A társadalom számára felhasználható jövedelmekből ekkor egy másik csoport: a politikai szféra, és a hozzá kapcsolódó újgazdag vállalkozói-ismeretségi és sajnos sokszor bűnözői réteg, valamint ezek országos holdudvara veszi le a maga részét. Óriási összegekről van itt is szó. Az utóbbi időszak hatalmas botrányai után, gondolom nem kell bizonygatni, hogy ebben az országban szabályosan lefolyó közbeszerzés, vagy előírásosan megvalósuló beruházás nemigen van. Aki volt már ilyen jellegű dolgok közelében, az tudja, hogy nem túlzás ilyet állítani. És sajnos tárgyunk szempontjából teljesen mindegy, hogy ki van éppen kormányon, a győztes teljes einstandot csinál. Ha csak a kirakatba került ügyeket gondoljuk végig (autópálya beruházások, BKV, 4-es metró, Grippenek, MÁV, MVM, Sukoró és se vége, se hossza...) akkor reálisnak tartom, hogy a maradék 50%-nak, több, mint egyharmadát lenyúlja ez a közeg.

Valójában az egész parlamenti, közbeszerzési, politikai, Európai Uniós, támogatási, privatizációs, tanácsadói stb., vagyis az egész uram-bátyám világot ide számítom.

Összességében, miután mindenki elvette azt, ami neki kellett, marad a plebs mizerabilis contribuens (Werbőczi után) - a nyomorult adózó köznép.

Vagyis mi, mindannyian. A tízmillió jámbor birka. (*)

Nekünk kb. az általunk megtermelt javak egyharmada jut. Ez az, amiből mindenre már csak kevés juthat. Itt már lehet siránkozni, hogy kevés van az egészségügyre meg az oktatásra. Hogy veszélyben a nyugdíj reálértéke, és a többi unalomig ismert panasz. Ilyen keveset már nem igazán lehet okosan elosztani. Mindaddig, amíg a birodalmi kifosztás ilyen szintű, nem is lehet álmodni arról, hogy a nagy nemzeti szociális objektumok valamelyikét is a kor színvonalán tudjuk üzemeltetni. A birodalmi kifosztás most már ténylegesen olyan szintű, hogy kis változtatásával valóban befolyásolni lehet akár a népességszámot is.

Erre a korra a későbbiekben mindig úgy fog tekinteni a magyar történetírás, mint a totális kifosztás évtizedeire !! Ez egyszerűen nem lehet vita tárgya.

Soha nem volt még olyan korszak historiánkban amikor ilyen dimenziójú lett volna a kirablás. Egyes Habsburg, vagy török időszakokban ugyan követte éhínség, elvándorlás a letarolásokat, de akkoriban az alacsony termelési nívó miatt ehhez nem kellett sok.

A második világháború után a szovjet megszállók szinte 'szemérmesek' voltak a rablásban mostani nyugati kollégáikhoz képest. (úgy látszik még ebben is trehányak voltak)

Napjainkban az egy keresőre jutó reálbér jobboldali közgazdászok szerint(baloldaliak szóba sem merik hozni ezt a kérdést) nagyjából a hetvenes évek második felének színvonalán áll. A mai kb. 140 ezer nettó megfelel az akkori időszak 3.500 Ft-jának. (viszont ma kevesebben dolgoznak, mint akkor, tehát a lakossághoz kerülő vásárlóerő kisebb)

Igen ám, de közben a munkaerő hatékonysága a háromszorosára nőtt.

Akkoriban a nyugat-európai átlag 25%-a volt, most pedig a 75%-a. (Egyedül Csehország előz meg minket a 'béketáborból' náluk ez 81%.)

Ez természetesen azt jelenti, hogy a kizsákmányolás a háromszorosára nőtt.

Ugyanazért a pénzért háromszoros teljesítmény, vagy ahogy Puskás Öcsi mondaná: kis pénz, nagy foci. (ők sosem csináltak ilyen hibát)

Mindez az állandó létbizonytalansággal, kiszolgáltatottsággal és a ténylegesen létező legalább 30%-os munkanélküliséggel kombinálódva igazi rémálmot hozott az országra.

Aki emlékszik a 60-es, 70-es, 80-as évek kedélyes hangulatára, annak szinte nosztalgiája támad ezen évtizedek után. (ettől persze azért óva intek mindenkit)

Akkoriban csak kicsit kellett 'dolgozgatni' ennyi pénz előteremtéséhez, és az szinte biztos volt, mert nagyon könnyű volt munkahelyet találni.

Akkoriban a 'lenyúlás' jóval alacsonyabb szintje (a szovjetek is kevesebbet vettek el, a kommunista párt-elitünk is sokkal 'aszkétább' volt a maiaknál) azt eredményezte, hogy lényegesen kényelmesebb és nyugisabb volt az élet.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az utóbbi 22 évet tekintve a magyarság várakozásaiban hatalmasat kellett csalódjon. Nem azt a játékot játsszák, mint amit mi vártunk, és amit megígértek.

Összességében a ténylegesen elosztható nemzeti jövedelem kevesebb, mint 30 évvel ezelőtt volt, és az elosztás is sokkal aszimetrikusabb. A társadalom alsó egyharmadának nyomora már-már a Rákosi időszak nyomorával vetekszik. Természetesen a politikai elit és a kultúr-nyomor televíziókban látható sikeremberek nem tudják, hogy miről beszél az, aki ilyeneket mond. Ha ez így folytatódik tovább, akkor a politikai elitnek (és természetesen külföldi tartóembereiknek is) el kell gondolkodnia Petőfi "felül a gálya, de alul a víznek árja" metaforáján.

De nézzünk vissza globális szintekre:

Hogy a tőlünk ellopott (birodalmi szinten nem különösebben jelentős nagyságrendű) pénzek hová kerülnek? Hát a transzatlanti birodalom belsőbb régióinak vérkeringését biztosítják, de pontosabb allokációjukat csak találgatni lehet. Valószínűleg kisebb részük nyugat-európai zsebekbe vándorol, nagyobb részük viszont az óceánon túlra kerülve, a birodalmi politikai-pénzügyi központok globális céljait hívatott támogatni.

(Ilyen nemes cél lehet például literenként 600 dollárért helikopterrel üzemanyagot juttatni az afganisztáni fiúknak, vagy az iraki fiúknak 4 dollár/literért vizet.)

A helyzet kezd hasonlítani a nyugat-római birodalom összeomlása előtti szituációra. A birodalmi központ, belső problémáinak helyrehozása érdekében fokozza a források elszívását a perifériákról. A perifériák egyre elkeseredettebben tiltakoznak, majd nyílt lázadások törnek ki. (A következő lépésben a perifériák leválnak, és a lágy belső részekbe idegen struktúrák hatolnak be - de itt még nem tartunk)

A különbség annyi, hogy napjainkban a birodalmi központ egy óriási közel 2 trillió dolláros virtuális pénzügyi robbanóanyag-lufin ücsörög bambán vigyorogva, és a kanóc már ég…

Csak az a kérdés, hogy melyik bomba robban előbb: az országon belüli szociális, vagy a globális pénzügyi?

Kocsis Márk 2012 június

* Ide kívánkozik az ismert vicc a hitetlen birkáról:

A birkanyáj közepén két birka beszélget:

- Te, szerintem ez az ember és a pásztorkutya együttműködnek!

Mire a másik:

- Ne fárassz az állandó összeesküvés-elméleteiddel!

Forrás: Kocsis Márk