Már többször írtunk arról, hogy a magyar demokrácia jelentősen átalakult az elmúlt években. A kormány feketelistáján szereplő hazai és nemzetközi civil és államközi jogvédő szervezetek is felhívták arra a figyelmet, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének leépülése, a folyamatosan növekvő korrupció miatt hazánk kezd kikerülni az egyértelműen nyugati értelemben vett demokráciák köréből.

A különféle jelentések felhívják arra a figyelmet, hogy Magyarország kezd lecsúszni, "félig konszolidált demokráciává" válni. Jobban érthető ez a mondat, ha arra tekintünk, hogy mely országok tartoznak ebbe a körbe. Ilyen félig konszolidált demokrácia Szerbia, Horvátország, Románia és Bulgária. Azaz, kezd valósággá válni a jól ismert dalszöveg, amely szerint Magyarország "egészen Balkán".

A fékek és ellensúlyok vége?

A magyar demokrácia "balkanizálódása" hosszabb folyamat eredménye, amelynek gyökerei a rendszerváltás kezdeti eufóriájának végéhez kötődnek. Gyakorlatilag az 1990-es évek végétől megjelentek olyan elemek a mindenkori politikában, amelyek kevéssé voltak összeegyeztethetőek a nyugati mércékkel. Ez a folyamat felgyorsult a 2000-es években, s külön lökést adott ennek a 2010-es választás, amikor is a kormánypártok kétharmados - azaz alkotmányozásra is alkalmas - felhatalmazást kaptak.

Már írtunk arról, ahogy ezzel a felhatalmazással a kormánypártok éltek. Nem elég, hogy egypárti új alkotmányt alkottak, ráadásul annak a szövegét is folyamatosan módosították, jellemzően aktuálpolitikai igényeiknek megfelelően. 2012. és 2014. között, két év alatt ötször módosították az Alaptörvényt (ha még az Alaptörvény módosítását jelentő Átmeneti Rendelkezéseket is hozzá vesszük, akkor ez a szám hatra emelkedik). Ráadásul a változtatások iránya egyértelmű volt: a fékek és ellensúlyok rendszerének szisztematikus leépítése.

Az Alkotmány, majd az Alaptörvény módosításaival jelentősen meggyengítették az Alkotmánybíróságot, bebetonozták az igazságszolgáltatás új, több ponton a kormánypártokhoz kötődő vezetőit (elsősorban a legfőbb ügyészt és a mindenható Országos Bírósági Hivatal elnökét), a médiát korlátozó szabályokat vezettek be (amelyek egy részétől a nemzetközi nyomás miatt a kormánynak vissza kellett lépnie), a hetekben pedig új frontot nyitottak ebben a harcban az új reklámadó bevezetésével. Az országgyűlés ellenőrző szerveinek a befolyása is csökkent. Mindezeken túl jelentősen visszaszorították az önkormányzatiságot, a helyi közösségek mozgásterét leszűkítették, feladataik jó részét elvették, a megyei önkormányzatokat egyfajta "kádertemetővé alakították".

A fékek és ellensúlyok egy "konszolidált demokrácia" alapjai: ugyanis ezek a szervezetek garantálják, hogy egyetlen erő se tehessen szert abszolút hatalomra. A rendszer gyengítése a hatalmi centralizációt erősíti, olyan centralizációt, amely az érdemi vitákat is korlátozza.

A választási rendszer "testre szabása"

Arról is írtunk korábban, hogy a legjelentősebb, a választások tisztaságát ellenőrző nemzetközi szervezet, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) választások tisztaságát megfigyelő egysége éles kritikát fogalmazott meg a magyar választójogi rendszerrel. A kritikát úgy foglalhatjuk össze, hogy bár a választások egyértelműen szabadok voltak, ám a tisztességességben olyan problémák merültek fel, amelyeket még Orbán Viktor egyik legfontosabb nyugati szövetségese, David Cameron is szóvá tett gratuláló levelében.

Ezek az EBESZ által is jelzett problémák nem ismeretlenek Európában: ahogy írtunk róla, az ilyen gondok jellemzően a balkáni államokban jelennek meg.

Korrupció - civil kontroll

A korrupcióval kapcsolatban is a különféle kutatások azt jelzik, hogy annak mértéke az elmúlt években folyamatosan és jelentősen nőtt, hazánk e téren is megközelítette balkáni szomszédai és környezete eredményeit. Azaz, a korrupciós index növekedésében hazánk valóban jobban teljesít.

Ráadásul a kormányzat "erős emberének" támadásai a "házőrző kutyaként" (watchdog) működő civil szervezetek gyengítését is célul tűzte ki. Így az az érdekes helyzet állt elő, hogy amíg ezek a szervezetek a szocialista kormányokat bírálták a fokozódó korrupció miatt, addig tevékenységükkel semmi baj nem volt, sőt! Ám most, hogy a jelenlegi kormányzatot bírálják a fokozódó korrupcióért, már megpróbálják ellehetetleníteni, hitelteleníteni őket.

Diktatúra?

A jelenlegi kormányzat ellenzékéből többen ezekre figyelemmel diktatúrát, vagy "viktatúrát" kiáltanak.

Ha azonban a helyzetet alaposan megnézzük, akkor azt emelhetjük ki, hogy  Magyarország egyértelműen nem diktatúra. Működnek - inkább kevésbé, mint többé - bizonyos fékek és ellensúlyok, vannak szabad választások, bár ezek tisztességessége nem tökéletes, s végső soron a korrupció sem fojtja meg teljesen az országot.

Így, bár hazánk erősen autoriter vonásokat mutat, azonban egyértelműen nem diktatúra. Ugyanakkor már konszolidált nyugati demokráciának sem tekinthető a fenti problémák miatt. Röviden összefoglalva: a magyar állam egyre inkább egy balkáni, félig konszolidált demokrácia képét kezdi mutatni.