A KSH adatai szerint 2011 végére Magyarország lakosainak száma már nem érte el a tízmilliót, pontosan 9 967 000 fő volt.

Ez az a szám, amelyről ma úgy beszélünk, hogy jelenlegi határainkon belül ennyi magyar ember él. Ezt a számot minden kritika és megjegyzés nélkül mondja el a szélsőjobbtól a szélsőbalig büszkén vagy szomorúan minden magyar ember, lett légyen katolikus, református, evangélikus, zsidó vagy buddhista. Ebben tehát még megegyezik mindenki. Vagyis ez egy árkok nélküli és politikák nélküli tény, amellyel senki sem vitatkozik, még az ateisták sem. Jó kiinduló pont lehetne egy békésebb magyar világ felépítéséhez.

Közel tízmillió magyar él, magyar honban!

Az újkori olimpiák történetében a lélekszámukhoz viszonyított legtöbb olimpiai érmet a magyarok szerezték. Ez vonatkozik a világbajnokságokra is a legkülönbözőbb sportágakban.

Népességi adataink tekintetében hasonlóan eredményesek voltunk a Nobel-díjasok számát tekintve, hiszen 16 magyar származású Nobel-díjas van. A világhírű matematikusokról nem is beszélve.

Van Oscar-díjas filmrendezőnk és operatőrünk. A számítógépet magyar származású ember találta fel. A golyóstollat, a rakétatechnikát, és még sorolhatnánk tovább vég nélkül. Amerikában a magyarokat a modern tudományokban egyszerűen ufóknak, Marslakóknak tartották.

Ezekből az adatokból következik, hogy ha egy magyar külföldre utazik, és megemlítik számára ezt a tényt, büszkén kihúzza magát, ugyanis külföldön senkinek sem jut eszébe hozzátenni, hogy az illető milyen vallású, netán milyen nemzetiségű – lásd világhírű magyar muzsikusok – vagy hogy ismertségét külföldön szerezte. Magyar, és kész.

A magyar nép – és ezt nyilván nem én írom le először – tehetséges nép, amely nem annak köszönheti a tehetségét, hogy „fajtiszta” vérvonalú ősmagyarok lakják, akik Árpáddal érkeztek több mint ezer éve a Kárpát-medencébe, hanem annak, hogy rendesen keveredtek a már itt élő és az őket körülvevő népekkel, szlávokkal, bolgárokkal románokkal, tótokkal. Az egyetlen, ami összekovácsolja őket az anyanyelvük, ez a furcsa és igazán semmihez sem hasonlító finn-ugornak mondott nyelvcsalád, amelyből egyenesen következik, hogy a finnek éppúgy nem értik a magyar nyelvet, mint a magyarok a finn nyelvet, az ugorokról már nem is beszélve. Márpedig, ha az egyetlen összekovácsoló erő a magyar nyelv, akkor miért kérdezik unos-untalan, hogy KI A MAGYAR?

No nem a külföldiek kérdezik, hiszen számukra egyértelmű, hogy Magyarországot a magyar anyanyelvűek lakják, hanem magyarok kérdezik magyaroktól. Hívhatnak-e magyarnak egy Deutschot, Steinert, Ádert, Szájert, Navracsicsot vagy magyarosított nevű Fónagyot, Kubatovról, Puchról, Staudtról vagy Kauferről nem beszélve? Igen hívhatnak. Már-már az a csoda, ha valakinek igazi ősinek mondható magyar neve van. Ez a keveredés, betelepítés és betelepülés, a különböző közép-európai kultúrák egybeolvadása tette igazán tehetségessé ezt a népet, nem a vallásuk. Való igaz, a legtöbb magyar katolikus, beleértve a cigány nemzetiségűeket is. Őket követik a reformátusok, az evangélikusok és a zsidók, de vannak itt egyéb keresztyén egyházakhoz tartozók és görögkeletiek, meg Krisna-hívők, a Hit Gyülekezetéről nem is beszélve. És akkor még ott vannak szép számmal a magyar ateisták, akiknek ugyancsak magyar az anyanyelvük.

Az én félvér unokám – akinek az apja fekete – Budapesten született, magyar az anyanyelve, unokatestvérei között található két félvér kínai, akik szintén Budapesten születtek, magyar az anyanyelvük, magyar a személyi igazolványuk van, s bár nevük apjuk révén nem magyar, de ha egyszer világhírűek lesznek, ők is azt fogják vallani magukról, hogy magyarok – akárcsak a Nobel-díjas Milton Friedmann, akinek zsidó vallású szülei az akkor még Magyarországhoz tartozó Beregszászon születtek, és onnan vándoroltak ki Amerikába, ahol életük végéig magyarul beszéltek egymással. Friedmann büszkén vallotta magát magyar származásúnak.

Végül is ki a magyar, mi a magyar, hazán kívül és hazán belül?

Ezen végre el kellene gondolkodni mindazoknak, akik megosztanak, akik árkokat ásnak, és sírokat ásatnak a „Másoknak, az idegen lelkűeknek”!

Közel tízmillióan élnek e hazában magyarok, és ebben mindenki megegyezik. Ez a tárgyalási alap, és ez kell hogy legyen a végeredmény!

(Erdei Grünwald Mihály)