Orbán Viktor, úgyis mint elvetemült gazember, valamint alávaló kormánya 2013 december 31-ét, a rombolás esztendejének utolsó napját szemelte ki arra, hogy egy újabb gyalázatos provokációnak tegye ki az ország népét. A Magyar Közlönyben megjelent határozatukban nem kevesebbet vágtak a képünkbe, mint hogy Magyarország náci megszállásának 70. évfordulójára, azaz 2014 március 19-ére emlékművet állítanak a budapesti Szabadság téren ... !?!? Bármit is akar üzenni ezzel ez a magát pofátlanul kormánynak nevező gyalázatos társaság, biztos vagyok benne, hogy az emlékművük jó eséllyel pályázhat a legrövidebb életű köztéri förmedvény címére.  Egy okkal több, hogy ezt a bűnbandát elzavarja az ország. Bárki is ennek a náci hátterű disznóságnak a kiagyalója, bármilyen nyakatekert, duplafedelű magyarázatot fundáltak is ki, egy magát valamire tartó európai ország népe ezt nem tűrheti! A civilizáltnak mondható kultúrákban ugyanis a sikereknek, rosszabb esetben a borzalmak végének állítanak emlékművet. Azért így, mert ezek az alkotások, bár a fényességet jelzik, mégis tudatják, hogy mihez képest. Mondhatnánk, az emberi illem így alakult. A második világháború vége felé sorra szabadultak fel az európai országok, városok, s nem utolsó sorban azok a telepek, amelyeket náci koncentrációs táboroknak, még pontosabban náci haláltáboroknak ismert meg az emberiség. Hogy mi alól? A német náci hadsereg megszállása alól, amely megszállás árnyékában mindenütt módszeresen gyilkolták a védtelen lakosságot. Ez volt a világvége megkísértése. Ám ennek vetett véget a szovjet Vörös Hadsereg, illetve az úgynevezett szövetséges haderők hősiessége. Ha valami, akkor ez a felszabadító küzdelem nagyon is megérdemli az emlékművek sokaságát. A fordítottja azonban nem. Kicsit sem. Normális emberek még szemléltető céllal sem állítanak semmilyen borzalom kezdetének évfordulójára hivatkozva semmilyen emlékművet. Szabadságról elnevezett tereken pedig még a látszatát is kerülik annak, hogy ott bármi is tagadja a szabadságot.  Ám pillantsunk hátra, mi is történt 1944 március 19-én? Ekkor már nyoma sem volt semmilyen használható magyar hadseregnek, hiszen amit korábban ilyesminek nevezhettünk, az Hitler oldalán odaveszett a távoli orosz fagyba. Életerős magyar férfiak százezrei pusztultak el számukra értelmetlen csatákban. Horthy Magyarországa így ott állt védtelenül a csúfos vesztésre álló német szövetségese és a korábban közösen megtámadott, de irgalmatlan erőre kapott szovjetek harapófogójában. Mivel Hitler immár túl sok hasznát nem vehette se Horthynak, se a magyar haderőnek, ezért egész egyszerűen lerohanta hazánkat, félreállítva a kormányzót, s maga alá rendelve a magyar államhatalom eszközeit. Az ezt követő hetekben-hónapokban pedig megtörtént az, amit soha nem lehet megbocsájtani: fél millió magyar polgárt hurcoltak el a gázkamrákba. Igen, ezért az akkori Magyarország két "ura" egyetemlegesen felelős: Hitler és Horthy. Nos, Orbánék eme két gazember együttes magyarországi gaztettei kezdenének akarnak emlékművet állítani!  Jól sejthető, hogy hamarosan indul az orbáni szerecsenmosdatás. Már az is rossz előjel volt, hogy egy közeli templom fedelet adott egy Horthy-mellszobornak. A kormány akkor csak hallgatott, de ma már készül a saját mocskát a térre vinni. Majd jön a hazug magyarázatuk, hogy Horthy tulajdonképpen zsidómentő volt. Nem volt az! 1944 júniusában, amikor már teljes fordulatszámon működött a deportálások gépezete, a római pápa levélben könyörgött a magyar kormányzónak, hogy az mentse meg a zsidók életét! Nem mentette meg! A budapesti gettó lakói elhurcolásának megakadályozása inkább köszönhető a szinte egy szem Koszorús Ferenc honvédtiszt hősiességének, mint bármi, vagy bárki másnak. Minden szemforgató hazudozás, ami Horthy háborús büneinek kisebbé tételét célozza, nagyjából azonos értékű azzal, mint ha Hitlert akarnánk felmenteni, mely utóbbi végül is magának, illetve vezérkarának fenntartott egy jogot: "Wer Jude is, bestimme ich!" Igen, ők adtak "nem-zsidó" igazolásokat azoknak, akik a vagyonuk átadása fejében végül is Svájcba menekülhettek.  Ez hát a gyászos múlt. Orbánék azonban nem valami történelmi" tisztelgésre" készülnek, hanem a jövőt akarják megvásárolni. Mikor is? 2014 március 19-én. Négy nappal a hazafiság kidomborítására alkalmas március 15-e után és 18 nappal a választások legvalószínűbb dátuma előtt. Magyarul a kampány leghevesebb időszakában, részint olajat öntve a megosztottság tüzére, részint pedig a szélsőjobbos szavazatok összesöprésére törekedve. Ezzel a mementóval akarják megüzenni a nyilas hajlamú szavazóknak, hogy ne pazarolják az energiájukat kormányzásképtelen alakulatokra, hiszen maga a Fidesz is fel tudja vállalni a náci, fasiszta, nyilas (eszmei és gyakorlati) szolgáltatásokat. A kénköves pokol legmélyére kívánom ezeket a söpredék provokátorokat, akik ezt az "emlékművet" kitalálták, de azokat is, akik most nyiltan vagy hallgatólagosan a dolog mellé állnak! Kérdezem. Fideszes képviselők! Van közöttetek olyan, aki képes ember maradni? Aki képes kinyitni a száját, hogy elég, eddig se, de tovább semmiképp! Tudjátok mi lesz ebből? Tisztában vagytok a történelmi felelősségetekkel? Vért akartok látni a részetekről amúgy is elcsalni gondolt "választások" előtt? Ennyire gyengék, ennyire senkik vagytok?  Ha egy hatalom emlékművet akar, sajnos akkor azt akár fegyverrel is véghez viszi, egyszersmind bebörtönözve azokat, akik fizikai ellenállásba fognak. Éppen ezért azt üzenem a jó érzésű honfitársainknak, hogy a civil eszköztár minden elemét ragadjuk meg, de kerüljük el az erőszakot! Nyerjük meg inkább a választásokat, s utána szép békésen el tudjuk bontani a förmedvényeket. Sőt, szivem szerint elhordanám ezt a még csak készülő "művet" a felcsúti stadion közepére, s a lelátókra zárnám az ügyének valamennyi kollaboránsát, hadd nézegessék a szellemi okádékuk mementóját!  A kormányzó brigantik emlegetett határozatának van azonban egy groteszk eleme. Eleve felmentést adtak mindennemű közbeszerzés, művészeti értékelés, engedélyezés, stb. alól. Ezek szerint a témát kivették a szabályok világából, nyilvánosan beismerve, hogy amire készülnek, az abnormális. Ezeket a sorokat 2014 január elsején írtam. Ez a nap, azon kívül, hogy a keresztény időszámítás szerint az év kezdőnapja, pár évtizede a katolikus egyház hagyományai szerint a béke világnapja is. Ma erről beszélt Ferenc pápa, s szavait nem lehet másként értelmezni, mint úgy, hogy aki békétlenséget szít, avagy a szó legszorosabb értelmében háborút hoz a hétköznapokba, az kívül esik az emberség közösségein.