| E világon ha ütsz tanyát, |
| hétszer szűljön meg az anyád! |
| Egyszer szűljön égő házban, |
| egyszer bolondok házában, |
| egyszer hajló, szép búzában, |
| egyszer kongó kolostorban, |
| egyszer disznók közt az ólban. |
| Fölsír a hat, de mire mégy? |
|
| hét legyen, kit előtalál. |
| Egy, ki kezdi szabad napját, |
| egy, ki végzi szolgálatját, |
| egy, ki népet ingyen oktat, |
| egy, kit úszni vízbe dobtak, |
| egy, ki magva erdőségnek, |
| egy, kit őse bőgve védett, |
| csellel, gánccsal mind nem elég, – |
|
| hét legyen, ki lány után jár. |
| Egy, ki szivet ad szaváért, |
| egy, ki megfizet magáért, |
| egy, ki a szoknyát kutatja, |
| egy, ki tudja, hol a kapocs, |
| egy, ki kendőcskére tapos, – |
| dongják körül, mint húst a légy! |
|
| Ha költenél s van rá költség, |
| azt a verset heten költsék. |
| Egy, ki márványból rak falut, |
| egy, ki mikor szűlték, aludt, |
| egy, ki eget mér és bólint, |
| egy, kit a szó nevén szólít, |
| egy, ki lelkét üti nyélbe, |
| egy, ki patkányt boncol élve. |
| Kettő vitéz és tudós négy, – |
|
| S ha mindez volt, ahogy írva, |
| hét emberként szállj a sírba. |
| Egy, kit tejes kebel ringat, |
| egy, ki kemény mell után kap, |
| egy, ki elvet üres edényt, |
| egy, ki győzni segít szegényt, |
| egy, ki dolgozik bomolva, |
| egy, aki csak néz a Holdra: |
| Világ sírköve alatt mégy! |
|
|
Kommentáld!