Armstrong mintát gyűjt a Holdon, Aldrin a felszíni műszereket készíti elő. Minderre negyvenegy évvel ezelőtt, 1969. július 20-án került sor, amelyet világszerte 500 millióan követtek figyelemmel. A holdraszállás nehézségét tükrözi, hogy napjainkban egyetlen állam sem tudná megismételni ezt a teljesítményt.

Bár a holdraszállást nem kifejezetten tudományos érdeklődés nyomán, inkább a szovjet-amerikai hidegháború keretében, politikai nyomásra sikerült megvalósítani - mégis hatalmas eredménynek könyvelik el a mai napig. Mindössze két hónappal az első emberes űrrepülés után, 1961 májusában John F. Kennedy nyilvánosan kihirdette, hogy az Egyesült Államok még 1970 előtt embert juttat a Holdra, majd épségben vissza is hozza onnan. A cél elérése érdekében hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat kellett összpontosítani, és megteremteni az emberes űrrepülés hátterét.

A feladat nehézségét jól mutatja, hogy jelenleg nem tudná egyik állam sem megismételni ezt a teljesítményt - igaz napjaink űreszközeit nem is erre a célra fejlesztették ki. Az alábbiakban áttekintjük, milyen események zajlottak majdnem fél évszázaddal ezelőtt, amikor az első ember, hazai időben koraeste a Holdra lépett.

Negyvenegy éve az Apollo-11 három asztronautája: Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins nem csak eljutott a Holdhoz az Apollo program keretében, de közülük ketten első alkalommal le is szálltak a felszínre. 1969. július 20-án, közép-európai idő szerint 21.17-kor a holdkomp elérte a felszínt. Az első üzenet Andrintól jött, aki azonnal jelezte, hogy az érintkezést jelző leszállófény kigyulladt, és a hajtómű leállt. Miután elcsendesedett a kabin, Armstrong is az éterbe szólt "Houston, itt a Nyugalom-tengere bázis. A Sas leszállt."

A különféle ellenőrzések két órán keresztül tartottak, majd ezt követően döntöttek úgy, hogy a tervezett időpont előtt kilépnek a Hold felszínére. A rossz minőségű élő adást mintegy 500 millióan nézték a Földről. Armstrong lábbal előre, arccal a holdkomp felé mászott le az egyik leszállólábra rögzített létrán. Az utolsó egy méteren nem voltak létrafokok, ezért onnan leugrott a leszállóláb talpára. Ezt követően gyorsan vissza is szökkent a legalsó lépcsőfokra - ellenőrizve, hogy könnyen vissza tud-e majd mászni.