Levélhullás

Tisztelt Schmitt Pál Alelnök Úr!

Ma kaptam meg a nyugdíjamért aggódó levelét és a hozzá mellékelt Fidesz-garanciát. Meglepett, hogy Ön, az Európai Parlament alelnöke ismeri a lakcímemet, és ír nekem, aki a világtól lassan visszahúzódó, hetvenegy éves nyugdíjas vagyok.

Már a lépcsőn, a harmadik emeleti panellakásomba menet elolvastam. Aztán másodszor is. Gondolom, érdekli, hogyan értelmezem.

Ön emlékeztet, hogy az MSZP-kormány elvette a tizenharmadik havi nyugdíjamat. Tudja, alelnök úr, nekem – mint közgazdásznak – ez a ráadás járadék eleve gyanús volt. Én mindig csak tizenkét havi nyugdíjra fizettem a járulékaimat. Ezt az extrát érdemtelenül kaptam hát, mert nem volt meg a fedezete.

Amikor a helyzet világossá vált, a 13. havit visszavették. Belenyugszom. A megmaradt tizenkét havi nyugdíjamat viszont – most, év elején – 8,3 százalékkal emelték, ami mintha nem támasztaná alá levelének első, hatásvadászó mondatát, miszerint a nyugdíjam komoly veszélybe került.

Arra viszont, hogy privatizálják a nyugdíjamat, illetőleg hogy akár a felét el is veszíthetem, miközben külföldi cégekhez vándorolhat majd a befizetett járulékaim jelentős része, összerezzentem egy kicsit. Remegő kézzel kerestem meg az interneten az Ön által bizonyítékként megjelölt T/11079. számú törvényjavaslatot. Nem fogja elhinni, igen tisztelt alelnök úr, el is olvastam. Mind a 157 oldalt. Nyilván Ön is alaposan ismeri, de könnyű annak, aki ilyen magas tisztséget visel. Bevallom, nekem időbe telt végigmenni mind a 212 paragrafuson, a részletes indokláson és a mellékleteken, mert már kezdek kiesni a gyakorlatból.

Szerencsémre aktív életemet jogszabályok hálójában éltem, képes voltam megragadni a lényeget. Most éppen azt, hogy Ön – a levélen lévő fényképe szerint derűsen mosolyogva, a szemembe nézve – hazudik nekem. Ez a törvénytervezet ugyanis a magánnyugdíjról és intézményeiről szól, egyáltalán nem vonatkozik az én állami nyugdíjamra. És másokéra sem. Csakis a magánnyugdíjrendszer szereplőit – az ügyfeleket és szolgáltatókat – érintené. És szó sincs benne privatizálásról. Egy tervezet, amelyet majd 2013. január 1-jén vezetnének be, ha átmegy a parlamenten, és ha az ellene felvethető – például alkotmánybírósági – kifogások is elhárulnak. Arra, hogy ennek az új nyugdíjrendszernek az ügyfelei, nyugdíjasai semmit se veszíthessenek el, hogy a befizetéseiket senki se lophassa el, a tervezetben nagyon erős tőke-, szabályozási és felügyeleti garanciák vannak. Ezek az Ön a leveléhez Fidesz-nyugdíjgaranciaként mellékelt ígéreteknél sokkal erősebbnek látszanak.

Az pedig, hogy a rendszerben lévő pénz megőrzéséért – végső soron – a magyar állam vállalna felelősséget, engem teljesen megnyugtat. Bízom a magyar államban. Azt csak remélem, hogy unokáim az ebben a tervezetben lévő – vagy ehhez hasonló – rendszerben lesznek nyugdíjasok.

Így töprengek az Ön levele fölött, és arra is gondolok, hogy tényleg itt az idő, hogy változtassanak, és bennünket, nyugdíjasokat ne nézzenek hülyének.

Talán megérti, hogy én az Önök új kezdetében ezek után biztosan nem veszek részt. A sikert máshonnan várom. Másokban reménykedem.

Farkas Árgád

Szeged