Szabó Gy. József

Orbán úr !

Megkaptam (73 éves nyugdíjas megyei bíró) díszes, arcképével ellátott levelét „Munkahelyvédelmi akció 2012” címmel, és megkapta feleségem (70 éves nyugdíjas gimnáziumi tanár), valamint velünk élő anyósom (92 éves özvegyi nyugdíjas) is. Ön azt ígéri, hogy megvédi a munkahelyünket. Ezúton tájékoztatjuk, hogy mi már mindent megtettünk, megéltünk és túléltünk, amit csak lehetett. Eddig nagy szerencsével sikerült az önök regnálását is túlélni, és bízunk benne, hogy még azt is megérjük, amikor Azerbajdzsánba költöznek valamennyien.

Bejelentjük, hogy mi már nem tartunk igényt a volt munkahelyünk megvédésére. Viszont igényt tartunk arra, hogy olyan gazdaságpolitikát, szociálpolitikát, egészségpolitikát, oktatáspolitikát, kultúrpolitikát, jogpolitikát és külpolitikát folytassanak, amely több és jobb munkahelyet teremt gyermekeinknek és unokáinknak, amely jobb egészségügyi ellátást, jobb, színvonalasabb és valamennyi szegény gyerek számára hozzáférhető oktatást, kulturálódási lehetőséget, demokratikus – félelem nélküli – jogállami berendezkedést és a más államok, népek tiszteletben tartását, barátságát teremti meg és biztosítja.

Az önök által megkonstruált akció vagy program (bárminek nevezzük is) több sebből vérzik. Előbb talán el kellett volna ismerni, hogy ehhez hasonló program a Gyurcsány-kormány idején már volt, és az hatásosan működött! Aztán nem kellene összetéveszteni a munkahely megőrzését az új munkahely létesítésével!

Néhány probléma:

1.) A 25 év alatti diplomásoknál ez a támogatás mennyi időre is szól? Mondjuk 2 évre, 2 hónapra? Mert mire végez egy diák a főiskolán, egyetemen, 23 éves lesz. Aztán a legjobb esetben nyomban el tud helyezkedni, ha van hová, de sajnos többnyire nincs, legfeljebb kirúgnak más dolgozót és a helyére veszik fel őt. Mondjuk egy többgyermekes, 45 éves családapát.

2.) Mi is a helyzet a kismamákkal? Egy állítólagos családbarát kormánynak nem arra kellene törekednie, hogy a kismamának ne lehessen felmondani a korábbi munkaviszonyát, és ha már voltak szívesek a 2 évre leszállított gyest 3 évre felemelni, inkább arra lenne szükség, hogy a családfenntartónak legyen biztos állása, a családnak biztos megélhetése, hogy az anya a gyermekével, ha akar, minél tovább együtt lehessen a kisgyerek nevelése, fejlődése érdekében?

3.) Volt korábban az ún. védett kor. Nem ennek a biztosítása lenne a megoldás az 55 év feletti munkavállalóknál?

4.) A többi ígérete pedig annyit ér, mint az eddigi valamennyi, vagyis semmit. Amit pedig eddig betartottak, arra az egész magyar nép rendre ráfizetett, persze kivéve a rokonokat, barátokat és az oligarchákat.

Honnan is lesz ehhez pénz? Kitől fogják elvenni? Gondolom továbbra sem a felső tízezer jó baráttól, Simicskától, Csányitól, Széles Gábortól, Demjántól és egyéb, a szegények iránt „szolidáris” jótétlelkektől?

Végül megjegyzem, hogy elfelejtették frissíteni a Kubatov-féle listákat. Mégsem kellene az idős, beteg nyugdíjasokat vagy a nyugdíjuktól megfosztott rokkantakat ilyen ígéretekkel dühíteni! Ha pedig saját törvénytelen törvénykezésük alapján hozzájutnak a teljes magyar lakosság listájához, akkor legalább minket kíméljenek meg! Ahogy a hirdetésekben szokás: Szélhámosok kíméljenek!