Tisztelt Nyugdíjas Honfitársaim!

Közeleg az év vége. Ilyenkor sok-sok magyar család, fiatalok és idősek egyaránt, mérleget von a mögöttünk hagyott esztendőről. Talán még emlékeznek rá, hogy tavaly ilyenkor, amikor a nemzeti kormány megálljt parancsolt a magyar emberek megtakarításait eltőzsdéző külföldi bankhálózatoknak és magyarországi ügynökeiknek, megígértük: időseinkről ezután kizárólag egy stabil, kiszámítható, teljes egészében a magyar állam által irányított nyugdíjrendszer fog gondoskodni. Az év kimagasló gazdasági sikereinek hála, most továbbléphetünk, és sok-sok százezer, talán milliónál is több nyugdíjas honfitársunk legtitkosabb vágyait válthatjuk valóra. Ugyan ki ne szeretne örökké fiatal maradni? Most, amikor Önök közül sokan az év utolsó napján abban a kínzó tudatban térnek nyugovóra, hogy nyugdíjasok és talán már nincs is szükség a munkájukra, valóságos csodát láthatnak: Újév szent napján úgy ébredhetnek, hogy már nem azok.

Szerénytelenség nélkül mondhatom, nem kevés fejtörésébe, munkájába telt a nemzeti kormánynak, hogy ez a csoda megvalósulhatott. De spongyát rá: minket minden fáradságért kárpótol az a tudat, hogy Önöket a passzivitással fenyegető nyugdíjas létből egy csapásra visszavezethettük a termelő munka semmivel sem összehasonlítható, izgalmakkal teli világába. Igaz, életkorukon egyelőre nem tudtunk változtatni, de felelős kormányunk elődeitől eltérően soha nem ígért olyat, amit ne teljesített volna. Önöknek most hosszú évekig nem kell számolniuk azzal a megaláztatással sem, hogy a vasúton, tömegközlekedési eszközökön, biztosítások megkötésekor mindenféle igazolványokkal kelljen kedvezményeket igénybe venniük, s hogy a pártállam túlélői még azt a jó érzést is elvegyék Önöktől, érnek annyit, mint a fiatalok.

A mindenhol jelenlévő suttogó propaganda most azt terjeszti, nincs elég munka, még a fiataloknak sem. Mesebeszéd. Hívom Önöket, dolgozzanak a kormányban. Bár az összeomlás szélén álló nyugati gazdaságok miatt most nekünk sincs sok üres álláshelyünk, minisztertársaim példáját hoznám fel Önöknek, kik közül sokakat az önkény oly fiatalon nyugdíjba kényszerített. De ők nem álltak meg; bátran maguk mögött hagyták az elnyomással terhes múltat, s ma velünk együtt küzdenek a Kárpát-medence felvirágoztatásán. Néhányan közülük a munka mellett szerény tőkéjükből még kis családi cégeket is tudtak alapítani, amelyek most sorba nyerik el a magyar óriásvállalatok megbízásait a külföldi konkurencia előtt. Nos, ez az út Önök előtt is nyitva áll. Hiszen tudjuk valamennyien, nincs olyan háztartás, ahol hó végén ne jönne jól egy kis mellékes.

Hívom Önöket, dolgozzanak a közeljövőben megalapítandó új, korszerű informatikai központunkban, ahol egyetlen kattintással egész családok életére lesz rálátásuk. Tudni fogják, ha szorít valahol a cipő, vagy nem hajlik már a térd úgy, ahogy hajdanán, s ha a magyar családok esetleg megcsúsznak a rezsivel vagy a törlesztéssel, kérés nélkül is tudnak majd nekik segíteni. Hívom Önöket, dolgozzanak a Médiahatóságnál, amely a végletekig kiélezett nemzetközi versenyben nemcsak hogy talpon tudott maradni, de dolgozói az elért nyereségből még szerény ajándékot is le tudnak tenni családjuknak az ünnepi asztalra.

Tudom, a nemzetközi pénztőke és magyarországi ágensei nehezen tűrik, ha egy kis ország kiegyenesíti gerincét, visszaszerzi nemzeti javait, és most azzal vádolnak bennünket, elkótyavetyéltük a nyugdíjvagyont. Nos, a nemzeti kormány csattanós választ adott ezekre a kitalációkra. Elég egy pillantást vetni a magyar tőzsdei cégek vagy a nemzetközi biztosítók kartelljét megtörő új, nemzeti életbiztosítónk árfolyamaira, hogy lássuk: országunk végképp maga mögött hagyta azt az időszakot, amikor a magyar emberek és a magyar nyugdíjasok megtakarításaival nyerészkedni lehetett. A jelen és a jövő nyugdíjasainak érdekében ki kellett mondanunk: vége a bankárkormányok féktelen profithajszájának, ami az egekbe emelte a magyar tőzsdeindexet – a nemzet mindig tudta, hogy csak a becsületes munka juttathat bennünket egyről a kettőre.

Mi mindig meghallgatjuk az idősebb korosztály véleményét, így tudjuk: a valutaárfolyamok szélsőséges kilengéseinek időszakában sokakat aggaszt a rezsiköltségek, különösen a gáz árának esetleges emelkedése. Teljes felelősséggel jelenthetem ki, hogy a magyarországi rezsiköltségek növekedése sem ma, sem holnap nem fogja meghaladni a nyugdíjemelést. Erre egy nagyszerű magyar találmány jelent garanciát és büszkeséggel tölt el, hogy ezt én jelenthetem be Önöknek: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem közgazdászprofesszorainak hosszú éveken át folytatott kutatómunkája eredményeképpen mostantól kétszázötven forintos dollárárfolyamon fogunk exportálni és száznyolcvan forintos dollárárfolyamon fogunk importálni. Igen, erre a forradalmian új megoldásra a Nobel-díjakkal teliaggatott nyugati közgazdászok soha nem is mertek gondolni, pedig ilyen egyszerű.

The Miracle at Cana – flickr/lawrence

Elmondhatom Önöknek, hogy amikor a londoni International Business Schoolban tartott előadásomon először lebbentettem fel a fátylat a magyar kreativitás eme csodájáról, ámult csend fogadott. Magyarországon is érdekelt ír ingatlanbefektetők szabályosan megrohantak, hogy áruljam el a titkot. Egyelőre csak annyit mondhatok: az azóta eltelt néhány hétben kiürültek a Harvard, a Yale és a Wharton közgazdasági fakultásainak padsorai, és mindenki a Wekerle Sándor Üzleti Főiskolát ostromolja, ahol a páratlan elmélet kidolgozóin kívül a hallgatók talán még a magyar gazdasági csoda atyjával is találkozhatnak. Elhatároztuk: végleg letörjük a nemzetközi hitelminősítőkkel összefonódott pénzhatalmi központok világuralmát, és kerül, amibe kerül, kimentjük nyugdíjasainkat a nyugati világ romjai alól.

Ígérem, 2012-ben a magyar kormány – tengernyi munkája közepette – mindig fog időt találni arra, hogy konzultáljon Önökkel, és hogy nyugdíjas éveiket még az eddigieknél is gazdagabbá tegye.

Tisztelettel

Az Önök örökös miniszterelnöke

Endrődi Gábor közgazdász, cégvezető