Ha az ember történetesen madár, és egy szép kora tavaszi hétvégén éppen Dél-Hollandia légterében akad dolga, a magasból sajátságos látvány tárul elé. A felülről tarkán szőtt szőnyegnek látszó, végeláthatatlan tulipán-, jácint-, nárcisz- és krókuszmezők között hosszú kocsisorok tartanak szép türelmesen a szélrózsa minden irányából egyazon úti cél, az Európa kertjeként is emlegetett Keukenhof felé.

Hétmillió virághagyma évente

Ha az ember történetesen nem madár, hanem bent ül az egyik csigatempóban araszoló autóban (és azt még nem is tudja, hogy megérkezvén jó egy órát fog sorban állni a pénztáraknál), akkor két dolog tartja vissza attól, hogy sarkon forduljon, és elmeneküljön. Egyrészt a szűk úton nem tud megfordulni, másrészt lelki szemei előtt ott lebeg az a sok-sok gyönyörű fotó, amit már látott a parkról. Amikor pedig az út mentén feltűnnek az első rózsaszínű, lila, kék és hófehér jácintmezők, és a levegő hirtelen megtelik tavaszillattal, akkor a dugóban rekedt látogató már nem is érti, egyáltalán hogyan juthatott eszébe a megfutamodás.
Én azóta vágytam ide, amióta egy ismerősöm számítógépén megláttam Keukenhofban készült fényképeit. Bár nem vagyok egy Bálint gazda, a strapabíró jukka kivételével szinte minden szobanövény rekordidő alatt elsatnyul nálam, a virágokat mégis nagyon szeretem, így azonnal horogra akadtam. Mire a végére értem a fotósorozatnak, már tudtam, nekem ide el kell jutnom! A feladat pedig egyszerűbb, mint gondolnánk: a környező nagyvárosokból, Amszterdamból, Hágából és Leidenből közvetlen buszok indulnak a parknak otthon adó Lisse-be, pontosabban egyenesen Keukenhofba. A vállalkozó kedvűek a hollandok kedvenc járművével, biciklivel is nekivághatnak az útnak, míg az autóval érkezőket óriási parkolók várják. Ha azonban ez utóbbi megoldást választjuk, lehetőleg ne ünnepnapra, mondjuk húsvét hétfőre időzítsük a kirándulást! Akkor ugyanis – mint a saját példám is mutatja – legalább egymillió népes holland családnak támad ugyanez az ötlete.

(1/3)

Kukoricatáblák helyett jácintföldek

Keukenhof tudniilik az ország egyik legnépszerűbb úti célja, és a világ legtöbbet fotózott látványossága, ahol évente hétmillió virághagymát helyeznek el a földbe szorgos munkáskezek, és ahol csak tulipánból négy és fél millió nyílik minden tavasszal. A virágkavalkád már az előtt megkezdődik, hogy belépnénk a kapun: ahogy nálunk kukorica- és cukorrépatáblák között kanyarognak a dűlőutak, úgy itt amerre a szem ellát, tavaszi virágok nyílnak, és érlelik a jövő évi gumókat a homokdűnékből nyert szántóföldeken.
Errefelé már évszázadok óta virághagyma-termesztésből élnek a gazdák, és Hollandia ma is a világ legnagyobb virágexportőrének számít. A keukenhofi kiállítást eredetileg szintén azért szervezte meg 1949-ben Lisse akkori polgármestere, hogy a virágtermesztők szélesebb közönséget ismertethessenek meg munkájuk pompás eredményével. Ebből a kereskedelmi célzatú rendezvényből nőtt ki aztán az a látványos bemutató, amelynek az elmúlt hatvan év alatt több mint 44 millió látogatója akadt. Ők, mire ideérnek, a park holland nevét is megtanulják kimondani, bár azt talán kevesebben tudják, mit jelent: konyhakert. Először nem értettem, ez a gyönyörű hely hogyan viselhet ilyen prózai nevet, de aztán kiderült, a terület a 15. század elején Jacoba van Beieren grófnő kastélyához tartozott, és egyfelől vadászterületként szolgált, másfelől valóban zöldségfélékkel látta el a grófi konyhát.

Siessünk, mert bezár!

Mára a káposztáknak nyomuk sem maradt, mindent a szemnek, semmit a gyomornak! A legtöbb nézelődőt a hagyományosan holland virágnak számító tulipánok vonzzák, és nem véletlenül, hiszen százféle fajtájuk virul itt, minden elképzelhető és elképzelhetetlen színben és árnyalatban. Az én kedvenceim viszont a jácintok, mert tapasztalataim szerint nincs az a tavaszi fáradtság, amit el ne űznének a látványukkal és az illatukkal. Mellettük számtalan olyan hagymás növény is virul itt, amelyeknek korábban a nevét sem hallottam, kicsik és nagyok, egyszerűbbek vagy egzotikusak, de egyformán szépek.
Aki kíváncsi Keukenhofra, még néhány hétig felkeresheti, mivel a park március utolsó hetétől május közepéig fogadja a látogatókat, utána a következő tavaszig bezár. A leglátványosabbnak hagyományosan a tulipánnyílás időszakát tartják, április közepén. Irány Hollandia!

Ha az ember történetesen madár, és egy szép kora tavaszi hétvégén éppen Dél-Hollandia légterében akad dolga, a magasból sajátságos látvány tárul elé. A felülről tarkán szőtt szőnyegnek látszó, végeláthatatlan tulipán-, jácint-, nárcisz- és krókuszmezők között hosszú kocsisorok tartanak szép türelmesen a szélrózsa minden irányából egyazon úti cél, az Európa kertjeként is emlegetett Keukenhof felé.

Hétmillió virághagyma évente

Ha az ember történetesen nem madár, hanem bent ül az egyik csigatempóban araszoló autóban (és azt még nem is tudja, hogy megérkezvén jó egy órát fog sorban állni a pénztáraknál), akkor két dolog tartja vissza attól, hogy sarkon forduljon, és elmeneküljön. Egyrészt a szűk úton nem tud megfordulni, másrészt lelki szemei előtt ott lebeg az a sok-sok gyönyörű fotó, amit már látott a parkról. Amikor pedig az út mentén feltűnnek az első rózsaszínű, lila, kék és hófehér jácintmezők, és a levegő hirtelen megtelik tavaszillattal, akkor a dugóban rekedt látogató már nem is érti, egyáltalán hogyan juthatott eszébe a megfutamodás.
Én azóta vágytam ide, amióta egy ismerősöm számítógépén megláttam Keukenhofban készült fényképeit. Bár nem vagyok egy Bálint gazda, a strapabíró jukka kivételével szinte minden szobanövény rekordidő alatt elsatnyul nálam, a virágokat mégis nagyon szeretem, így azonnal horogra akadtam. Mire a végére értem a fotósorozatnak, már tudtam, nekem ide el kell jutnom! A feladat pedig egyszerűbb, mint gondolnánk: a környező nagyvárosokból, Amszterdamból, Hágából és Leidenből közvetlen buszok indulnak a parknak otthon adó Lisse-be, pontosabban egyenesen Keukenhofba. A vállalkozó kedvűek a hollandok kedvenc járművével, biciklivel is nekivághatnak az útnak, míg az autóval érkezőket óriási parkolók várják. Ha azonban ez utóbbi megoldást választjuk, lehetőleg ne ünnepnapra, mondjuk húsvét hétfőre időzítsük a kirándulást! Akkor ugyanis – mint a saját példám is mutatja – legalább egymillió népes holland családnak támad ugyanez az ötlete.

 

(1/3)

 

Kukoricatáblák helyett jácintföldek

Keukenhof tudniilik az ország egyik legnépszerűbb úti célja, és a világ legtöbbet fotózott látványossága, ahol évente hétmillió virághagymát helyeznek el a földbe szorgos munkáskezek, és ahol csak tulipánból négy és fél millió nyílik minden tavasszal. A virágkavalkád már az előtt megkezdődik, hogy belépnénk a kapun: ahogy nálunk kukorica- és cukorrépatáblák között kanyarognak a dűlőutak, úgy itt amerre a szem ellát, tavaszi virágok nyílnak, és érlelik a jövő évi gumókat a homokdűnékből nyert szántóföldeken.
Errefelé már évszázadok óta virághagyma-termesztésből élnek a gazdák, és Hollandia ma is a világ legnagyobb virágexportőrének számít. A keukenhofi kiállítást eredetileg szintén azért szervezte meg 1949-ben Lisse akkori polgármestere, hogy a virágtermesztők szélesebb közönséget ismertethessenek meg munkájuk pompás eredményével. Ebből a kereskedelmi célzatú rendezvényből nőtt ki aztán az a látványos bemutató, amelynek az elmúlt hatvan év alatt több mint 44 millió látogatója akadt. Ők, mire ideérnek, a park holland nevét is megtanulják kimondani, bár azt talán kevesebben tudják, mit jelent: konyhakert. Először nem értettem, ez a gyönyörű hely hogyan viselhet ilyen prózai nevet, de aztán kiderült, a terület a 15. század elején Jacoba van Beieren grófnő kastélyához tartozott, és egyfelől vadászterületként szolgált, másfelől valóban zöldségfélékkel látta el a grófi konyhát.

Siessünk, mert bezár!

Mára a káposztáknak nyomuk sem maradt, mindent a szemnek, semmit a gyomornak! A legtöbb nézelődőt a hagyományosan holland virágnak számító tulipánok vonzzák, és nem véletlenül, hiszen százféle fajtájuk virul itt, minden elképzelhető és elképzelhetetlen színben és árnyalatban. Az én kedvenceim viszont a jácintok, mert tapasztalataim szerint nincs az a tavaszi fáradtság, amit el ne űznének a látványukkal és az illatukkal. Mellettük számtalan olyan hagymás növény is virul itt, amelyeknek korábban a nevét sem hallottam, kicsik és nagyok, egyszerűbbek vagy egzotikusak, de egyformán szépek.
Aki kíváncsi Keukenhofra, még néhány hétig felkeresheti, mivel a park március utolsó hetétől május közepéig fogadja a látogatókat, utána a következő tavaszig bezár. A leglátványosabbnak hagyományosan a tulipánnyílás időszakát tartják, április közepén. Irány Hollandia!