Magyarország saját fiataljai kivándorlásával szembesül. A Le Monde ezzel a címmel közölte bécsi tudósítója, Joëlle Stolz írását. A külföldre távozók egyre növekvő száma a születések csökkenésével párosul.

A magyar fiatalok a lábukkal szavaznak Orbán Viktor nemzeti konzervatív kormánya ellen. Egyre többen hagyják el az országot, hogy Nyugat-Európában tanuljanak vagy dolgozzanak.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint „a kivándorlások üteme felgyorsult”: plusz 61 százalékkal 2011 és 2012 között. A célországok által szolgáltatott adatok szerint 230 ezer magyar él Magyarország határain kívül, az Európai Unióban: harmaduk Németországban, 20 százalékuk az Egyesült Királyságban, 13 százalékuk Ausztriában, a többiek Spanyolországot, Olaszországot, Hollandiát választották. A magyar média 300, sőt 400 ezer kivándorlóról tud azóta, hogy Orbán 2010. áprilisában visszatért a hatalomba, miközben a népesség száma 10 millió fő alá esett a 2011-es népszámlálás szerint.

Maga a KSH nem rendelkezik az emigránsok életkori, nembeli vagy képzettségi információival, de úgy tűnik, főként képzett fiatalokról van szó. A Tárki tudományos kutatóintézet legutóbbi véleménykutatási szerint  a 18–29 év közti magyarok 50 százaléka tervezi, hogy elmegy.

Sokak számára az a hivatalos akarat jelentette a fordulópontot, amely arra kényszeríti az ösztöndíjasokat, hogy a tanulmányaik után legalább öt évet az országban dolgozzanak. Az emberi erőforrások miniszterének, Balog Zoltánnak nem sikerült rendeznie a dolgot azzal, hogy felmentést kínált a kötelezettség alól azoknak a diplomás nőknek, akik „három vagy több gyereket hoznak a világra”.

Ez a morális értékekről szóló beszéd rosszul veszi ki magát az internetes szociális háló korában élő fiataloknál. Az utolsó ilyen kísérlet, a táncos összejövetelek szervezése különböző városokban, abban a reményben, hogy ez elősegíti majd a házasságkötéseket, nem hozta meg a várt sikert. Az Orbán-kormány számára a születésszám csökkenése (1,3 gyerek egy nőre számítva), a tömeges elvándorlással párosulva, problémát jelent. A Magyarországnak járó európai alapokat ugyanis demográfiai szempontok szerint is számítják. Május elején a parlament tehát megszavazott egy törvényt, amely kimondja, hogy azoknak az emigránsoknak a gyerekei, akik Magyarországon éltek, hozzászámolhatók az össznépességhez.

Időközben a hivatalos propaganda hazafias húrokat penget. Egy hosszú televíziós hirdetés után, amelyet 2012 végén sugároztak, és amely megpróbálta kimutatni, milyen jó Magyarországon élniük a „trendi” fiataloknak, a hatóságok felvettek az érettségi programba egy olyan irodalmi szöveget, amely a haza szépségeit zengi.

Hazafias giccs

Végül megszületett egy Együttélés dala [mármint a Nemzeti Összetartozásé – a ford.], a Barackfa, amelyet széles körben terjesztettek a közmédiában, és amelytől még a konzervatív sajtó is kiütést kapott. Kamaszokat látunk, akik közös boldogságban énekelnek egy himnuszt: „Kezeink és lábaink összeérnek / A boldogság fénye ragyog a szemünkben / Állj be a körbe / Táncolj a véred ritmusára / Érezd a föld szívdobbanását / Mert mindannyian együtt vagyunk.” [Ez is van olyan jó, mint az eredeti – a ford.] A heti válaszos Ablonczy Bálint szerint, aki a mérsékelt jobboldal szóvivője, ez a dal „őrültség”, és az Orbán-kormány téved, amikor azt állítja, hogy ezzel előmozdítja a „nemzeti kultúrát”.

De a hazafias giccs hamarosan nem lesz olyan idegen a magyar társadalomtól. A leginkább liberális fiatalok külföldre távozása megnöveli az ultrakonzervatívok és a szélsőjobboldaliak súlyát. Egy 2012-ben publikált tanulmány szerint az egyetemisták harmada érzi közel magát a Jobbikhoz, ehhez az újfasiszta párthoz, amely első helyen áll a politikai preferenciáik közt, megelőzve a zöldeket és Orbán Fideszét.

(mzs)