7.

A Fidesz pártigazgatója, ahelyett, hogy boldogan ülne az érdemei elismeréseként kapott Fradi-elnöki székben, össze-vissza nyilatkozgat. Most például az Éhségmenetet nevezte rendkívül szellemesen hataloméhség-menetnek. Mert szerinte szocialista kampányfogás.

Én nem így látom.

Azért nem, mert négymillióan élnek Magyarországon a szegénységi küszöb alatt, és akár tetszik, akár nem, ez a regnáló kormány munkáját jellemzi. Nem az „elmúltnyolcévet", hanem az elmúlt két és felet, és a hátralevő másfelet. Mellesleg érdekes szűrő lehet Kubatov agyának információ-feldolgozó részlegében, ha szocialista kampányként tekint egy olyan megmozdulásra, amin nagyrészt civilek vesznek részt, és szinte minden demokratikus erő támogatja.

Az a kubatovi kijelentés pedig, hogy a „szocialisták a kispénzű emberek háta mögé bújva kampányolnak, akciójuk tipikus példa a hazugságra, az átverésre és a szemfényvesztésre”, ha igaz is lenne, akkor is meglehetős ízléstelenségre vall, ha visszagondolunk a Fidesz 2006 és 2010 közötti kommunikációjára. Szerintem itt lenne az ideje inkább a munkahelyteremtésről meg a tandíjról beszélgetni, de ahhoz valószínűleg nincs kedve a pártigazgató úrnak.

Vagdalkozni valószínűleg egyszerűbb. Kijelenteni, hogy az „MSZP politikusai akkor nem voltak ennyire végtelenül érzékenyek, amikor 40 milliárd forintért emeltek völgyhidat, alagutat építettek az Alföldre, amikor Hagyó Miklós teletömte a nokiás dobozát pénzzel, nem voltak akkor sem, amikor sukorói telekcsere történt vagy amikor értékesítették a moszkvai kereskedelmi képviseletet”.

Érdemes itt pár szóra megállni, kedves Kubatov úr! Mert a völgyhíddal és az alagúttal én sem értettem egyet, de talán nem ártana elgondolkozni azon, hogy mennyivel volt kevesebb értelmük ezeknek a beruházásoknak, mint a mostani stadionépítési mániának. Szép dolog, hogy az Ön által elnökölt Ferencvárosnak új pályája lesz, de ismerjük el, hogy legalább annyira nincs rá szükség, mint arra a bizonyos völgyhídra.

A Sukoró- és a Hagyó-ügyre hivatkozni pedig egyenesen gusztustalan. Nem csupán azért, mert egyikben sem született még semmiféle döntés – nemhogy jogerős –, hanem azért is, mert mindkettőben erősen ingatagok a vádak – különösen az utóbbiban. A Fidesz pártigazgatójának illik tisztában lenni például azzal, hogy időközben kiderült: a nokiás dobozok nemhogy nem léteztek, de pusztán politikai nyomásra születtek meg egy olyan ember fejében, aki – míg a többi vádlott előzetes letartóztatásba került – egy fideszes önkormányzatnál került felelős beosztásba. Nem tudom elképzelni, hogy Kubatov nem hallott még erről. Ahogy azt sem tudom elképzelni, hogy ne értesült volna arról az apróságról, hogy a Hagyó Miklós ellen emelt három vádból az egyikben jogerősen felmentették a volt főpolgármester-helyettest, a másikat a rendőrség még a nyomozati szakaszban lezárta, és a harmadik sem áll valami erős lábakon.

Az pedig, hogy ebben az esetben akár az MSZP, akár Hagyó Miklós ne lett volna érzékeny, már túllép a „pártérdekből hazudozom egy kicsit” kategórián. A szocialisták kérték politikusukat a lemondásra, amit ő azonnal meg is tett. A Fidesz akkori nyüzsgésére emlékezve, kizárt, hogy a Fradi elnök-pártigazgatója erre sem emlékszik.

Végezetül szeretném felhívni Kubatov Gábor és a Fidesz valamennyi, rendkívüli módon demokratikus politikusa figyelmét arra, hogy – mivel az alaptörvényükből kifelejtették az érvénytelenítését – mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, amíg ügyében jogerős bírósági ítélet nem születik. Talán jó lenne, ha a kormánypárt prominensei tartanák magukat legalább ehhez a törvényhez.

Akkor is, ha böki a szemüket az Éhségmenet. Inkább azért tennének, hogy ne legyen szükség ilyen demonstrációkra!