Közmunkával nem lehet a mélyszegénységből kikerülni
Ferge Zsuzsa szerint nincs remény arra, hogy a
közfoglalkoztatással ki lehessen kerülni a mélyszegénységből. A
szociológus erről egy, a Magyar Szegénységellenes Hálózat kutatása
alapján készült kiadvány szerdai budapesti bemutatóján beszélt.
Tudj meg többet a befektetési alapokról! Ingyenes sorozat érthetően, egyszerűen, gyakorlati példákkal.
Regisztrálj most!A közfoglalkoztatási csapda című tanulmány arra a következtetésre
jut, hogy közfoglalkoztatás rendszere nem szüntethető meg, de javítani
kellene rajta, például a bérek, a munkakörülmények és a bánásmód
tekintetében - mondta Farkas Zsombor szociálpolitikus.
Ferge
Zsuzsa szociológus szerint nincs remény arra, hogy a mélyszegénységből
kikerüljenek a közmunka révén az érintettek, akik életének alapvető
jellemző a létbizonytalanság. Szavai szerint a közfoglalkoztatás
"kényelmes" a kormánynak, mert egyszerre fegyelmez, kis összegű
"segélyt" ad, "kordában tartja az embereket", ezért vált a
munkanélküliség megoldásának intézményesült módjává, miközben alig
látszanak annak jelei, hogy ezen túlmenően "valóságos munkahelyeket"
próbálnának létrehozni.
Molnár György, a Magyar Tudományos
Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának
(MTA-KRTK) kutatója, aki a jelentés kérdőíves részéért felel, azt
mondta: több mint ötszáz közfoglalkoztatásban dolgozót kerestek fel. A
kutatás nem reprezentatív - tette hozzá - mert azokat tudták
megszólítani, akikkel a hálózat találkozik. Az intézetben a
Költségvetési Tanács megrendelésére készült egy átfogó kutatás a
munkaerőpiac peremén lévők, köztük a közfoglalkoztatottak helyzetéről.
Ennek eredményei alapján a hálózat kutatásában szereplő számok a
közfoglalkoztatás időtartamára, gyakoriságára vonatkozóan megfelelnek az
összes közfoglalkoztatottra vonatkozó adat országos átlagának - mondta.
A
megkérdezettek többsége azért dolgozik közfoglalkoztatásban, mert nem
kap legálisan munkát. A a közfoglalkoztatottak nagy része áldozatot is
hozna a munkalehetőségért, többet utazna, vagy munkásszállón lakna.
Többségük már tizennyolc éves kora előtt is dolgozott. Arra is felhívta a
figyelmet, hogy sok esetben "a közmunka akadályozza a munkához jutást",
ha a közfoglalkoztatottat például nem engedik el állásinterjúra. A
megkérdezettek komoly problémaként jellemezték ebben a
közfoglalkoztatotti rendszerben az alacsony béreket és azt, hogy rövid
időre szólnak a közmunkaprogramok. A munkakörülményeket kifogásolva az
öltöző, megfelelő mosdó, munkaruha, és az étkezés hiányát emelték ki.
Nem jellemző, de nem megkerülhető a megalázó bánásmód problémája. A
közmunkások elégedettségéről Molnár azt mondta: többségük a
munkanélkülieknél elégedettebb, de kevésbé elégedett, mint a
munkaerőpiacon elhelyezkedők.
A közfoglalkoztatottak többsége a
létminimum alatt él, a gyerekesek szinte kivétel nélkül. Többségük nem
tud kétnaponta húst vagy megfelelő meleg ételt enni, körülbelül 50
százalékuk nem tud télen fűteni, sokaknak jelentős rezsitartozásai
vannak. Az egyik legnagyobb problémának nevezte, hogy azok aránya is
magas, akik a szükséges gyógyszereket sem tudják kiváltani. Így szerinte
akadályozza a munkaképesség újratermelődését ez a foglalkoztatási mód,
mivel már rövid távon is romlik a közfoglalkoztatottak egészsége, és
ebből a rendszerből nehéz kitörni.
Farkas a kérdőíves felméréshez
kapcsolódó negyvenkét interjút mutatott be, hangsúlyozva, hogy
természetesen ez sem reprezentatív kutatás, ugyanakkor alkalmas arra,
hogy betekintést adjon a közfoglalkoztatottak életkörülményeibe,
tapasztalataiba, abba, hogyan ítélik meg munkájuk hasznosságát, vagy
éppen azt, ahogy bánnak velük. A bérekről szólva kitért arra is, hogy a
körülbelül 50 ezer forintos összeg a minimálbér felénél is kevesebb.
Kommentáld!