Budapest – Kövér László a Fidesz politikai ellenfeleit azokkal azonosítja, akik 1956. november 4-én „a barikád velünk szemben lévő oldalán álltak”, akiket ők „sok mulasztást, hanyagságot, hibát elkövetve többször is demokratikus körülmények között visszaengedtek az ország élére”, jelezve, hogy ezt a hibát nem kívánják elkövetni még egyszer. Ezután a kódolt zsidózáshoz hasonló mondatot szólt, miszerint ezek „a politikai csoportok” 1990 előtt „a nemzetközi munkásmozgalomra hivatkozva, 1990 után a nemzetközi tőke szolgálatába szegődve fosztották, rabolták ki, adósították el, lakták le, amortizálták le, terrorizálták és vetették szolgaságba az országot”. A tankok után a bankok. Kövér a szélsőjobbhoz hasonlóan látja az IMF szerepét is, és a nemzeti szuverenitás zálogát látja az IMF-től való elszakadásban. Szerinte, ahol az IMF megjelenik, ott „mindig” gazdasági és szociális katasztrófa történik. Kövér a következő húsz év után akarja megvonni a kormányzásuk mérlegét.

Kövér László a a Fidelitas (a Fidesz KISZ-szervezete) tisztújító közgyűlésén az egykori Szovjetunióhoz hasonlította a mai nemzetközi pénzügyi világot. Ahogyan 1956-ban nem engedhette meg magának a Szovjetunió, hogy precedenst teremtsen a magyar forradalom győzelme, úgy ma a nemzetközi pénzügyi világ egy része sem engedheti meg magának, hogy a magyar gazdaságpolitika nem szokványos intézkedései mintául szolgáljanak más országoknak – mondta, ezzel mintegy azt sugallva, hogy nem „a magyar gazdaságpolitika nem szokványos intézkedéseiben” van a hiba, mert azok ellentmondanak a közgazdasági törvényeknek, hanem a „nemzetközi pénzügyi világ” összeesküvése miatt nem derülhet ki a világ számára, hogy van más út is, mint amit a világ pénzügyi szakemberei működőképesnek tartanak. Ezért sikertelen a nem szokványos gazdaságpolitika, mert betartanak nekünk, nehogy mintául szolgáljunk másoknak, és akkor hoppon marad a „nemzetközi pénzügyi világ”.

Kövér László élet-halál harcot hirdetett, amikor azt mondta, hogy „a jelenlegi kormányzati ciklus, vagyis a 2010 tavaszán elkezdődött négy év Magyarországnak az egyetlen, az utolsó esélye”. Úgy fogalmazott: „a mi kudarcunk nem tud politikai ellenfeleink sikere lenni. A mi kudarcunk az egész nemzet kudarca is egyben”, vagyis a felelősség óriási és egyetemleges. Kövér megint a nemzettel azonosította a Fideszt, amikor azt mondta, hogy az ő kudarcuk a nemzet kudarca.

Kövér László előadásában beszélt a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) való viszonyról is, és azt mondta: az Orbán-kormány azért vonta ki magát az IMF befolyása alól – vállalva az ezzel együtt járó plusz terheket –, mert úgy gondolta, ez az egyetlen esély arra, hogy visszaszerezze az ország szuverenitásának maradékát. „Ahol az IMF segítségére van szükség, ott nem a kormányok csinálják a gazdaságpolitikát, hanem a kormányok abból a kottából énekelnek, amit az IMF (…) lejegyez nekik” – fogalmazott. „Ahol az IMF járt, és ahol a szervezet előírásai szerint próbáltak kilábalni a válságból, ott abból mindig gazdasági és szociális katasztrófa lett” – állította, noha ezt ellenpéldák sokasága cáfolja. Az IMF sok országot megmentett a csődtől.

Kövér a Jobbik és a szélsőjobboldal szövegét ismételte meg, amikor azt mondta, hogy Magyarországra „kizsákmányolandó gyarmatként, pénzszivattyú kiüríthetetlennek tűnő medencéjeként” tekintenek azok, akikkel szemben ők „szabadságharcukat vívják. 2012 kérdésének azt nevezte, hogy a kormány talpon tudja-e tartani az országot, vagy „elvérzik abban a szabadságharcban”, amelyet azokkal szemben vív, akik erre az országra „kizsákmányolandó gyarmatként, pénzszivattyú kiüríthetetlennek tűnő medencéjeként” tekintenek.

A kormány eddigi teljesítményét Kövér úgy értékelte, hogy a kabinet emberfeletti munkát végzett. Hozzátette ugyanakkor, sokan gondolják úgy a Fidesz szavazói között is, hogy talán többet is el lehetett volna érni, és előrébb kellene tartani, ám szerinte az, amit a kormányoldal elért, mindent egybevetve, tisztes eredmény, amely alkalmas a 2012-es év megalapozására. Magyarország legfontosabb stratégiai céljának azt nevezte, hogy relatíve távol maradjunk a „zaklatott világtól”. A jövő évi költségvetés ezért egy biztonsági játékot játszó csapatnak a pályára lépése előtti taktikai utasítása – fogalmazott.

A házelnök a november 4-i nemzeti gyásznap alkalmából hangsúlyozta: kötelesség megemlékezni az 55 évvel ezelőtt történtekről azért is, mert a mai napig élnek a társadalomban olyanok, akik – saját bűneik, „valahai ócska kis hazaárulásuk elkendőzése” vagy napi politikai, egzisztenciális érdekeik érvényesítése céljából – úgy gondolják, joguk van „pocskondiázni” 1956 emlékét és azok méltóságát, akik részt vettek a forradalomban. Azt kérte a Fidelitastól, hogy „a saját eszközeiket felhasználva ne hagyják, hogy ezek az emberek hallathassák a hangjukat”. Nem tudni, hogy ez egészen pontosan milyen eszközök bevetését jelenti, és mit kell tenni bárki ellen, hogy „ne hallathassa a hangját”.

Kövér László szerint abban, hogy az előttünk álló húsz év egyelőre borúsnak látszik, nagy részük van mindazoknak, akik 1956. november 4-én „a barikád velünk szemben lévő oldalán álltak”, valamint azoknak, akik az ő erkölcsi, politikai örököseik, akiket „mi (…) sok mulasztást, hanyagságot, hibát elkövetve többször is demokratikus körülmények között visszaengedtünk az ország élére, hogy ott folytathassák (…), ahol az elődeik 1989 végén, 1990 elején látszólag kénytelenek voltak abbahagyni”.

Ezek a politikai csoportok – folytatta – semmit nem tanultak és nem is felejtettek: míg 1990 előtt a nemzetközi munkásmozgalomra hivatkozva, addig 1990 után a nemzetközi tőke szolgálatába szegődve tették – megváltozott körülmények között, de – ugyanazt, „fosztották, rabolták ki, adósították el, lakták le, amortizálták le, terrorizálták és vetették szolgaságba az országot”. A Fidesz választmányi elnöke ezzel kapcsolatban kiemelte: a következő húsz év után nem lehet ugyanaz a mérleg, mint a demokrácia első húsz esztendeje után.

A tisztújító ülésen felszólaló Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő azt mondta, hogy az 1956-os forradalom a legtisztább forradalom volt a világon.

Mihalovics Péter miniszteri biztos felszólalásában 1956-ot a remény üzenetének nevezte, amely a XXI. század fiataljainak azt üzeni: „mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarország ma is szabad lehessen, mégpedig pénzügyileg és politikailag”.