A nyári „uborkaszezon” végén itthon és külföldön feltűnést keltett az augusztusi hír, hogy Magyarország külügyminisztériuma tájékoztató kampányt akart indítani az Európai Unió népszerűsítésére. Közbeszerzési pályázatot is kiírt – az egyébként kizárólag EU-s forrásból megvalósuló – kommunikációs projekt megvalósítására. Persze ez más EU-s tagállamban, különösen a belépés előtt álló országokban nem feltűnő, kell a propaganda a lakosság ismeretekkel való ellátására.

A pályázat célja önmagában a tájékoztatás: mi lenne Magyarországgal, ha nem lenne Európai Unió. Ennek az országos PR- és kommunikációs kampánynak egyelőre nyomát sem látni a köztereken (ellentétben más, a magyar kormány által finanszírozott kampánnyal), később majd bizonyosan kibontakozik, és ellensúlyozni próbálja az EU-ellenességet. A legérdekesebb azonban az, hogy más európai államokkal szemben a tényleges célcsoportnak minálunk nem az Európa-szkeptikus politikai erők által befolyásolható lakosság, hanem maga az Orbán-kormány tekinthető. A kormány egyik fele kampányol a másik ellen. Érdekes lesz, ha lesz.

A sok-sok, elsősorban az orbáni világképet visszhangzó megnyilatkozás közül csak a Békemenet-szervező Bayer Zsolt október 18-i szavait idézzük: „Az Európai Unió gyakorlatilag, mint egy útonálló, zsarolja a Magyar Köztársaságot és annak kormányát. Ezt önök soha ne felejtsék el.” Különösen jópofa baki, hisz az udvari publicista egy 2011-ben letűnt államalakulat, a Magyar Köztársaság nevét említette. Nyilván csak elszólás volt, van, amit az új rendszerben ő is csak idővel tud megszokni. Fontosabb, hogy Bayer azt sulykolta, hogy a Békemenet által mozgósított tömeg mentette meg Magyarország legitim miniszterelnökét az EU megbuktatási kíséreltétől, s ezért kell újra és újra csatasorba állniuk. Majd így folytatta: „[Orbán Viktor] elmondta, megbuktatták volna Brüsszelből, ha nincs békemenet. És most ugyanerre készülnek. Most abban a – mondhatni – szerencsés helyzetben vagyunk, hogy előre megmutathatjuk az uniónak, hogy még mindig nem hagyjuk a kormányt. Ugyanis ne tévedjünk, senkinek ne legyen illúziója, azok után, hogy az unió ismét megzsarolta Magyarországot és a kormányt, és a kormány erre úgy reagált, hogy azt a bizonyos Matolcsy-csomagot, amit tegnap kicsomagolt, és annak minden egyes intézkedése a zsarolókat sújtja, a háború újra fog kezdődni. Amit egy évvel ezelőtt ez ellen az ország ellen elindítottak, meg fogják ismételni. Ha lehet, még kegyetlenebbül, még rafináltabbul, még aljasabb eszközökkel. Ezért kell kimennünk az utcára október 23-án.”

Alighanem sok Orbán-szimpatizáns véleményét sűrítette a tollforgató, akik szerint az Európai Unió (nyilván más nemzetközi szervezetekkel együtt) útonálló, zsaroló, és eszközökben nem válogatva irgalmatlan háborút folytat hazánk ellen. Ezt aligha tudja ellensúlyozni a külügyi tárca pályázata, mely nyilván elmondja majd, hogy Magyarország sokkal több pénzt kapott az „útonállótól”, mint amennyit befizetett, s hogy számos fejlesztés, elsősorban infrastrukturális beruházás sohasem valósulhatott volna meg a nemzetközi közösség támogatása nélkül, amelyet aligha nélkülözhetünk a közeljövőben. Ha kiteljesedik a kampány, talán még azt is el merik mondani, hogy e tetemes források nem a brüsszeli zsarolás, hanem az Orbán-kabinet gazdaságpolitikája miatt kerülhetnek veszélybe.

Cutthroats and Brigands – flickr/anataman

Bayernek abban bizonyára részben igaza van, hogy Brüsszel nem közömbös az egyes kormányok társadalmi támogatottsága iránt, figyelnek arra, hogy az Orbán-kabinet mennyire stabil. (Efelől nem lehet kétségük. Nekünk sincs.) A dolgot azonban nem kellene eltúlozni, hiszen más EU-országokban sokkal nagyobb tömeg, sokkal vehemensebben és sokkal gyakrabban megy az utcára politikai véleményt nyilvánítani, s az EU nem ennek megfelelően „mozgatja” az adott államot irányító kabineteket, ha akarja mozgatni egyáltalán. (Mondom, nyilván nem közömbös számukra.)

A külügyi kampánynak bizony lesz értelme. A magyar miniszterelnök és hívei ugyanis annyira belelovalták magukat az EU-ellenességbe, hogy megnyilatkozásaik már tényleg a régi diktatúrák ellenségképére emlékeztetnek. Az államszocialista rendszerek például – emlékezhetünk – mindig arra hivatkoztak, hogy a „nemzetközi imperializmus” támadja hazánkat és szeretett vezetőnket. Érezhető pártállami áthallása van annak, ha Orbánék mindig azt emlegetik, hogy 1). minket mindig mindenki csak támad külföldről, 2). ezért nekünk profetikus hevületű, már-már népmesei hőssé emelkedő kormányfőnket, harcunk egyszemélyi vezetőjét meg kell védenünk. (A Békemenet már odáig is eljutott, hogy mindezért az elszegényedést is öntudatosan vállalni kell.)

A dolgot most valóban az bonyolítja és egyszerű halandó számára érthetetlenné is teszi, hogy miért ad egyáltalán pénzt a nemzetellenes, Orbán-fenyegető útonálló a megzsaroltnak, mi pedig miért tárgyalunk velük egyáltalán. A következő pályázatot alighanem azért kell majd kiírni, hogy valaki végre derítse ki: mit is akar kezdeni valójában a magyar kormány az Európai Unióval. Nem biztos, hogy lehet majd győztest hirdetni. A legnagyobb baj, hogy talán maga Orbán Viktor sem tudja – ő csak a hatalomhoz ragaszkodik.