Kismalac
Kedvenc vicceim az akaratos kismalac történetei, közülük is a biciklis. A röfi kevélyen teker a bringával, majd befékez, és kitámasztás nélkül megáll, így persze hatalmasat esik. Odafut a nyuszika, és segítene: Jaj, te szegény, hogy összetörted magad! Mire a malacka: Kuss, én így szállok le a bicikliről!
Kormányunk tevékenységéről egyre többször jut az ember eszébe az ilyen anekdota. Ezúttal hagyjuk az unortodox gazdaságpolitikát, nézzünk csak két, a minap megesett történetet.
Pár napja a honvédelmi minisztert – és a vele ütközőket – érte baleset, szerencsére nem végzetes. A miniszteri autó ugyanis nem vette figyelembe az út szélén útlezárást jelző embert. A közlemények szerint azért nem, mert a lezárás „nem volt szabályos”. Honnan tudta ezt a kocsiban ülő miniszter? Lehetett volna az az integető egy civil autós is, aki észlelte, hogy a következő kanyar után az út leszakadt, és ezért figyelmeztette az utána jövőket. (Szerpentinen történt az eset.) Az ellen pedig nem véd sem a sziréna, sem a kékfény.
Néhány nappal korábban maga a miniszterelnök mutatta be, „hogy száll le a bicikliről”. Egy makacskodó liftajtót a saját kezével feszített szét. Hívei lelkes kommentárokban méltatták „problémamegoldó képességét”, „energiáját”. Holott több oka is lehet annak, ha a felvonó ajtaja nem nyílik. Az egyik például, hogy nem áll mögötte a fülke, így az erőszakos ajtónyitogató a liftaknába zuhanhat.
De hát tudjuk egy másik anekdotából, hogy a kupec eladó lova sem vak, hanem bátor volt, amikor a falnak szaladt…
Kommentáld!