Buják Attila írása A Felcsút a bajnok! Kis hely, nagy játék Igazi zöldmezős beruházás épül a Fejér megyei község, Felcsút határában: a kis falu nagy stadionja. Az építési terület felett ott virít szerényen: Aranycsapat Labdarúgó Stadion. A helyiek csak pislognak. Megszoktak egynémely csodát, de ez a merész fejlődés (a megyei első osztálytól az OTP Bank Ligáig) számukra is szédítő iram volt. Annyira, hogy szédülnek is. Hogy ide járjon a Fradi-bajnokira? Netán jön majd a Bayern is? Meddig fúvódik még a felcsúti lufi? A bajnok első tévés meccsét BUJÁK ATTILA élőben nézte végig.

A háttérben a kéklő víztorony sziluettje kádári időket idéz, pedig a falu virtuális központjában járunk. Jobbra a klasszicista kúria, az őspark, pavilonszerű szálák. Nem spórolt sem a tervező, sem a kivitelező. Maga a tetőszerkezet – azt mondják, „portugál pala” – minden darabja kisebb vagyon. A parkolóban autókiállítás, dél van, tréning utáni ejtőzés ideje. Született rosszhiszeműként azt hiszem, hogy a felső középosztály tehetséges labdarúgó-csemetéi Audin járnak edzeni. Szöllősi György, az alapítvány sajtófőnöke ébreszt rá, hogy „ez a vidisták kocsiparkja lesz”. Ők is az edzőközpontban relaxálnak.

– Lesz itt valami meccs? – döbbent meg egy asszony a mediterrán bisztró üvegajtaja előtt, amikor rákérdezünk, hol a pálya.
– Hát persze. Jön a Tatabánya.

Felcsút község lélekszáma 1800 fő, de úgy látom, nem mindenki jár közülük meccsre. Hogy fog itt megtelni az épülő stadion?
– Maguk is focisok?

Az ember könnyen ítél. A miniszterelnöki szenvedély miatt azt hiszi, Felcsút apraja-nagyja él-hal a labdarúgásért. Valójában a hajdani derék téeszcsapat másodosztályú meccseit két-háromszázan látogatták, ami egy ezernyolcszázas lelkes faluban jó arány. Az első osztályú (OTP Bank ligás) futballrendezvények nézőszáma 2300 főt sem tesz ki. A felcsúti ászok megjelenése nem javítja majd a statisztikai átlagot.

Dúl még az iskolaidény. Szünet előtti osztálykirándulás lehet, mert a fagyizó előtt ötven-hatvan gyerek is nyüzsög. Kórusban köszönnek az idegennek, Felcsút valóban falu, itt mindenki mindenkire ráköszön.

Csak akkor hűvösödik a légkör, amikor a focira és a közelgő NB I.-re terelődik a szó. Ez itt Felcsúton kényes kérdés. Egy svájcisapkás öregúr is meglepetten méreget, gyorsan kiszúrja a fényképezőgépet is. Az NB I-es létben meglepőt nem talál. A felcsútiak nem szeretnek meglepődni.

– Jók azok. Amióta ez a Benczés vette át a csapatot, megy a szekér. És van egy ügyes csoki gyerekünk is.
Benczés Miklós, a Felcsút edzője kettős minőségében is szerepel a történetben. Egyrészt „alkotó típusú tréner”, aki szerint a Felcsútban van fiatalság, lendület és jövő. Másrészt Miskolcon fideszes önkormányzati képviselő, aki szerint a Fideszben van fiatalság, lendület és jövő. És Felcsúton nem hiányzik ehhez a pénz sem, a lendület üzemanyaga. A feljutás érdekében olyan tapasztalt erőket igazoltak, mint a volt debreceni Zsolnai, Polonkai, a Szakály, három külföldi légiós. Ennyi elég is volt a feljutáshoz.

Ha úgy alakul

– Van jövője a kis Felcsútnak a nagy NB I.-ben? Érdemes erőltetni? – faggatjuk svájcisapkás barátunkat, aki megnyílik.

– Nézze, azt 2014 dönti el. Ha úgy alakul, nem elérhetetlen a BL-selejtező sem. Érti ugye, hogy mire gondolok? – kérdi, és talányos ujjfelmutatással zárja a dialógust.

A nagyasszonyi magánbirtokok mellett dózerek dübörögnek. Épül-szépül Felcsút új arénája. A 3500-as stadion vázlatait még Makovecz készítette el, a nagy építész álmait halála után egyik tanítványa teljesítette ki. Stílusos stadion lesz, csak kicsit drága. Az Atlatszo.hu oknyomozó portál becslései szerint az alapítvány 600 milliót költhetett csak a fejlesztésekhez szükséges földterületek megvásárlására. A stadion mellett szakiskola is épül.

Az alapítvány számításai szerint 2,7 milliárd folyik be hozzájuk a taóból, az úgynevezett „látványsportokra fordított összegből”, amely leírható társaságiadó-kedvezményként. Ebben a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia abszolút nyertes. A még szükséges 810 milliós önrészt pedig „majd összeszedik valahogy”. Szöllősi György sajtófőnökkel lefutjuk a kötelező köröket. Ezek szerint „nem a közpénzekben való tobzódásról van szó, a taojogszabályt a parlament alkotta, ők csak azt költik el, amit adományként kapnak. Hogy a be nem folyt (leírt) adó közpénznek számít-e, az vita tárgya.

Az építkezés ezerrel dübörög, pilonok lendülnek az ég felé, a fene se érti, miért kell tíz méter átmérőjű betonoszlop a pillekönnyű, favázas tetőszerkezet alá. A meglévő pályákat már elbontották, a Magyarországon egyedülálló, kétcsillagos kategóriába sorolt füvet felszedték. Elszállították a százmilliós tesztpályát is. Ahol Orbán alkotni, átszervezni kezd, ott kő kövön nem marad.

Levajazva

Két pisztolytáska imbolyog előttünk a délutáni napsütésben. Hogy minek két fegyveres rendőr a Felcsút– Tatabánya-meccsre, rejtély, de kétségtelen: csődület lesz. Jó százötven-kétszáz fős. Szemközt lankás dombsor, oldalt sóderrel felhintett parkoló, s a konténernek álcázott öltözőből váratlanul kilép az ellen: a Tatabánya.

– Hajrá? Bányász! – mormolják nagyon félénken.
Szemközt az MTV hivatalos közvetítőkocsija.

A PFLA meccsei a feljutás óta nemhogy sajtónyilvánosak, de egyenesen kötelezőek. S habár a Felcsút kicsit leeresztett, lélekben már csak ünnepel, a pályán egyre több a reklám. MLSZ.hu, Közgép, CBA, a magyar üzletlánc, Spar, Elmű-Émász, Búzakalász Kft., Felcsút. És persze Mészáros és Mészáros. (Az utóbbi Mészáros Lőrinc, Fejér megye óriás földbérlője, gázszerelő és polgármester, Orbán felcsúti rezidense, az alapítvány elnöke.) Maga Lőrinc úr éppen nincs jelen, telefonon is hiába keressük.

– A Wembley-be utazott. Csányi úr szállíttatta ki – mondják a munkatársak.
Holnap ugyanis Bayern–Dortmund BL-döntő, s egy felcsúti klubgazdának a VIP-páholyban a helye. Be kell kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe.

Hogy a helyiek hogy látják a jövőt, talány. Hallgatnak ugyanis, mint a hal. A lelkesedés nem éppen elemi. Most csak a bányászoknak nagy a tét.

– Az itt a kérdés – magyarázza egy biztonsági őr a konstellációt – , hogy ők maradnak NB II-esek, vagy a Csákberény.
Tatabányának nincs akadémiája, szponzora, légiósa, kúriája, Makovecz-háza, taója, földbérlete, konditerme, szakiskolája, házi klubkápolnája, ahol a csapat fohászt rebeghet a fix ikszért. Tatabányának költségvetése is alig van, csak hagyománya és a városnak hetvenezer lakosa. Közülük ide is átugrott vagy negyven, hangulatot csinálni. Merthogy a kedv pocsék. Panaszosan bömböl a Felcsút-induló a szélben. „Felcsút, Felcsút, hozzád vezet minden út, Felcsút, Felcsút, kis hely, nagy játék.” És a nagy játék elkezdődik. Vezet a Tatabánya.

– Mondom, le van ez vajazva. Ért ugye, hogy mire gondolok? – mosolyog Lajos, a fifikás biztonsági őr.
A Bányász bunkerbe vonul a hátralévő hetven percre, és a percek kínos lassúsággal peregnek. A meccs hőse kétségtelenül a vendégek hálóőre. A lehetetlent is kifogja, és minden bravúr után méltóságteljes lassúsággal vacakol a kirúgással. Az eredményjelző álmosan pislog, már az óra sem működik, a bányászok néha bekiabálnak.

– Még tíz perc, gyerekek! Kibírjuk!
És a kékek lassan, de egyre biztosabban osonnak el a három ponttal.

– Urbi et orbi! – élcelődik egy túlképzett vendégdrukker, jelezvén, milyen megpróbáltatások várnak Felcsútra az élvonalban.
A nyolcfős bányász kemény mag mámorosan ünnepel. Búcsúzóul átsétálok hozzájuk, mégiscsak odatartozom.