Shanghai:
1997-ben dolgoztam Shanghaiban, majd élményeim
hatására 2003-ban, feleségemmel turistaként látogattunk el Pekingbe és
Shanghaiba.
Shanghaiban egy amerikai multinacionális cég
szakértőjeként dolgoztam, feladatom volt, a cég négy, ott lévő gyárában, az
energetikai ellátó-rendszer felülvizsgálata, javaslatok kidolgozása, a
hatékonyság, megbízhatóság és az ellátás biztonságának javítása.
Érdekességek a gyárban:
Nincs munkanélküliség, mert minden feladatot 3-4 ember
végez. Egyébként rendkívül szorgalmas emberek, rizzsel és zöld teával egész nap
dolgoznak. Kínai koldust az egész világon nem látni.
A kínai gyári vezetők nadrágszíj-bújtatóján különböző
mennyiségű kulcs lóg, magyarázat: a fontos embereknek több kulcsuk van. A
névjegyet két sarkánál fogva, enyhe meghajlás kíséretében illik átadni, az egy
kezes átnyújtást lenézésnek tekintik.
A gyári kazánok rendkívül elavultak, gazdaságtalanok,
a technológiai hőigény más módon is biztosítható volt, megszüntetési javaslatom
mégis a gyári munkásigazgató heves ellenállásába ütközött. A magyarázat: a gőz
kell a mindennapi rizsfőzéshez, a „rice
cooking” egy szent dolog.
Az üzemi étkezde csak edzett
gyomrúaknak való, ugyanis a levesekbe szinte mindent belefőznek, és ami nem
ehető, azt természetes módon az asztalra köpik és otthagyják. A következő
dolgozó a kezével széttúrja a maradékot,
és helyet csinál a tányérjának. Indiai kollégám, korábban büszkén
mondogatta, hogy neki ázsiai gyomra van, őt nem zavarják ezek a dolgok, de amikor
szembe került a valósággal, öklendezve kirohant.
A gyári WC is izgalmas
dolog, van egy hosszú betonvályú, kb. 10-12 személyre és előtte egy kapaszkodó
a guggoláshoz, akció közben csak a melled és a térded közötti rész van
eltakarva. A helyiek közül még van, aki dohányzik is közben, sőt láttam egy
munkást, aki zöld teát szürcsölt.
Ez egy komfortosabb változat
Zöldtea. Mindenki
naponta több pohárral megiszik a teljesen átlátszó, vízszínű teából. Első nap
én is ittam két pohárral, azt hittem a szívem kiugrik. /finoman fogalmazva, prostituált
erős /
A fiatalok közül már többen beszélnek angolul, az
amerikaiak előszeretettel adnak nekik angolszász becenevet, amit ők büszkén
viselnek. Az én partnerem neve Mike volt, egyébként Liu-nak hívták.
Érdekességek a szállodában:
1997-ben volt a szálloda lobby-jában egy
hatalmas, díszes tabló, ahol naponta jelezték, hogy hány nap van még hátra Hongkong
visszacsatolásáig. Nem biztos, hogy a
hongkongiak is ennyire várták.
Itt is rengetegen dolgoznak, pl. este
ketten jönnek be a szobámba, felhajtani a takaró sarkát, mintegy előkészítve a
lefekvést.
A szálloda éttermében bőséges a
választék, egyszerre 4-5 kislány veszi fel a rendelést, az igazi meglepetés
akkor ér, amikor kezdik hozni az ételeket.
Helyi szokás szerint a rizst az étkezés végén szolgálják fel, ezért nem
kevés erőfeszítésembe került, hogy megértessem velük, hogy én a rizst a különféle
szaftos húsokhoz szeretném enni. Voltak részsikereim, hoztak egy tál ízletes
rizst a húsokhoz, majd még egy nagy tállal az étkezés végén. Mindezt kedvesen,
mosolygósan, csicseregve adják elő, úgyhogy eszedbe sem jut bármiért is
neheztelni.
Koccintásnál az mondják, hogy „kampei”, ami szó szerint száraz poharat
jelent, tehát fenékig kell inni. Különféle pálinkák kaphatóak, a legdurvább a „Mao Tai”, aminek nincs köze a nagy
úszóbajnokhoz /Mao minden évben látványosan átúszta a Jangce-t/, a sörök közül
a legelterjedtebb a” Tsing-tao.”
Később, amikor turistaként tértem vissza
Kínába, próbáltam hasznosítani azt a néhány szót, amire még emlékeztem. A
különféle éttermekben, a felszolgálók legnagyobb megdöbbenésére, majd örömére,
kértem az étkezéshez ” latyaut” /
csak így fonetikusan írom, mert nem tudom, hogy kell/ ami erős paprika krém.
Ez, ugye olyan volt, mintha nálunk egy kínai „Erős Pistát” kérne. Egyébként
mindig nagy sikere van, ha az ember megszólal a helyi nyelven. Még itthon az
Ázsia Centerben is kaptam extra árengedményt, amikor kínaiul köszöntem.
Nagyon kevesen beszélnek idegen nyelvet, még a
taxisok sem. Pl. nem ismerik azt a szót, hogy „hotel”, ezért a szállodákban
adnak egy ún. „take me home”
kártyát, melyre rá van írva kínaiul a szálloda neve és címe. Könnyű eltévedni,
1997-ben még nem volt angol nyelvű utcanévtábla, még a belvárosban sem. A
közbiztonság viszont nagyon jó, nyugodtan sétálhatsz éjszaka is / már, ha
tudod, hogy hol vagy/. Képzeld el, ha tájékozódni akarsz, csak kínai
feliratokat látsz, a jelzőlámpa nem semmi. Azóta változott a helyzet, a
fejlődés minden téren óriási.
Érdekességek a mindennapi életben:
Őszintén szólva, kicsit restelkedtem, amikor Mike
idézte a mi történelmünket, István királyt és a magyarok tetteit. Mindig büszke
voltam, hogy nem vagyok műszaki szakbarbár, viszonylag jól ismerem a
történelmet, irodalmat, képzőművészetet stb. A kínai császári dinasztiákról is
olvastam, de messze nem voltak olyan pontos ismereteim, mint Mike-nak a mi történelmünkről.
Egyik hétvégén elvittek bennünket a Shanghai külvárosában fekvő ún. „Global Paradise”-ba, ahol a világ
nevezetes építményei, természeti képződményei láthatóak, kicsinyített formában,
mint a gízai piramisok, a berlini Brandenburgi kapu vagy a Mount Rushmore-ba
vésett amerikai elnökszobrok. Az első, amit belépéskor megláttunk a főbejárattal
szemben, a budapesti Hősök Tere 90 %-os
méretarányú másolata, egy görög színházra emlékeztető arénával kombinálva. Az
igazi meglepetés este következett, amikor is kosztümös szereplők eljátszották a
világ történelmét, beleértve a magyarok honfoglalását és államalapítását is.
Ezen rész alatt az ”István a király „zenéje szólt. Sajnos, azóta ez a
vállalkozás tönkrement, de nyomai az interneten még fellelhetőek.
Sajnos ez már az enyészeté
A turizmus jelentősen fellendült az utóbbi években, ma
már sok külföldit látni a nagyvárosokban. 1997-ben szinte csak kínaiakkal
találkoztunk, egyszer szembe jött egy fekete fiú és nagyon boldogan integetett
nekünk, örült, hogy lát más népeket is.
A kínai nagyon szívélyes nép, pl. a fényképeinket
előhívatni és másoltatni / akkor még nem volt digigép/ elvittük egy helyi
fényképészhez, Lou úrhoz / ejtsd Ló úr /, aki kézzel-lábbal magyarázva, azonnal
bemutatta az egész családját, még a 90 éves nagymamát is előkotorta a ház
mélyéből és teával kínált.
Szeretik a praktikus megoldásokat: íme a chinese pampers
Hagyomány-vallás:
A nagyvárosokban sok hangulatos kert található, ahol
őrzik a régebbi kultúra emlékeit, ugyanakkor itt gyakorolják a vallást is.
Füstölőket gyújtanak, és hajlongva imádkoznak. /semmiféle tiltás nincs /
A Shangha-i Yu Yuan kert, magyarul, az örömök kertje
Felhőkarcolók:
A Shanghaiban található Tv torony/ Oriental Pearl / az egyik legmagasabb a világon, a
legfelső szintről belátni az egész várost. Nézelődésünk közben, majd szívbajt
kaptunk, amikor egyszer csak megjelent néhány kínai az ablakon kívül, és egy
szál kötélen lógva tisztították az üveget. Rengeteg csodaszép, eltérő stílusban
épült felhőkarcoló található, elsősorban Shanghaiban, Peking inkább
konzervatívabb nagyváros.
Pudong, a modern városrész, az
Oriental Pearl-lel
Nézzünk meg egy 360 fokos panoráma felvételt a Pudong
negyedről:
http://www.willpearson.co.uk/virtual_tours/grand_hyatt_shanghai/grand_hyatt_shanghai-005.php?format=fpp
A hutong:
A hatalmas felhőkarcolók tövében megmaradtak olyan
városrészek, ahol minden változatlan, az itt élőknek vállalniuk kell, hogy
megőrzik a hagyományos kínai életvitelt, és ezért kapnak támogatást az
államtól. Ezeket, „hutong” –oknak
hívják.
A Huang Po
folyón eljuthatunk a Jangce folyó
torkolatáig, ahol a tengerbe ömlik. A belvárosi részen található a Bund, ez egy széles folyóparti sétány,
rengeteg látogatóval. Van ott egy hatalmas bronz férfiszobor, melyet Maonak vélve előszeretettel fotóznak a
turisták, pedig Shanghai egyik sikeres polgármesterét ábrázolja.
A Bund
Itt minden kapható, de különböző minőségben, szerintem
még a hamisítványt is hamisítják. Hatalmas bevásárló utcák, többszintes
áruházakkal. A Shanghai-i Nanjing road éjszakai kivilágítása
vetekszik bármelyik európai vagy amerikai nagyvároséval.
A Nanjing road esti fényei
Szucsou /Suzhou/
Shanghai közelében, a Jangce folyó deltájánál fekvő Szucsou Kína egyik legrégibb városa. A Kelet
Velencéjének is nevezik, ugyanis a várost behálózzák a kisebb-nagyobb
csatornák, melyek felett több mint 300 híd ível át. A város érdekes elegye az
ősi, kínai és a modern építészeti stílusnak.
Szucsou ősidők óta Kína
egyik legfejlettebb kereskedelmi és kulturális központja. Világhírűek az itteni
selyemáruk és hímzések. Érdemes ellátogatni a Selyem Múzeumba.
Kertek:
Egy kínai szólás szerint „Ami az égben
a mennyország, az a földön Szucsou”. Szucsouban
valóban számos festői szépségű kert található. A város a főnemesség és a vezető
hivatalnoki réteg divatos szórakozóhelye volt. Több dinasztia idején, aki
tehette, házat és kertet építtetett itt magának. A város virágkorában, a 16.
században, száznál is több elegáns kert szolgált a kiválasztottak örömére.
A szucsoui kertek változatos
művészi eszközökkel kialakított pihenőhelyek, ahol kis helyen mesterséges
hegyek, fák, pavilonok, pagodák, tavacskák, patakok és hidak veszik körül a
lakóházakat.
A város nevezetességeinek nagy részét a közösség előtt
is megnyitották. Több mint 300 kert ma államilag védett kulturális érték.
A Tigris domb,
a város északnyugati csücskében található, és szép időben gyönyörű kilátás
nyílik a
városra.
A legenda szerint Wu fejedelemség uralkodója ide
temette apját, és a temetés után három nappal egy fehér tigris jelent meg a
hegyen, innen ered az elnevezés.
Állítólag háromezer kardot, rengeteg aranyat és jádét is eltemettek
vele, ezeket azóta is keresik.
A domb évszázadok óta kedvelt turisztikai cél, hiszen
olyan különlegességeket is találhatunk itt, mint a dombtetőn található több
mint ezer éves, közel 50 méter magas ferde pagoda, mely az ősi város egyik
legfőbb jelképe.
A 20 hektáros parkban további nevezetességeket
találhatunk, melyek a korabeli eseményekre utalnak.
A Kard tó, mely akkor keletkezett, amikor mélyre ásva
keresték az eltemetett háromezer kardot.
A Kardpróba kő
a hagyomány szerint akkor keletkezett, amikor a fejedelem apja, He Lü, a kardját próbálva,
kettéhasította a sziklát.
A ferde pagoda
A Kardpróba kő
Peking:
A Nagy Fal:
Minden kínainak a vágya, hogy egyszer feljusson a Nagy
Falra, ami nem kis teljesítmény, mivel őrült meredek lépcsők vezetnek fel.
Látni családokat, akik az idősebbeket szinte úgy vonszolják fel, de a helyi
„szocialista brigádok” is másznak nagy tömegben. Úgy látszik itt ez a
legelterjedtebb csapatépítő tréning.
A
Kínai Nagy Fal
A Tiltott város: a császári időkben, a császáron kívül, fejvesztés
terhe mellett, más férfi nem tehette be ide a lábát. A császárné, a császár
ágyasai és az eunuchok laktak itt. Ma a turisták százezrei látogatják, a nők
szörnyülködve, a férfiak kicsit irigykedve hallgatják az idegenvezető
tájékoztatását, a császárok mindenhatóságáról.
A
Tiltott város előtt van a Tienanmen tér, Mao arcképével.
A Nyári Palota: A Nyári
Palota, hatalmas parkjával, díszkertjével a kínai császárok legismertebb
pihenőhelye, mely 1998 óta a Világörökség része.
A Nyári Palota, a híres márványhajóval
Kereskedelem:
Még mindig kereskedelem. Alkudni a piacokon kötelező, mindent el akarnak adni, de nem olyan
rámenősek, mint az arabok. Szeretik és értik a humort, pl. a pekingi
selyempiacon a feleségemnek akartunk venni egy hastáncos kendőt. Már lealkudtam
az árból kb. 40%-ot és azt ajánlottam, ha adnak további árengedményt, a nejem
tart egy rövid táncbemutatót. Ők azt ajánlották, ha én tartok, ingyen ideadják.
Volt, hogy az utcán ajánlgatták a „chinese
rolex”-t, 5$-ért, majd 3-ért, végül
1$-ért 2db.-ot. Nagy keletje van a különféle Mao relikviáknak. Lehet kapni Mao
karjával integető karórát /az a mutató/, képével díszített zenélő öngyújtót,
válogatott beszédeket stb.
A selyempiac
Mao ébresztőóra
A kínai orvoslás:
Először is az általános testi-lelki kondíció
megőrzéséhez ott a thai-chi.
Reggelente, esténként a parkokban, a nagyobb épületek előtti tereken zenére
végzik a gyakorlatokat, akár pizsamában is. Az orvosi vizsgálat az egyensúlyon
alapul, /Ying-Yang/ egyszerre
mindkét kezeden mérnek pulzust, vérnyomást, és ha nem éreznek teljes
összhangot, akkor következtetnek valamilyen betegségre. Szerintem a szívnél és
a májnál vannak leginkább zavarban, mert azokból csak egy van. Ma is
megszívlelendő, hogy a kínai császárok
csak akkor fizettek az orvosoknak, ha egészségesek
voltak, ha megbetegedtek, nem adtak semmit.
A terápiához rengeteg, többnyire gyógynövényekből
készült orvosságot készítenek, melyeket előszeretettel kis labdacsokba
csomagolnak. A dózis is meglepő, mert az ajánlások szerint 4x8db.-ot vagy ennél
többet kell naponta beszedni.
A klasszikus kínai orvoslás előszeretettel alkalmaz
különféle alternatív gyógymódot. Az akupunktúra már nálunk is elterjedt
módszer, de pl. az a megállapítás, hogy a gyomrunk és a májunk szereti a zenét,
külön zenei album van az emésztési rendszer működésének elősegítésére is. Ilyen
jellegű problémáim esetén, én a magyar módszert részesítem előnyben, és
„unicum”-ot iszom, ha fokozni akarom a hatást, akkor zenére teszem.
Kerékpár:
Mondhatni ez az alapvető közlekedési eszköz. Egy, egy
forgalmas útkereszteződésnél, ha piros a lámpa, azt hiszed itt a Tour de France rajtja. Az áruszállítást
is biciklivel végzik, nem is hinnéd, hogy egy bringán simán elvisznek 8-10
plazma TV-t.
Egzotikus kínai ételek:
Korábban már tettem említést a kínai étkezési
szokásokról, most az extrémitásokról néhány szó.
Azt tudjuk, hogy Kínában mindent esznek, ami repül,
kúszik, mászik, vagy jár, és lába van vagy szárnya.
A kínai konyha tradicionális ételei világszerte
közkedveltek, a kínai éttermek, kifőzdék, nálunk is nagyon népszerűek.
Nézzünk néhány különlegességet: /érzékeny
gyomrúak ne nézzék/
A ritka és drága kategóriába tartozik a száz napos
tojás is, melyet állítólag száz napig ecetben érlelnek, majd miután a fehérje
kocsonyás barnává, a sárgája, pedig feketévé változik: ehető.
Száz napos tojás
Sokszor olvashatunk arról, hogy Kínában kedvelt
csemege a kutyahús. Ez valóban így van, de nem kell attól tartanunk, hogy egy
kínai étterembe betérve, véletlenül ilyen ételt választunk. Az sem igaz, hogy
levadásszák az utcán a kutyákat, és azokat szolgálják fel. Erre a célra külön
tenyésztenek kutyákat, és csak speciális éttermekben, az ottani ínyenceknek
kínálják.
Kutyamáj zöldséggel
Szívesen fogyasztanak nyárson sütött rovarokat, férgeket, skorpiókat.
Néhány egyéb különlegesség:
Kecsketüdő paprikával
Fóka pénisz
Egyéb:
Az időjárás: Peking éves
átlaghőmérséklete kb. a budapestinek felel meg, Shanghaiban nyáron elég párás
meleg van, télen meg szerencsétlenek majd megfagynak, mivel annak idején Mao
kijelentette, hogy a 34.-k szélességi foktól délre nincs szükség fűtésre, és ez
még mindig jellemző. / na nem a
szállodákra /. Télen előfordul -5fok is.
Kínában a nyugdíjrendszer kezdetleges, mivel a
hagyományok szerint a gyermekek kötelessége eltartani a szülőket. Ez a
drasztikus születésszabályozás miatt, egyre nagyobb társadalmi feszültséget kelt.
A közelmúltban olvastam, hogy a japánok kifogásolták,
hogy egy Shanghaiban épülő felhőkarcoló felső részében egy kör alakú nyílást
terveznek kialakítani az építők. A japán észrevétel hatására, a nyílást négyzet
alakra módosították. Ennyi volt a hír, de mi itt a lényeg, miért van szükség
egyáltalában a nyílásra. A magyarázat rávilágít a modern technika és tudomány,
valamint az ősi hit és babona furcsa szimbiózisára. A nyílásra ugyanis azért
van szükség, hogy az ártó szellemek, ne az épületbe költözzenek be, hanem
tovább tudjanak menni a nyíláson keresztül.
Aki Kínát nem
látta, nem látott semmit. Ezt akár Konfucius is mondhatta volna, de én mondtam.
Kína 1997 és 2003
Kommentáld!