Egy férfi és egy nő élettársként élt együtt tíz évet. A férfi váratlanul meghalt, nem hagyott maga után végrendeletet, gyermeke nem volt, így a törvényes örökös az elhunyt testvére lett.

 A férfi és a nő is aktívak voltak, dolgoztak, a férfi körülbelül harmadával többet keresett, mint az asszony. Ugyanakkor a nő lakásában éltek, és ő végezte a házimunkát. A férfi után különösebb vagyon nem maradt: háromszázezer forint a bankszámlán, illetve 1,8 millió forintos önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás, aminek a folyósítása nem kezdődött még el, és amire az elhunyt nem nevezett meg kedvezményezettet. Mivel ezek az elhunyt nevén voltak, alapvetően a testvérre szálltak volna, de a volt élettárs pert indított: ő úgy vélte, hogy a bankszámla-követelés és a nyugdíj-megtakarítás fele is őt illeti.

A bankszámlán lévő pénz sorsa azért volt kérdéses, mert az nyilvánvalóan az elhunyt munkabéréből származó megtakarítás volt. A polgári törvénykönyv szerint az élettársak az együttélés ideje alatt a szerzésük arányában szereznek közös tulajdont. (Ezt a szerzési arányt a bíróság ebben az esetben 50-50 százalékban állapította meg.) Ez azonban nem azonos a házastársak osztatlan közös tulajdonával, amiről a családjogi törvény ír, nem jön létre feltétlenül vagyonközösség. Esetünkben a per nem is az öröklés körül zajlott, hanem akörül, hogy az élettársak közös tulajdonát visszamenőleg megosztják, és azután az elhunytra jutó részt megörökli a testvére. Kérdés csak az volt, hogy a megosztás milyen eredményt hoz.

A testvér azzal érvelt, hogy mind a bankszámlán lévő pénz, mind a nyugdíjpénztári megtakarítás egyértelműen az elhunyt munkabéréből származott, ezért nem része az élettársi közös vagyonnak. Az élettárs szerint viszont mind a kettő közös megtakarítás volt, mivel a közös gazdálkodás során ezeket az összegeket nem költötték el, hanem félretették.

A bíróság az élettársnak adott igazat: kimondta, hogy az élettársak által szerzett bevétel attól kezdve közös, ha közösen felhasználják vagy abból közös felhalmozási céllal tartalékot képeznek. Vagyis a számlára beérkezett bér még nem közös, de amint abból valamit vesznek, ami a háztartásban kell, vagy közösen használják, illetve valamilyen tartalékot képeznek belőle, onnantól kezdve a megállapított szerzési arányban kell azt is megosztani. Ezért mind a nyugdíjszámlán, mind a bankszámlán lévő pénz fele az élettársat illette.