A Tárki vezető kutatója a Privátbankár.hu-nak azt mondta, a most aktív generációnak kevés a gyereke. 25-30 év múlva nem lesz elég járulékfizető. Lesz nyugdíj, csak kevés, és sokat kell érte dolgozni.

Gál Róbert Iván szerint várhatóan emelkedni fog a munkából kivonulás tényleges korhatára, de „ideális” nyugdíjkorhatár nincs. Az függ a társadalom korszerkezete mellett attól, hogy milyen felhalmozásai vannak a nyugdíjba vonulóknak. A magyarok életkilátásai gyorsan javulnak, „emelkedik az élettartam, kitolódik a nyugdíjba vonulás életkora”. Ez alapot ad a korhatár emelésére. A nyugdíj várható összege kapcsán a kutató emlékeztetett arra, hogy "csodák nincsenek", kellő felhalmozás híján, a túl sokáig tartó nyugdíjas életszakasz alacsony nyugdíjat jelent.

A most termékeny korban lévőknek kevés a gyerekük, ennek a generációnak tőkét kellene felhalmoznia, de az önkéntes megtakarítás esélyei rosszak. A politika szóhasználata az elmúlt években szerencsétlen volt. „Egyfelől eltőzsdézték, másfelől ellopták a jövendő nyugdíjasok pénzét. Persze egyik állítás sem igaz, de ezek a szófordulatok biztosan nem növelték meg a következő generáció bizalmát a nyugdíjcélú felhalmozásban.” A fiatalok tudják, hogy az állami nyugdíj önmagában kevés lesz, mégsem takarítanak meg, pedig az, hogy „egy nemzetnek milyen nyugdíjfelhalmozásai vannak, meghatározza a nemzet jövőjét”.

Gál Róbert Iván támogatná az egyéni számla mellett azt is, ha tőkepiacban gondolkodnának a nyugdíjrendszernél. A mostani felosztó-kirovó rendszerből nem lehet azonban azonnal átállni egy felhalmozó rendszerbe, mert akkor azt is meg kell mondani, „hogy ki hal most éhen: azok, akik most öregek, és nem fognak nyugdíjat kapni, vagy az aktívak, akiknek ki kéne fizetniük a saját és az öregebbek nyugdíját is”. Ez a teher csak úgy viselhető el, ha négy-öt generáción át csúsztatják. Harminc év múlva is lesz a mostani 30-asoknak, 40-eseknek nyugdíja, csak kevés, és sokat kell érte dolgozni. Nyugdíj mindig lesz egy felosztó-kirovó rendszerben, de be kellene számítani a gyereknevelést, súlyozni, ki milyen mértékben járult hozzá a fiatalabbak felneveléséhez.

A kutató szerint aki az állam felelősségéről beszél, az másnak a pénzét kéri. "Ilyenkor mindig másnak a zsebében kotorászunk." Be kell fejezni azt, hogy "ha a nyugdíjrendszerről beszélünk, mindenki kizárólag a mostani nyugdíjasokra gondol, nem pedig a járulékfizetőkre. Intelligens, diplomás fiatalemberek időről időre mozgalmakat indítanak, hogy legyen vége a felosztó-kirovó rendszernek, de nem tudják, hogy nem a rendszer szúr ki velük, hanem ők szúrnak ki magukkal, mert nincs gyerekük" - fogalmazott a kutató, aki szerint a tőkefelhalmozást, meg a tőkefelhalmozó szervezeteket nem gyanússá kell tenni, hanem versenyeztetni egymással, és rendesen ellenőrizni.

HIR 24