Németh Ferenc egy kisnemes büszkeségével és önelégültségével vezet körbe idilli „birtokán”. Az utcafronton álló ház mögötti lankás völgyet egy kis patakocska szeli ketté, telke még azon túl is folytatódik, gyümölcsöst telepített oda is. Alsó és felső szomszédai egyaránt művelik a patak fölötti területet, úgy tűnik, itt ez az általános telekméret.

Az ingatlant 2001-ben vásárolta meg, a volt tulajdonosokkal akkor körbejárták a területet, megmutatták neki, hol a telekhatár, hol vannak kitűzve a sarokpontok. Már a vásárláskor az volt a szándéka, hogy átépíti a házat. Mivel ő maga is építész, az átalakítási terveket saját maga készítette el. Ehhez csatolnia kellett a hivatalos térképmásolatot, akkor derült ki számára, hogy a telkének két helyrajzi száma van, sőt, a patakon túli terület az önkormányzat nevén van. Azonnal visszament az eladókhoz, hogy magyarázatot kérjen: lehetséges, hogy olyan területet adtak el neki, amely nem is volt is volt teljes egészében az övék? De az eladók nem csak állították, hogy az bizonyosa az övék volt, hanem bizonyítani tudták. Két dokumentumot adtak át neki: egy 1955. szeptember 30-án kelt határozatot és egy október 30-i végzést. A határozatot a községi földigénylő bizottság az eplényi mangánbánya kérelmére hozta meg, telket osztottak a bányászoknak, térképvázlatot is csatoltak mellé. Az „5418/2 ingatlant 600 négyszögöl területtel Szőlősi Mihálynak és nejének, Fallman Juliannának adták át”. (Jól látszik a térképvázlaton, hogy ez ugyanaz a terület, amit Német Ferenc Szőlősiék örököseitől megvásárolt – akik ma már dupla l-lel, Szőllősinek írják a nevüket.) A határozat alapján a Zirci Járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság hozott végzést, ebben előírta, hogy „a községi földigénylő bizottság határozatában szereplő személyeknek a magyar állam nevén álló ingatlant jegyezze le, a vázrajz szerint ossza meg.”

Németh Ferenc megmutatja a térképvázlaton, hogy pontosan arról a területről van szó, amelyet ő 2001-ben megvásárolt, igaz, azóta többször is megváltozott a helyrajzi száma, most éppen a 86-os, és a földhivatali jelenlegi nyilvántartása szerint valóban az önkormányzaté. Azt gondolta, nem neki, hanem a volt tulajdonosoknak kell intézkedniük: menjenek be a földhivatalba, mutassák be a birtokukban lévő dokumentumokat, és tettesék rendbe a nyilvántartást úgy, hogy az a valós helyzetet tükrözze. Ám a földhivatalban azzal utasították el az eladókat, hogy „ők birtokon kívül vannak”, már nem rendelkezhetnek az ügyben. A területhez hivatalosan más semmi közük, hiszen eladták.

Németh Ferenc mutatja, hogy a kis patak fölötti területet nem csak ő, hanem a szomszédai is sajátjukként használják, valamilyen módon mindenki bekeríti, védik a vadtól. Igaz, fákat csak ő ültetett rá (Fotó: Varga Domokos Péter)

Mikor Németh Ferenc ezt megtudta, úgy döntött, a legegyszerűbb, jogilag a legkisebb huzavonával járó megoldást választja, ahogy ő fogalmaz: „ visszabirtokolja” a területet, megvárja az ehhez szükséges tíz évet. A volt tulajdonosok elmondták neki, jártak az önkormányzatnál, beszéltek az ügyről a polgármesterrel, Fiskál Jánossal, aki tehát tud az ügyről. De ahogy ő nem kereste meg az önkormányzatot, úgy őt sem kereste onnan senki. Ahogy fogalmaz: „telt, múlt az idő, sajátomként használtam a területet, ahogy a szomszédaim is a patak fölötti részt, jóhiszeműen vettem részt a folyamatban, mert az adásvételi szerződés és az utána beszerzett papírok alapján azt gondoltam, jogosan az enyém, hiszen az egészet megvásároltam.”

Hogy mégsem a tervei szerint alakult minden, annak a vad az oka. A természetközeliség, amelyért tulajdonképpen ide költözött. Az őzeket, szarvasok aztán végképp nem érdeklik a tulajdonviszonyok, ők lejárnak a patakhoz inni, és előszeretettel dézsmálják az ember által telepített növényeket, lerágják a fák kérgét. Ezért Németh Ferenc két alsó szomszédja az önkormányzathoz fordult, hogy építtessen vadkerítést, mivel a községi területről jár át hozzájuk a vad. Ezt az önkormányzat megtagadta, mondván, erre a községnek nincs pénze. De ha már szóba került a terület, a polgármester üzent Németh Ferencnek: látja, hogy ő is használja a területet, de mivel az az önkormányzaté, örüljön, hogy nem kér érte bérleti díjat. Németh Ferenc ekkor tudta meg, hogy a két szomszédja azért birtokolja hivatalosan is a területet, mert még 1993-ban az önkormányzat a tulajdonosoknak felajánlotta a patakon túli részt megvételre. De ezzel csak ez a két család élt, mivel ők addig valóban nem voltak tulajdonosai a területnek, mert azon a hajdani mangánbányának voltak létesítményei. Ám a patak völgyében lévő többi telektulajdonos – köztük Szőllősiék – azért nem vásárolták meg a területeket, mindannyian úgy tudták, az kezdettől az övék.

Viszont mikor Németh Ferenc megkapta a polgármester üzenetét, úgy gondolta, hivatalosan is tennie kéne valamit, ezért ügyvédhez fordult. Levélben tájékoztatták az önkormányzatot az eddig történtekről, egyben az ügyvéd leszögezte, ügyfele jóhiszeműen használja a területet sajátjaként, azt már a korábbi tulajdonosok is elbirtokolták az önkormányzattól, hiszen évtizedekig művelték. Felszólította az önkormányzatot, nyilatkozzon, elismerik-e az elbirtoklás tényét. Amennyiben ez nem történik meg, peres eljárás keretében kérik a tulajdonjog megállapítását.

Az ügyvédi iroda hamarosan választ kapott a polgármestertől. Ebben többek között a következő állt: „az ingatlannal kapcsolatban a későbbiekben zöldterület-fejlesztési elképzeléseink voltak és vannak, ezért az önkormányzat bérleti szerződést nem kíván kötni, hanem csakis bármikor felmondható, egynyári növénytermesztésre szóló szívességi használatot engedélyezett az ügyfeleinek. (...) Ügyfelei a 86-os helyrajzi számú ingatlan megalapozatlan elbirtoklásra vonatkozó levelét a köztulajdon eltulajdonítására tett rosszhiszemű és szemérmetlen lépésnek tartom. Mindezekre való tekintettel a szívességi ingatlan vagy ingatlanrész ügyfelei részéről történő használata a jövőben nem tartható fenn, ezért azt azonnal hatállyal felmondom. Egyben felszólítom, (...) haladéktalanul gondoskodjon az ingatlan rendezett állapotáról, vadkordon eltávolításáról, (…) az engedély nélkül ültetett facsemeték eltávolításáról. Amennyiben nem történik meg, birtokvédelmi eljárást fogok kezdeményezni.”

A levél Németh Ferencnél kiverte a biztosítékot. Szerinte az önkormányzat azon a terülten soha nem gyakorolta tulajdonosi jogait, és emellett különösen felháborította a levél hangneme, a rosszhiszemű és a szemérmetlen jelzők.

Szerette volna mielőbb jogi úton is lezárni az ügyet, ezért már ő is bement a földhivatalba, hogy utána nézzen, miért és hogyan került az önkormányzat nevére az a terület, amelyről dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy az övé. De választ nem talált, mert az 1967-ig keletkező iratokat már átadták a levéltárnak.

Ügyvédje válaszolt az önkormányzatnak, jelezték, fenntartják igényüket a területre, további jogi lépéseket kívánnak tenni. (Azt Németh Ferenc pontosan tudja, a patak és a mellette lévő néhány méteres sáv az államé, mely fölött a tulajdonosi jogokat az önkormányzat gyakorolja.)

De ettől kezdve az önkormányzat is aktív lett: a polgármester levélben szólította fel Németh Ferencet, hogy a levágott, és telke végében vadkerítésnek felhalmozott napraforgót takarítsa el, mivel a biohulladékkal szennyezi a területet.

A frontok egyébként most bemerevedni látszanak. Az önkormányzat egyelőre nem indította el a beígért „birtokvédelmi eljárást”, Németh Ferenc pedig arra vár, hogy a megyei levéltár  nyitását követően ott folytassa a kutatást.

De míg a beszélgetésünk elején jól érzékelhető elégedettséggel mutatta be „birtokát”, a végére inkább elkeseredettnek tűnt. Nem érti, jóhiszeműsége ellenére hogyan, miért keveredett ilyen helyzetbe? Ő házat, földet vásárolt vásárolt Eplényben, és azt remélte, nyugalomban töltheti nyugdíjas éveit. Nem szívesen rontaná meg pereskedéssel.

Szerző. Varga Domokos Péter