A héten több olyan jelzés is érkezett kormányzati részről, melyekből azt a következtetést lehetett leszűrni, hogy Matolcsyék végre beismerték, amit korábban már mindenki tudni vélt: a gazdaságpolitika "nem jött be". Pedig ez a vélekedés a jobboldalinak tekintett közgazdászoktól sem volt idegen, hiszen többek között Mellár Tamás is nyilatkozott erről, amit akkoriban a baloldali sajtóban is előszeretettel emlegették. Mellár most az [origo]-nak adott interjút, melynek utolsó bekezdése komoly elgondolkodásra késztetett az ország jövőjével kapcsolatban.

"...az alapvető problémákkal senki sem foglalkozik. Külön sajnálatos, hogy még kétharmados támogatottsággal sem. Azt vártam volna, hogy az Orbán-kormány hozzányúl a szent tehenekhez, de nem tették. Széles körű konszenzussal lerakhatták volna egy új rendszer alapjait, de ezek az átalakítások nem kezdődtek meg. Ha három év múlva egy másik politikai erő kerül hatalomra, annak első dolga lesz, hogy felszámoljon egy sor intézkedést, amit az Orbán-kormány hozott, és csak utána kezdhet hozzá a rendszer megreformálásához. Az építkezéshez viszont már nem lesz ideje, és ha nem lesz kétharmados többsége, akkor sok mindenhez hozzá sem fog tudni nyúlni. És a kör itt zárul."

Forrás: origo.hu

Tavaly a Fidesz még nagy reményekkel készült a kormányzásra. A választás előtt azt mondták, azért van szükség a kétharmadra, hogy akadályok, "kisgazdák" nélkül tudják megújítani az országot: átalakítani a "nagy pazarló rendszereket", s rálépni a gazdasági növekedés útjára. Ez a hozzáállás konkrét terveket, meglévő koncepciókat engedett sejtetni. Ma azonban úgy tűnik, mindebből az egykulcsos adóhoz, s az államadósság-csökkentéshez való ragaszkodáson kívül semmi sem volt meg.

Pedig kezdetben még úgy tűnt, hogy ha nem is ortodox gazdaságpolitikáról van szó, de koncepció szerint folyik a dolog. Sőt, a gazdaság terén az Orbán kormány még akkor is tudott válaszokat adni, amikor improvizálni kellett. Más területeken azonban már korábban kibukott, hogy "az elmúlt nyolc évet" nem feltétlen az előredolgozással töltötte a Fidesz stábja.

Tökéletes példája ennek a felsőoktatás. Egy felsőoktatási törvény megtervezése ugyanis nem igényel különösebb infrastruktúrát vagy kormányzati forrásokat, a rendszer hibái pedig már 2010 előtt is ismertek voltak. Az illetékesek nyugodtan megtehették volna, hogy egy kész tervezetet nyújtanak be az Országgyűlés elé, akár már a kormányalakítás másnapján. Ehelyett azonban még az idei év elején kezdtek el vitázni a célokról és az alapelvekről, amelyek mentén át akarják majd szervezni a rendszert. Pedig saját magukról keltettek volna jó benyomást, ha azzal állnak elő, hogy: "Tessék megnézni, amíg Gyurcsányék tönkretették az országot, mi már a restauráción dolgoztunk, ami többek között egy jól átgondolt felsőoktatási törvény formájában jelent meg"

Persze mindezzel nem kívánok beállni a Fideszt élből szidalmazók sorába, hiszen vannak dolgok - mint például az euróválság -, amit Orbán sem láthatott előre. Az azonban érthetetlen, hogy a "puhább", a külső hatásoktól kevésbé függő területeken miért nem dolgoztak előre. Hiszen ezzel saját vállukról vettek volna le későbbi terheket. Főleg úgy, hogy 2006 őszétől már nem volt kérdés, ki fogja megnyerni a választásokat.

Ma azonban senkinek nem áll effajta tudás a birtokában, így a lehetősége sincs meg a potenciális kormányerőknek arra, hogy előre tervezzenek. Tulajdonképpen potenciális kormányerő sincs a jelenlegi politikai palettán a Fideszen kívül. Így, ha 2014-ben nem ők szereznek többséget az Országgyűlésben, akkor az első év még biztosan nem az érdemi politikák megvalósításával fog telni, amit az ország csak egy újabb elvesztegetett évként fog érzékelni. Abból pedig, jelentjük, volt már elég.

Az Internacionálé "a múltat végképp eltörölni" sora az elmúlt években talán nem csak az MSZP kongresszuson csendült föl, hanem bizonyára vágyként fogalmazódott meg jó néhány Fidesz-szavazó fejében is, amikor leadták voksukat. Ha azonban a múltat végképp eltörölni nem is lehetett volna még a kétharmad segítségével sem, egy új, átgondolt csapásirány meghatározásához elegendő lett volna. Sajnos ez az, ami most egyre inkább a homályba kezd veszni. S ami még rosszabb: a soron következőknek kétharmad nélkül még kevesebb esélyük lesz az új alapok lerakására.