Döbbenten hallgattam Pálffy István kijelentéseit az abortusztablettáról szerda reggel az ATV Start műsorában. Olyan fokú elfogultsággal beszélt arról, amihez demonstráltan semmit sem ért, amilyennel nem volna szabad a tévén keresztül megfertőzni az emberek elméjét. Amit mondott, olyan messze volt az igazságtól, és ahogy mondta, olyan benyomást tett rám, hogy könnyebben el tudtam volna képzelni egy faluszéli kocsmai vita alkoholgőzös konfliktuskeresésének, mint tévébeszélgetésnek, ha nem a saját szememmel látom őt a képernyőn az ATV stúdiójában.

„Tudja, mi van ezekben a szerekben? – kérdezte, majd megjátszott szakértelemmel megválaszolta a saját kérdését. – Vegyszer, sav. Az történik, hogy leönt egy életet, tehát lesavazza. Így tudnám nagyon egyszerűen megfogalmazni, hogy mi történik ebben az esetben.” Majd később megismétli: „... amivel lesavazzák a magzatot.”

Vajon Pálffy valóban elhiszi, hogy két beszedett tablettával le lehet savazni egy magzatot? Ha igen, olyan tudatlanságról tesz tanúbizonyságot, ami kétségbe vonhatná, hogy valaha is járt középiskolába, s ami összeférhetetlennek tűnik képviselői és főleg szóvivői pozíciójával. Én inkább azt feltételezem, hogy tudja, mekkora nonszensz, amit állít, de saját és pártja vallási elkötelezettsége (?) késztette rá, hogy hazug állításokkal riogassa a nőket, indítson támadást önrendelkezési joguk ellen. Hogy legalább olyan borzasztó képet fessen a tablettás abortusz hatásáról, mint amilyen képet a nők reproduktív szabadsága ellen küzdő, bármilyen eszközt igénybe vevő férfiak a műtéti abortuszt mindig is leírták, hogy a terhesség-megszakításra kényszerülő nőknek minél nagyobb lelki gyötrelmet okozzanak.

Még ha valaki, a legminimálisabb általános iskolai tudással, feltételezi is, hogy a két tabletta jóval kevesebb mint félgrammos tömege valami nagyon erős sav – ami nem marja ugyan szét annak a száját és gyomrát, aki beveszi –, annak is rá kell jönnie, hogy az egy hatvankilós testben legalább húszezerszeres hígításnak van kitéve. Továbbá a testben lévő több kilónyi lúgos hatású anyag semlegesítené ezt az állítólagos savat, mielőtt akárcsak egy ezreléke is eljutna a magzathoz a méhlepényen át, amely egymagában is korlátozza, hogy mi mehet át az anyai vérkeringésből a magzathoz.

A tény az, hogy az első tabletta egy szteroid, a második egy prosztaglandin (PG) derivatívum, és mindkettő olyan kémiai család tagja, amely jelen van minden egészséges testben. Abortív hatását pedig a két szer nem a magzaton, hanem az anyai testen fejti ki.

Én is nagyon sok PG-analóg fiziológiai befolyását, hatását tanulmányoztam különböző szervekben, beleértve a női reprodukciós rendszert is. Már a hetvenes években is együttműködtem kutatókkal, akik már akkor  dolgoztak a PG-k alkalmazásán a nem sebészeti terhesség-megszakításban. Dollármilliárdok mentek a PG-kutatásokba, gyógyászati használatuk biztonságosságát is vizsgálva. Igaz, abból az én laboratóriumom csak néhány milliót kapott, de lépést kellett tartanom a PG-irodalom sok területével: szemben azzal, amit Pálffy mond, rengeteget tudunk mind a szteroidok, mind a PG-k hatásairól állatkísérletekből is, amelyekben a klinikai dózisok sokszorosát is alkalmazni lehet. Azóta rengeteg klinikai tanulmányt is folytattak sok országban, amelyekben minden lehetséges mellékhatást tudományosan felmértek. Klinikai használatban is sok ezer eset bizonyítja a módszer hatásosságát, biztonságát és csekélyebb lélektani hatását. Mindezzel szemben állítják a hozzá nem értő és személyes tapasztalattal nem rendelkező férfiak, hogy a „tablettás abortusz” minden szempontból rosszabb a művi abortusznál, amely rosszul elvégezve nők millióit nyomorította meg testileg-lelkileg világszerte, csak a múlt században is.

Annak a férfinak, aki azt állítja, hogy nemcsak testileg, hanem lelkileg is terhelőbb, megalázóbb a tablettás terhesség-megszakítás, mint a műtéti, csak egy nagyon kevéssé szalonképes, de talán meggyőző példával illusztrálhatom a különbséget a két módszer között. Azt ajánlom, hogy legközelebb, amikor székrekedése van, ne vegyen be hashajtót, hanem menjen be egy klinikára. Várjon fél napot a sorára, majd feküdjön fel derékon alul meztelenül egy nőgyógyászati asztalra, és hagyja, hogy széttárt lábát kengyelbe szíjazzák. Aztán viselje el, amint a doktor(nő!) jól kitágítja az ánuszát (végbélnyílását) egy kacsacsőrű fogóval, és kikotorja a végbelét. Aztán szorozza be ezt az elképzelt borzalmat legalább tízzel, hiszen az abortuszhoz a méhnyakszájat is tágítani kell, ami sokszor a záróizom elszakadásával jár, s ezzel veszélyezteti a magzatot későbbi terhességekben, hogy mást ne is említsek.

Többször is végighallgatva Pálffy István szánalmasan primitív érvelését, csak azt tudom elképzelni, hogy vallási elkötelezettsége (?) készteti rá, hogy egy könnyebb és kíméletesebb terhesség-megszakítási módszer bevezetése ellen beszéljen, mert attól tart, hogy bevezetése megsokszorozná a terhesség-megszakítások számát, annak ellenére, hogy ezt nem bizonyítja nemzetközi példa. Azzal persze nem foglalkozik, hogy a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy az abortuszok számát csak a hatásos fogamzásgátlási módszerek oktatásával és a fogamzásgátló szerek könnyebb elérhetőségével lehet csökkenteni.

Ezzel szemben a vatikáni tanítások követői a fogamzásgátlás megszüntetésén fáradoznak, legalábbis a használatához fűzött bűntudat minél szélesebb kiterjesztésén. Mindezzel részletesen foglalkoztam a múlt nyáron a Népszavában megjelent Érvek a nők legsajátosabb önrendelkezési jogának a védelmében alcímű dolgozatomban, amelyben elemeztem a problémakör minden aspektusát, a biológiaitól a lélektanin át az egyházi és politikai elfogultságokig. Nyomatékosan foglalkoztam az eredetileg a fogamzás elősegítésére kifejlesztett „természetes fogamzásgátlással”, amit Pálffy is említett mint a hatásos fogamzásgátlási módszerek számára (és a pápa számára) elfogadható alternatíváját. Annak ellenére, hogy ez a módszer a női ciklus által is befolyásolt vágy helyett a kitapintható méhnyak-nyákkonzisztencia változásához igazítja a jó párkapcsolat fenntartásában oly fontos szerepet játszó szeretkezés megengedett időpontját. Figyelmen kívül hagyva, hogy sok nőnél a nemi vágy éppen a hormonális ciklusa ovulációs szakaszában a legerősebb, és így a szexuális gyönyöre a legnagyobb fokú.

A nők és a nők egyenrangúsága által meg nem félemlített férfiak tíz- vagy inkább százezreinek kéne tüntetnie a KDNP most megindult kampánya ellen, hiszen azok, akik képesek azzal riogatni, hogy a tablettás terhesség-megszakítás a magzat lesavazása, más gazságokra is képesek, mert az igazi cél a vatikáni diktátum rákényszerítése mindenkire: a női önrendelkezési jogon alapuló abortusz minden formájának a fokozatos betiltása. Ha ez az első lépés nem vált ki az eddiginél sokkal határozottabb tiltakozást, csak magunkra vethetünk, ha felgyorsul ez a leszalámizás.