Gyöngyöspatára fókuszál az ország figyelme, de az itt tapasztalható „rendetlenség” nagyon sok faluban, városban, régióban tapasztalható. A kormányváltás után az illetékesek gyors rendrakást ígértek, de ennek egyelőre kevés nyoma van. Sőt a helyzet „fokozódik”.

1. Lányomék nemrégen Budapest kertes részén vásároltak lakást egy ikerházban. Hétvégén pici babával az anyósék balatoni nyaralójában töltötték a hosszú víkendet. Előtte felszereltették lakásukba a riasztót, merthogy az ördög nem alszik... Nem aludt. Elutazásuk után egy nappal telefonhívást kaptak Pestről. Ismeretlenek téglákkal bezúzták az ablakot, ám mivel a riasztó megszólalt, elfutottak.

(Illusztráció) Fotó: rollstar.hu

A rendőrség néhány perccel később megjelent, a vejem azonnal kocsiba ült, s egy óra múlva már otthon volt. Jegyzőkönyv készült, a kár jelentős, nyomozni fognak, de az eredményt illetően kevés a remény. Nincs tanú, a szomszédok is elutaztak. A környéken az elmúlt hónapokban számos hasonló eset történt. S ezek száma egyre nő. A rendőrségi protokoll elkészül, aztán a határidők lejártával ad acta teszik az ügyet. Ahogy az autólopások esetében is.

Anyóséknál tavaly nyáron az üdülésük ideje alatt ismeretlen tettesek szintén próbálkoztak. A módszer hasonló, a riasztó ott is segített, de a rendőrök őket sem bíztatták semmi jóval. Tanácsot adtak: nagyobb ünnepek, hosszú hétvégék alkalmával (május 1., augusztus 20., karácsony, pünkösd) szaporodnak meg ezek a betörések, ezért a jövőben ilyenkor ne utazzanak el, vagy valaki tartózkodjon a lakásban. Ha néptelen a ház, már az sem segít, ha lakói erőddé alakítják át (lásd üdülőövezetek, Dunakanyar stb.)

2. A belvárosi társasházban, ahol élek, régóta kint a felirat. A környéket betörők, csalók járják, a lakók zárják a kaput, ne engedjenek be senkit, ne hagyják nyitva az ajtót, ne álljanak szóba idegennel… Lakossági kiskáté, mert a lopás, betörés, besurranás most már itt is szinte mindennapos eset. A házban reggel nyolc óra után már csak a betegek, a nyugdíjasok, s a magamfajta szabadúszó van otthon. Nemrégiben kora reggel volt dolgom, s kilencre értem vissza. A lépcsőházban, az első emeleti kanyarban lefelé siető, ismeretlen, huszonéves sráccal találkoztam. Illendően köszöntem is neki. Mögötte, már futólépésben egy másik, kapucnis alak érkezett, kezében számítógép monitor, de még mindig nem gyanakodtam. A másodikon viszont megláttam a szembeszomszéd ajtaját. A magas erős faajtó szárnyai betörve, kitárva, a zsanérok kiszakadva, az előszobában a fiókok kihúzogatva, ruhafélék a padlón, a szobában a számítógép az asztalon, de a monitor hiányzik… Nem kalkulált érkezésem megzavarhatta őket.

Fellármáztam a ház nyugdíjasait, hívtuk a lakótársat, utána a rendőrök is megérkeztek… Gyakori, hétköznapi eset, mondták. Felvették a jegyzőkönyvet, túl sok reménnyel nem kecsegtettek. Nem győzik a helyszínelést olyan sok a gépkocsilopás, a lakásbetörés, a besurranó tolvajlás…Tanácsuk: a lakók tartsanak kutyát, kapcsolják be a rádiót, a villanyt, valaki mindig legyen otthon…Egy héttel később az első emeleten ismét betörtek - fényes nappal. Oda új lakó költözött, előtte felújította a lakást, az, aki hallotta a dúlást, azt gondolta, hogy még mindig a „mesterek” dolgoznak.

Azóta az én emeletemen ketten is vásároltak kutyát… Amikor beköltöztem még nem volt egyetlen ajtón sem rács. Most több lakást is átalakítanak. Az ablakokat vastag fémredőnyök védik, az ajtókon vasrács, lakatok…. Amikor néhány éve kolléganőm nyolcadikon lévő lakótelepi lakásába a sok folyosói és lakászár „legyőzése” után hét kulccsal jutottunk be, még viccelődtem. Ma már nem tenném. A mi házunkban is eluralkodott a félelem, a gyanakvás. Az emberek bezárkóznak, bizalmatlanná váltak.

3. Gyakran járok haza szülővároskámba, sokszor megfordulok vidéken. Ismerős meséli, hogy erősödik a vándorbűnözés. Gépkocsi áll meg a kisbolt előtt, kapucnis, maszkos ember ugrik ki belőle, beront az üzletbe, fegyvernek látszó tárggyal hadonászva, üvöltve kéri a kasszából a pénzt, s fél perc múlva már távozik is a tíz-húsz-harmincezer forinttal. A járó motorral várakozó autó kereke kipörög, s csak egy hatalmas füstfelhő marad utána. A rendőrség többnyire bottal üti a tettesek nyomát.

Más. A holtágak, tározók, halastavak melletti hobbitelkeken, horgásztanyákon is immár szervezetten folyik a fosztogatás. Az ismerős nemrégi történetekkel szolgál. Amint felszáradt a föld, márkás gépkocsiban ülve ismeretlenek furikázták többször is körbe a telkeket, nyilvánvalóan felmérték a terepet, aztán néhány nappal később, amikor néptelen volt a partszakasz tizenéves kölykökkel „csinálták meg” a házakat. Nagyobb balhé esetén Barkast, nagyobb utánfutót (kinek mije van!) is használnak ezek a tolvajbandák. De előfordult olyan is, hogy marcona férfiak kovácsolt vaskaput szereltek le sec-perc alatt, de aki látta őket, nem mert közbeavatkozni. A rendőrség aztán itt is bottal ütötte a tolvajok nyomát, pedig sokan ismerik az elkövetőket, de a félelem nagyúr. Kisebb településeken az embereket megfenyegetik a családjuk kirtásával, a lányuk megerőszakolásával. Az így megzsarolt falu néma, csak a tekintetek beszédesek.

Polgárőrség kellene, gyakoribb járőrözés, nagyobb törvényi szigor. A rendőrség – már ha van ezeken a helyeken - itt sem győzi ellátni a feladatát. Ám, ha a civilek maguk vennék kézbe az ügyeket, akkor komoly bajba kerülnének. A múltkor az egyik ismerős kutyája kicsit megmarcangolta a kerítésen bemászó tolvajt. Gazdája most járhat a bíróságra, mert feljelentették, és súlyos kártérítést követelnek tőle. (Itt szeretném hangsúlyozni, hogy nem „cigány bűnözőről” volt szó).

Tapasztalatom szerint hasonló példákat sokan tudnának a környezetükből sorolni, mert ez a „rendetlenség” lassan városban, faluban tarthatatlanná válik. A kisboltok többségében nincs kamera, nincs bekötve kézi riasztógomb, biztonsági rendszer, a pénztáros, a telektulajdonos, a kisnyugdíjas gyakorlatilag védtelen, rablás, erőszak esetén szó szerint dermesztő a kiszolgáltatottság. A jelenlegi törvényeknek pedig már nincs elég visszatartó ereje.

Mesélik, hogy azért már van olyan bolt, ahol a pénztárgép alatt a polcon nemcsak önvédelmi spray lapul, de ott van a pisztoly, vagy a puska is. Mint az amerikai filmekben. Erőszaktevés esetén pedig a lincshangulatért sem kell a szomszédba menni.

Miniszter úr! Ön bemutatkozásakor tavaly májusban azt ígérte, hogy két héten belül már érezni fogják az emberek, hogy javult a közbiztonság. Ez volna az a rend, amit ígért?

Ön szerint mikor fog az első lövés eldördülni?