A szóvivő az az ember, politikában az a politikus, aki az úgynevezett üzenetet közvetíti a közönség felé. Hogy mi az üzenet, van-e értelme, válasz-e a felmerült problémára, teljesen közömbös. A hangsúly a közvetítésen van. A szóvivő másik funkciója, hogy ha bármilyen kellemetlen kérdés merül fel a szervezet vagy intézmény működésével kapcsolatban, nem a vezető áll a nyilvánosság elé, hanem a szóvivő, aki aztán többnyire nem érti a kérdést, vagy mellébeszél, vagy visszatámad, egyszóval, kezeli a problémát.

A szóvivők külön kasztot alkotnak, ami indokolt is, hiszen ők általában értik egymást, mások meg kevésbé őket. Ráadásul a szóvivő előbb-utóbb idegesíti a közönséget, viszont a szóvivők egymást soha nem idegesítik. Ami ugyanis irritáló a nagyközönség számára, annak ők egymás között elismeréssel adóznak. Még báljuk is van.

Nekem szerencsém volt. Sikerült ugyanis beszélgetést kezdeményeznem a szóvivőség csúcsán elhelyezkedő emberrel, magával a miniszterelnök személyes szóvivőjével. Úgy találtam meg, hogy megnéztem, hol található a miniszterelnök, azután mögé néztem három méterrel, mert ott kell lennie a szóvivőnek. Ott volt.

Riporter (én): – Jó napot kívánok. ...Bocsánat, de köszöntem önnek. Nem köszön vissza?

Szóvivő: – A kormánynak és személyesen a miniszterelnöknek nincs állásfoglalása azzal kapcsolatban, hogy Ön köszönt nekem, így nem áll módomban visszaköszönni önnek. És a megjegyzését sem kívánom kommentálni.

– Ehhez miért kell kormányálláspont? Egyszerű udvariassági alapon elintézhető lenne talán...

– Mi nem udvariaskodunk.

– Azt látom. Mi lenne, ha a saját szavaival egyszerűen köszöntene?

– Nekem nincsenek saját szavaim. Én a kormány és személyesen a miniszterelnök szavait viszem.

– Értem. Nehéz munka az Öné?

– Nem különösebben. A kormány nagyon kevés szóval dolgozik, ezeket viszonylag könnyű vinni.

– Azért csak támadnak néha saját gondolatai, amelyeket meg akar osztani a hallgatósággal?

– Nincsenek saját gondolataim, mit képzel? Még csak az hiányozna, hogy a miniszterelnök gondolatai helyett, mintegy azok fölébe helyezkedve saját gondolatokkal álljak elő. Az lenne a szóvivői munka halála.

– Na de korábban, amikor még nem volt szóvivő, csak voltak saját gondolatai?

– Nem voltak. Mit gondol, miért pont engem találtak alkalmasnak erre a munkára?

– Látom, hogy felelősségteljesen végzi a munkáját, mindig a miniszterelnök közelében található, hátha elhagyja ajkait egy szó, amit aztán vinnie kell. Hogy sikerült megoldaniuk, hogy mindig pontosan három méterre tartózkodik tőle?

– Eleinte pórázzal gyakoroltunk, egy idő után azonban kialakul az emberben a képesség. Ez olyasmi, mint hogy szabadrúgásnál is kilenc méterre áll a sorfal. Nem mondom, kell hozzá tehetség, de bennem megvolt.

– Mostanában nincs egyszerű dolga, több oldalról támadják a kormányt.

– A kormány azon dolgozik, hogy azt, amire a zemberek a fülkeforradalomban felhatalmaztak minket, következetesen végrehajtsuk. Ez az első kormány, amelynek választási programja megegyezik a kormányprogramjával, a fülkében a zemberek erre szavaztak. Aki minket támad, a zembereket támadja. És a nemzetet. Mi vagyunk a zemberek meg a nemzet.

– Bocsásson meg, de ez nagyon hülyén hangzik.

– Ezt nem tudom megítélni, ezért nem foglalkozom vele. Az adott témában így kell vinnem a szót, ezek voltak a miniszterelnök szavai.

– Ja, az más. Mi a véleménye arról, hogy távozott pozíciójából a törvényhozás motorja? Nem okoz ez problémát?

– A magyar gazdaság egy gyorsnaszádhoz hasonlítható, nagy sebességgel halad, bármi történik is.

– Egyesek szerint pont ellenkező irányba, mint kellene.

– Az irányról nem beszélt a miniszterelnök, a lényeg, hogy gyorsan haladjon.

– Most újabb hajós hasonlattal éltek: jelöltnek választották a horgonyt.

– Igen, ő lesz a zemberek horgonya. Ahogy miniszterelnökünk mondta, a horgony stabilitást és biztonságot ad.

– Igen, ha kidobják a hajóból.

– Ez az ortodox megközelítés. Mi nem ki-, hanem bedobtuk a horgonyt.

– Akkor hogy ad biztonságot?

– Úgy, hogy szem előtt van. Ha nem látjuk, nem vagyunk biztonságban. Ez a mi horgonyunk, szem előtt kell lennie. Még csak az kellene, hogy kívül legyen, aztán akárhová akadva fékezze a gyorsnaszádot.

– Akkor ő az Önök horgonya. Na, és a többiek?

– Milyen többiek?

– Semjén Zsolték rögtön elfogadták a horgonyt?

– Természetesen. Semjén Zsolt az árboc.

– Hogyhogy árboc?

– Hozzá feszítjük a Fidesz vitorláját, amellyel kifogjuk a keresztény szavazókat. Nélkülözhetetlen.

– Mégis keveset hallunk róla.

– Mert csak árbocnak használjuk.

– Értem. A Jobbik viszont ellenjelöltet kíván állítani.

– Ők a farvíz. Most még nincs rájuk szükségünk, ezért nem kommentáljuk az akcióikat.

– Na és az ellenzék?

– Ők meg akarják lékelni a hajót, velük nem foglalkozunk. Keressenek maguknak saját horgonyt. Meg saját hajót. Az alkalmas embereket mind meghagytuk nekik, elvégre demokraták vagyunk.

Risky – flickr/truthout

– Elvégre. Beszélhetünk a miniszterelnökkel is?

– Nem ér rá, az asztalnál ül.

– Nekünk megfelel ebéd után is.

– Nem ebédel. Két hónapja ül az asztalnál, várja az IMF delegációt.

– És ezt ők tudják?

– Ha nem, az az ő bajuk. Ha pénzt akarnak nekünk adni, tájékozódjanak.

– És ha ők nem így gondolják?

– Akkor Gyurcsány a hibás! Talicskával hordták ki a pénzt. Az elmúlt nyolc évben. Borzalmas állapotban vettük át az országot. Benne a szakadékban.

– Ez most hogy jön ide?

– Sehogy, de ezt naponta háromszor el kell mondanom, és ma még csak egyszer mondtam.

– Vannak feltételeink, amelyek teljesítése esetén pénzt adhatnak nekünk az IMF-esek?

– Természetesen, több is van. Nem vagyunk olcsójánosok. Először is el kell ismerniük, hogy olyat, mint a Matolcsy, még nem láttak.

– Szerintem ez menni fog.

– Na látja! Fontos a megegyezési készség. El kell ismerniük, hogy Magyarország demokratikus jogállam.

– Ehhez azért némi magyarázat is kell hogy tartozzon!

– Ez egyszerű. A miniszterelnök demokrata, minden egyszemélyben tőle függ Magyarországon, tehát Magyarországon demokrácia van.

– Na és a visszamenőleges jogalkotás?

– Jó, hogy említi! A jövő – valljuk meg – bizonytalan. A múlt biztos, azt mindenki ismeri. Vagyis, ha a múltra nézve alkotunk törvényeket, kiszámítható viszonyokat teremtünk. Ettől erős vár a mi demokráciánk. Végül úgyis elismerik majd, hogy nélkülünk egy vidéki kócerájt sem tudnának elvezetni. Pontosabban: nem is tudnak.

– Vannak partnereink ehhez a programhoz Európában?

– Természetesen! Itt vannak mindjárt a Visegrádi Egyek.

– Négyek.

– Az régen volt, sikeresen átalakítottuk. Most már Egyek. Visegrádi Egyek. Teljes mértékben támogatjuk magunkat.

– Mi van, ha ezek után mégsem hozzák a pénzüket?

– A Gyurcsány a hibás! Talicskával hordták ki a pénzt. Az elmúlt nyolc évben. Borzalmas állapotban vettük át az országot. Benne a szakadékban. Na ezzel megvolt a három. Végeztünk. A szöveget kérem megküldeni ellenőrzésre és jóváhagyásra  a Terrorelhárítási Központnak.  Köszönöm a lehetőséget.

– Azt mi is.

Kuncze Gábor
egykori SZDSZ-elnök (a képen Kovács Pistivel),
ma a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke,
klubrádiós műsorvezető