Miközben egy szűk réteg a fejlett országok felső középosztályának szintjén él, tömegek tengődnek a nyomorban: konténerekben, WC-kben, csövekben, vagy éppen a föld alatt laknak. A Véleményvezér Kína-hetet tart.

Kína-hetünket az ország lakásviszonyaival folytatjuk: egyre több szó esik manapság arról, hogy a 2008. előtti amerikai helyzethez hasonlóan Kínában is elsősorban egy óriási és egyre nagyobbra fúvódó ingatlanbuborék tartja lendületben a gazdaságot.

Sorozatunk első része: Bárcsak meghalnának! – Beteges sovinizmus

Szemben azonban az Egyesült Államokkal vagy a dél-európai országokkal, Kínában valóban ordítóan nagyok a társadalmi különbségek. Ez azt jelenti, hogy miközben egy nagyon szűk réteg (néhány tízmillió ember) a fejlett országok felső középosztályának megfelelő szinten él, addig százmilliók tengődnek a teljes nyomorban. A jövedelmi különbségek különösen élesek a városokban, ahol a hivatalosan ott tartózkodókon felül még mintegy 250 millió „vidéki” is él. Utóbbiak lakáskörülményei az egyik legnagyobb szociális problémát jelentik az országban: az emberek minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen, konténerekben, WC-kben, csövekben, autókban, vagy éppen a föld alatt alakítanak ki maguknak kényszerből lakóhelyet.

Keleti szél: Kína-hét a Véleményvezéren

A magyar miniszterelnök az utóbbi időben nemcsak gazdasági partnerként vagy taktikai szövetségesként beszél Kínáról, hanem mint egy olyan országról, amitől sokat is tanulhatunk. Ahogyan azt már megírtuk, a Véleményvezér szerint ez egy jól ismert nyugati divat: a Nyugat önostorozásának, illetve a Kelet misztifikálásának és nem-ismeretének az eredménye.

Szerencsénkre a kínai és a Kínával foglalkozó blogoszféra rendkívül fejlett, képekkel, videókkal, a cenzúrát kijátszva jelennek meg történetek a kínai mindennapokról. Ezen a héten egy olyan weboldalt (Chinasmack) fogunk szemlézni, mely a kínai internet legnépszerűbb szerzőitől és témáiról, illetve az ezeket kommentálóktól közöl anyagokat, angol nyelven. Az oldal szerkesztője egy Kínában élő külföldi, akinek célja, hogy közelebb hozza mindenkihez a kínai valóságot és azt, ahogyan a kínai internetezők látják saját országukat. Csak olyan bejegyzések (és hozzászólásaik) közül válogat, melyek rendkívül népszerűek Kínában (értsd: százezrek, milliók olvassák).

A következő bejegyzés ezt a helyzetet mutatja be néhány példán keresztül, melyeket a Chinasmack gyűjtött össze a kínai blogoszférából.

„Csigaházak” – az eredeti kínai szót (蜗居, wōjū) nem lehet pontosan lefordítani. Főnévként kicsi, kényelmetlen, de szükséges lakhelyet jelent, igeként pedig valaminek az átalakítását kicsi, kényelmetlen, de szükséges lakhellyé.

 
2010 júliusában jelentek meg Foshanban a lakóalkalmatosságként használt hajózási konténerek, melyeket napi hat jüan (kb. 180 Ft, azaz havi 5400 Ft) bérleti díjért hirdetnek. A konténerek háromszor hat méteresek és 2,8 méter magasak. Belül a padlót vörös kerámia járólapok borítják, rajta öt, fémből készült emeletes ágy és a „szoba” közepén egy hely a légkondicionáló berendezésnek. Ezekbe a lakókonténerekbe a leggyakrabban már eleve be vannak építve az elektromos vezetékek, hogy azonnal beköltözhetőek legyenek.

 
Sanghajban vendégmunkások élnek hasonló dobozházakban, melyeket építkezési területeken vagy a város külső részein megjelent új falvak környékén lehet megtalálni. Ezekben a konténerekben laknak, mivel nincs pénzük a városban szobát bérelni. Ha valaki ilyen helyen él, rengeteget tud spórolni: egy konténer kereskedelmi használata Sanghaj környékén havi 1000 jüanba kerül, de ha az ember „csak” él benne, az 300-350 jüanba (kb. 9-11.000 Ft). Ha valaki viszont meg is akar vásárolni egy ilyen beköltözhető, légkondicionálóval ellátott mobil otthont, mindössze 20 ezer jüanért (kb. 600 ezer Ft) teheti ezt meg.

 
Szintén 2010 júliusában jelentek meg Csungkingben az „autólakó emberek” – ők az autóból kiszedik az üléseket, a helyére pedig ágyat és légkondicionáló berendezést szerelnek be. Így élnek egy kiszuperált autóból készült csigaházban akár többen is.

 
Egy Yulin városában élő elszegényedett tanuló eredetileg négytagú családjával egy vályogházban lakott, de jó öt évvel ezelőtt egy erős viharban a ház összedőlt. Ezután a család beköltözött az anyai nagyanya vályogházába. 2010. június másodikájának reggelén senki nem sejtette, hogy ez a ház is össze fog dőlni egy hirtelen felhőszakadás miatt. Az egész házból mindössze egy három-négy négyzetméteres konyha és két vályogfal maradt. Mivel az apának és az anyának nem volt semmilyen képzettsége, amiből el tudták volna magukat tartani és a család jövedelme is elég csekély volt, a ház javítása vagy egy új építése szóba sem jöhetett. A kisebbik fivér javaslatára a két testvér faajtókat, köteleket és műanyagdarabokat keresett, amiből egy fa tetején építettek maguknak fekhelyet. Ezután ebben a csigaházban éltek húsz napig. Mivel az nem tudott ellenállni az erős szélnek, az esőnek és a fa hajlongásának, a két testvérnek végül tovább kellett állnia.

 
2010 májusában Csunkingban egy étterem megvásárolt hét apartmant, melyekbe 200 fiatal férfit és nőt költöztetett be. Mivel az apartmanokból egyszerre nagyon sok ember megy ki és jön be, a liftre olykor fél órákat kell várni, miközben az épületbe idegenek mászkálnak ki-be és éjjel alvás közben lentről folyamatosan nevetés és zaj szűrődik fel.

 
Csengcsou városában egy 64 éves nyugdíjas bányász minden nap fogta a lámpáját és a szerszámait és lement egy föld alatti alagútba. A célja azvolt, hogy kiásson egy három szobás lakást a föld alatt, hogy így teremtsen családjának élhetőbb lakókörülményeket. Négy évnyi ásás és ötven négyzetméter kivájása után 2010. szeptemberében végre beköltöztek. A bányász addig olyan kunyhótelepen élt, ahol tíz kis kalyiba sorakozott egymás mellett, különféle dolgaikat pedig a házak előtt és mögött halmozták fel. Mivel az eredeti „ingatlan” 40%-át teszi ki az udvar, itt ásta ki a bányász az új csigaházat.

 
2008 novemberében vált népszerűvé az interneten a Tianya leghihetetlenebb miniapartmanjáról szóló poszt. Sencsenben, ahol igen magasak az ingatlanárak, egy bérbeadó egy elhagyott lépcsőházat alakított át miniapartmanná. A lakás egy toronyház lépcsőházában lett kialakítva, a bejárat pedig a második és a harmadik emeleten van. A hely körülbelül másfél méter széles, a lépcsőkre csomó mindent szereltek fel, a lépcsőfordulóban pedig egy számítógépasztal és egy egyszemélyes ágy található. Bár a „szoba” elég szűk, de egészen kényelmesre lett berendezve.

Válogatás a kínai internetezők hozzászólásaiból:

„Ez biztosan nem Kína! Annyi éven át épült a szocializmus, nem lehet, hogy ilyesmi előfordulhasson! Éljen a szocializmus!"

*

 „A legnagyobb probléma a túl nagy népesség, ezért olyan magasak az ingatlanárak.”

*

„Manapság még az egyetemisták is spekulációs házakban laknak (olyan házakban, melyeket tulajdonosaik a tovább emelkedő ingatlanárak reményében vásárolnak). Ahol mi vagyunk, ott a házak, apartmanok 90%-a teljesen sötét este mert nem lakik bennük senki! Három éven belül az ingatlanbuborék egészen biztosan ki fog pukkadni!"

*

„Ilyen más országokban is van... töröld ki a segged!" (A szerző fel van háborodva, hogy az egyik előző kommentelő nem elég patrióta.)

*

„Mit tesz a Kommunista Párt, hogy az egyszerű emberek is megengedhessék maguknak, hogy házakban éljenek?”

*

„Gazdaságilag kapitalista, politikailag kommunista, a fasizmussal kombinálva.”

*

„Nincs ház, nincs házasság.”

*

„Hehe, az emelkedő ingatlanár jó dolog! A hely, amit 2000-ben vásároltam, most a dupláját éri, és kiadni rendkívül jövedelmező. Olyan, mintha az a csomó egyetemista direkt nekem dolgozna. Őszinte leszek: az összes pénzetek a zsebeimbe vándorolt. Nem tetszik, hogy ezt halljátok? Akkor menjetek vissza az elmaradott vidékre, hehe!"

A Véleményvezér nagyon kíváncsi arra, hogy hány magyar cserélné le az ottani lakáskörülményeket és szociális hálót az ittenivel...