Mi ketten sok minden vagyunk, de egy generáció nem. Már nem. Őszintén szólva interjút sem tudnék veled készíteni, nem tudnék mit kérdezni.

Tisztelt miniszterelnök úr, kedves Viktor,

engedd meg, hogy gratuláljak fennállásod első félszáz éve alkalmából. Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod. Még a nap is másképp süt. Tolakodó módon rögtön hozzétenném, magam is ötven leszek pár hónap múlva, és mint már jeleztem, én is örülnék egy jól szituált szentmisének, Kövérnek, Bayernek, tőlem akár Stefka is jöhet, a DJ-t én hozom, talpaink egymásra lépnek, egyszer élünk.

Majdnem azt írtam, hogy meghívlak majd nyáron a saját meglepetésbulimra, végül is mi ötvenesek tartsunk össze, generációs alapon, mígnem rájöttem, hogy te meg én már régen nem bulizhatnánk, de még csak nem is kávézhatnánk egy légtérben. Ennek számos szociokulturális oka van, és csak az egyik az, hogy mi ketten sok minden vagyunk, de egy generáció nem. Már nem. Őszintén szólva interjút sem tudnék veled készíteni, nem tudnék mit kérdezni, az pedig plágium lenne, hogy "és ezt így hogy?", pedig többnyire ide térnék vissza kényszeresen.

Gratulálni szeretnék természetesen a legfrisebb örömforráshoz, a brüsszeli szégyenpad megszűnéséhez is. Remélem a nemzeti együttműködés csövébe behúzott emberek is büszkék rá: úgy 3 millióan közülük 3 ezer milliárd forintnyi privát nyugdíjvagyonukkal járulhattak hozzá ahhoz, hogy Magyarország jobban teljesítsen, de úgy, hogy ennek nyoma se marad, az egyéni számlákon ezek nem lesznek nyilvántartva. Beszéljünk őszintén: a brüsszeli sikert zsarolással, állami kényszerrel és nyílt színi lopással értétek el, chipsadóval, telekomadóval, bankadóval, tranzakciós illetékkel, áfaemeléssel, ilyenekkel. Most jó?

Lassan itt a nyár, de én utoljára Grósz Károly idején láttam ennyi depressziós arcot az utcán, mint mostanában. Senki ne mondja, hogy ez nem függ össze azoknak a viszonyoknak a létrehozásával, amik meghatározzák a következő húsz évünket, minimum. Pedig az egész milyen szépen indult, igaz?

*

1988/89 időszaka nehezen feledhető generációs élmény, és legyünk pontosak, a generáció több, komolyabb, politikaibb a szimpla korosztálynál. Akik anno a Fideszen belül és kívül voltunk (liberálisok, környezetvédők, népiek, anarchisták, krassóisták, feministák, szocdemek, szolgálatmegatagadók, keresztény bázisközösség-tagok, mérlegképes könyvelők, stb.) egyet akartunk, és nem mást: azt, hogy a nyomasztó Kádár, a nyomasztó Grósz, és a még nyomasztóbb rendszerük végre eltűnjön, éspedig ASAP. Ezt akartuk, bárhol álltunk, bármely új szervezetbe/pártba léptünk be tömegével. Mert egy politikai generáció voltunk.

Teljesen világos volt a választóvonal, remélem, emlékszel. Ezért nem lehetett tagja például a politikai generációnknak a velünk nagyjából egykorú Gyurcsány Ferenc, hiszen ő az állampárt oldalán vívta ifjúságpolitikai harcait. Aztán eltelik húsz év, és kiderül: minden ismert hibája, minden ismert körülmény dacára ő, eddig legalábbis, demokrata maradt, te pedig nem. Ez ilyen egyszerű. Ő leváltható volt, te már alig.

Mert te mit csinálsz, Grósz után negyedszázaddal? Egy "fülkeforradalmi" NER intézményesítésével lényegében az ő fehérterroros beszédében vázolt viszonyokat hozod vissza, light kiadásban: "Az egypártrendszer viszonyai között a politikai pluralizmus gyakorlatának egyik biztosítéka és szervezeti kerete a legszélesebb politikai folyamatokat átfogó népfrontmozgalom. Lehetőséget ad a vitára, az eltérő vélemények egyeztetésére, a társadalmi ellenőrzésre, az alkotó közéleti munkára, és így alkalmat ad a hatalom gyakorlására is."

1989. június 16-án, Nagy Imre újratemetésén ritka öröm volt végighallgatni a beszédedet, a XX. század egyik legtökéletesebb magyar politikai beszédét. "Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja hány évünk is ott fekszik" – közölted egyebek mellett a Hősök terén (ahol akkor még nem láttam a Kerényi-féle festményről elhíresült gigantikus kaméleont, de ma már látom). Ez megrendítő és revelatív mondat volt.

Én viszont most hadd tegyek eléd egy képzeletbeli hetedik koporsót is: ebben ott fekszik a mi és gyermekeink és unokáink következő húsz vagy ki tudja, hány éve. És ez a koporsó már sajna a te műved.

Olyan rendszert hoztál létre, amely autonóm polgárok helyett szervilis kreténeket állít elő; amely államosítja a gyerekeket és a tanárokat; amely középszerű nyilasokat rak a tantervbe és antiszemitákról nevez el utcákat; amely mindent elfojt, ami kicsit is kapitalista; amely Fekete Györgyre és Kerényi Imrére bízza a kultúrát, és ezen senki nem meri elröhögni magát; amely elveszi egész generációk kreativitását, vállalkozói és életkedvét; amely külföldre küld félmillió fiatalt; amely élhetetlenné, gazdaságilag fenntarthatatlanná, félfeudálissá és – igen – gyarmattá változtatja az országot. Az iparkamarás, földbérlő, neotrafikos, békemenetes haverjaid gyarmatává. A nemzeti, "szuverén" kormányod gyarmatává.

De azért – ideiglenesen – mindennek a teteje az, hogy egy baráti konferencián közölted: amit most csináltok, azt nem 2010-ben határoztátok el, "hanem a rendszerváltás óta".

*

Tényleg? Te sem ostoba, sem rövid emlékezetű ember nem vagy, úgyhogy ez a hazugság kizárólag a mai fiatal generációk totális dezinformálására szolgál, és mindazokéra, akik veled együtt át akarják írni a történelmet, a saját múltjukat. (Közbevetőleg hadd jegyezzem meg, nem a politikai véleményváltozás a gond. Ezen elég sokan átestünk, nekem viszont véletlenül sem jutna eszembe, hogy visszamenőleg átírjam a múltamat, csak azért, hogy harmonikus legyen az énképem.) A gond természetesen az ész nélküli, avagy nagyon is tudatos köpönyegforgatás, ami megkíméli elkövetőjét a magyarázkodástól, az önvizsgálattól, önelemzéstől. Tényleg, nem akarsz róla beszélni?

Amit most csináltok, azt tervezitek a rendszerváltás óta? Jól átkúrtatok mindenkit a Fiatal Demokraták Szövetségében, amelynek 1989-es programja még tele volt ilyen gyöngyszemekkel: "Valamely nemzethez tartozni alapvető emberi jog. Az egyén döntésén múlik, hogy egy nemzet kötelékében vagy azon kívül marad. (…) egyfelől ésszerűen csökkenteni kell az állami szférába tartozó tevékenységek körét, másrészt minél alaposabb ellenőrző mechanizmusok kiépítésére van szükség a bürokrácia felett. (…) Nem hiszünk a gazdasági gondjainkra megváltást hozó államban. A válságból való kilábalás záloga: az egyéni teljesítmények megtermékenyítő felhalmozása. (…) A továbbiakban is felosztó-kirovó rendszerben működő népnyugdíjat el kell választani a kockázat-fedezeti alapon működő biztosítástól. Ez utóbbit az állampolgárok által szabadon választott, versengő nyugdíjbiztosítók hálózatára kell bontani." Ennek fényében próbáljuk meg értelmezni a szocik, liberálisok "idegenszerűségéről", a mindenható államról és a totálisan állami nyugdíjrendszerről vallott későbbi nézeteiteket.

Lassan írom, hogy megértsd: nem a véleményváltozásotok a gond, hanem annak teljes elkendőzése, reflexió nélkül hagyása, az egyszer már megvolt tudás elhagyásának magyarázata. Merthogy érdemi magyarázat és reflexió nélkül maradt a liberális múlt éppúgy, mint az arrogáns, etatista-korporatista jelen. A Tienanmen tér után még tüntetést szerveztetek a kínai követség elé, ma már a népi Kína (és a testvéri Azerbajdzsán) stratégiai partner, a tibeti tüntetőket meg rendőrileg begyűjtitek. Az antikommunizmus jegyében sem első kormányotok alatt, sem most nem lesznek nyilvánosak az ügynökiratok. "Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni!" – közölted 2007-ben, majd elkezdtél mindent megtenni azért, hogy azzá legyünk.

"Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye" – jelentetted ki ugyancsak 2007-ben. Pár évre rá előbb pártkontroll alá vetted, majd a biztonság kedvéért hatalomtalanítottad az Ab-t. Sok évbe tellett, de elérted, hogy a jog megint csak a Coca-Colát védi, minket nem. Intézményesítetted a földmutyit, a trafikmutyit, felkészül az alkoholmutyi, úgyhogy az sem igaz, hogy "ne mi nyerjük a legtöbbet". De, Viktor, ti nyertétek a legtöbbet.

Olyan országot teremtettél, ahol egy Habony Árpád tényező lehet, és nem elsősorban közlekedésbiztonsági szempontból. Ahol az egy tábornak árpádsávos lehetett az egy zászlaja. Ahol a Közgép havonta úgy 6 milliárd forintnyi közbeszerzést nyer. Ahol focistadion épülhet gyerekkorod falujába, és nincs senki a közmédiában, aki rá merne kérdezni erre a helyszínre és erre a 3,8 milliárd forintra. Ahol egyáltalán felmerülhet az, hogy egy osztrák politikus közölje, "Magyarországnak vissza kell térnie az európai jog talajára". Beszéljünk világosan, Viktor: vagy visszatérsz a jog talajára, vagy áldásos ténykedésed nyomán ebből az országból egy 93 ezer négyzetkilométeres, Dunára néző üres ingatlan lesz.

Egyébként teljesen igazad volt: a haza nem lehet ellenzékben. Ezért kell kormányra kerülnie. Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk, s ajándékul fogadd el vidám kis dalunk.

Szerző: Seres László