Tisztelettel érdeklődöm*, hogy ha a Békemenet főszervezője lennék, elmehetnék-e én is a Seychelles-szigetekre nyaralni (természetesen nem a vonulás idején, mert akkor nekem is folyamatos kapcsolatban kell lennem a Galamus vezérlőtermével, különösen ilyen kiélezett politikai helyzetben).

Tisztelettel érdeklődöm az iránt is, hogy ha a Békemenet főszervezőjeként legyalogolnék sok-sok kilométert, hogy a város egyik fontos pontjáról eljuttassam a hátam mögött gyalogló fél- egymilliós tömeget a másik fontos pontjára, nevezetesen a miniszterelnöki szózat helyszínére, utána, jól megérdemelt pihenésként, elmehetnék-e én is egy hónapra nyaralni Kínába. Ezek a nyaralások különösen azért érdekelnének, mert évek óta nem volt módom és forrásom (közönségesen csak pénznek mondják) erre a fontos műveletre. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy semmiképp sem vagyok összemérhető sem teljesítményemet, sem tehetségemet, sem pozíciómat illetően Önökkel, de hátha minden Békemenet-szervezőnek csurran-cseppen, legalább néhány nap, legalább Délegyházán.

Végül szeretném tisztelettel megtudni, jól értem-e Széles úr azon mondatát, miszerint sohasem kért pénzt Bencsik úrtól azért, hogy bizonyára sok munkával összehozott magántelevíziójában Bencsik úr műsort vezethessen. Mert ha jól értem, ismét csak tisztelettel érdeklődöm, hogy a Galamus felelős szerkesztőjeként én is tartozhatnék-e a kivételezetteknek ebbe a körébe, azaz Széles úr az én esetemben is eltekintene-e a „költségtérítéstől”. Igaz, hogy – Bencsik úr Demokrata című újságjával ellentétben – a Galamusnak nincsenek nagy tömegű eladatlan példányai, de vészes hírei az anyagi helyzetéről vannak, méltányolható kérés tehát, hogy tőlem se kérjen az Echo Tv tulajdonosa pénzt azért, mert neki dolgozom. Tudatom egyben, hogy meggondolatlan kijelentéseim nincsenek, így Bencsik úrral ellentétben sohasem veszélyeztetném a csatornát komoly kártérítési perekkel.

Tisztelt Széles úr, tisztelt Bencsik úr, amennyiben a kérdéseimre pozitív a válaszuk, kérem, értesítsenek az egyéb feltételekről is, hogy a fentebb említett előnyök megszerzése érdekében megfontoltan dönthessek. Tisztelettel kérem tehát a válaszukat a következő kérdésekre: évente és műsorpercenként hányszor kell kommunistázni, zsidózni vagy árulózni? Hányszor kell Orbán Viktort felmagasztalni és az ellenségeit lerántani a sárba? Milyen gyakorisággal és milyen erősségű jelzőkkel kell szidni Magyarország külföldi rabszolgatartóit (Brüsszel, IMF, Washington stb.)? Hány rágalmat kell kreálni és kik ellen? A valóságnak melyik darabját kell és mikor letagadni, elhazudni vagy átfesteni? Milyen téveszmékkel és mítoszokkal kívánatos kábítani a tisztelt nézőt? Milyen elvek szerint kell átírni a történelmet? Végül kinek az utasítását kell elfogadni, amikor egy-egy békemenet megszervezése esedékessé válik, plusz hol, kitől kell beszerezni a megszervezéséhez szükséges pénzt és mennyit?

A gyümölcsöző együttműködés (és a nyaralás) reményében válaszukat előre is megköszönöm.

A Galamus felelős szerkesztője

(Mihancsik Zsófia)