Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#11)

Ez a megoldás? Engedje át a demokratikus ellenzék a törvényhozás épületét és még létező lehetőségeit a kiépülő állampártnak? Erre kaptak felhatalmazást az ellenzéki választóktól?

„Személyes döntést hoztam, amit a politikai események befolyásoltak. Úgy éreztem, végleg elszakadt bennem a cérna azzal, amit tavaly év végén a kormány és a kormánypártok megengedtek maguknak. Egyetértek azokkal, akik azt mondják: a parlament Orbán Viktor játszótere. Eljutottunk oda másfél év után, hogy mindenkinek meg kell vizsgálnia a saját viszonyát a hatalomhoz, és eldöntenie, hogy ebben a helyzetben mit tesz” - így indokolta az LMP fiatal képviselője döntését, mely szerint lemond képviselőségéről, mandátumát visszaadja pártjának, ő maga pedig annak „Új Ellenállásában”, illetve a civil szférában folytatja ellenzéki munkáját.

Idáig semmi gond, működik egy szuverén személyiség lelkiismerete. Az országos listáról bekerült képviselő személyes döntést hoz, képtelen tovább asszisztálni a Fidesz által bohócvarietévé átformált törvényhozás munkájában, személyes moráljából privát következtetést von le.

A képviselő lépésének azonban mégiscsak volt politikai, azaz másokra is érvényes üzenete, legalábbis minden nehézség nélkül így dekódolta számos közéleti és facebookos megszólaló, akik kórusban dicsérték Kaufer Virág „bátorságát”, „tiszteletre méltó” kivonulását a parlamentből, „jelezve a 'világnak' a súlyos demokrácia deficitet és a magyarországi parlament ilyetén működésének értelmetlenségét”.

Kaufer Virág az LMP karácsony előtti tiltakozásán. Csak a láncait veszítheti? Fotó: Stiller Ákos

Hogy mi is lenne ez az üzenet? Ez bizony kicsit másképp néz ki Kaufer képviselő szemszögéből („új és rendhagyó akciókra számíthatnak tőlünk”), mint kívülről, ahonnan a message bizony az, hogy a mai magyar parlamenti ellenzéki lét értéktelen pótcselekvéssé vált.

*

Kaufer Virág személyes erkölcse és politikai üzenete között jelentős szakadék, hogy ne mondjam: űr tátong. Parlamenti munkából való távozása valójában nem jelenti a parlamenti munkának mint olyannak a kritikáját, csak éppen „testhezállóbb szerepet” választott magának az utcai tiltakozásokkal: bár neki nem oké az elfideszesedett törvényhozás, azért a többiek csak csinálják. Sem ő, sem az LMP nem szólított fel senkit hasonló lépésre, sőt mivel ma páratlan nap van, Schiffer András nem akar az MSZP-vel együttműködni a rezsimváltás érdekében, holnap már megint igen, sőt Gyurcsányékkal is.

„A parlamentben jelen kell lenni (...), a hatalom a parlamentben van” - mondta Kaufer Virág Kálmán Olgának, a Facebookon pedig egyértelműsítette: „Annak ellenére, hogy a parlamentben ma csak az valósulhat meg, amit Orbán akar, jelen kell lennie az ellenzéknek, mert az emberek hangját és kétségbeesését ők fogják tudni oda bevinni.” Ez olyannyira így van, hogy ebből a szempontból az égvilágon semmi nem változott azóta, hogy Kaufer Virág, valamint a többi, demokratikusan megválasztott képviselő 2010-ben elfoglalhatta helyét az ülésteremben.

Tudtuk, hogy meglesz a kétharmad? Tudtuk, legalábbis benne volt a pakliban, annak minden ódiumával (képzavar). Hát akkor?

Hogy azóta kicsit fokozódott a nemzeti helyzet? Hogy a Fidesz bevezette a „rendeleti kormányzást”, a számukra nyilván tűrhetetlenül hosszú és hatékonytalan viták kiiktatására? Tény, de ez nem minőségi változás. Nem tudunk arról, hogy 2010-ben egyfajta titkos klauzulával jutottak volna csak mandátumhoz az LMP képviselői: „Én, X. Y. választó ezennel kijelentem, hogy ha a Fidesznek kétharmada van a törvényhozásban, már kurvára nem szeretném, ha ahhoz asszisztálnátok, tehát az én nevemben onnantól akár fel is állhattok.”

A helyzet durvulása mindeddig nem akadályozta meg Kaufer Virágot abban, hogy példás aktivitással, nappal-éjjel beszéljen, ágáljon, meditáljon vagy kötögessen a parlamentben. Teljes tiszteletem a belső hang motiválta polgári engedetlenségé, de a törvényhozásbeli munka abbahagyására az égvilágon semmi oka a képviselőnek. Különösen bizarr ez a lépés annak a tudásának a birtokában, miszerint „Aki kilép a politikai térből, az feladja annak esélyét, hogy befolyása legyen az eseményekre”.

Kaufer Virág dezertálása mondanivalójában egybecseng szerzőpárosunk – egyre inkább számos értelmiségi által is osztott – véleményével: „ha az LMP és a szocialisták nem akarnak asszisztálni egy funkcióját vesztett 'többpárti országgyűlés' látszatának fenntartásához, képviselőiknek a házszabály-módosítás elfogadása pillanatától nem szabad részt venniük a 'parlamenti' munkában, a magyar Országgyűlés funkciója ugyanis 2012-től érdemben nem fog különbözni az 1990 előtti pártállami parlamentétől”.

Ez lenne a megoldás? Engedje át a demokratikus ellenzék a törvényhozás épületét és még létező lehetőségeit a kiépülő állampártnak? Erre kaptak felhatalmazást az ellenzéki választóktól? Ezt kell akaratlanul is üzenni személyes példánkkal?

*

Nem, kedves Virág, semmiképpen. Rád is szükség van, és egyáltalán nem azon biopolitikai okból, hogy nő vagy, és akkor valami nem létező női princípium majd jól szembemegy a fideszes férfisovinizmussal. Nem. Okos, aktív és kreatív és egymással tárgyalni kész ellenzékre van szükség, nyilván az utcán is – de az utca nem fogja megdönteni Orbán Viktor rezsimjét.

Tör-vé-nyeees? Ilyen „alaptörvény” mellett? Igen. A kulcskérdést a Kettős Mérce blog fogalmazza meg igen precízen: hogyan viszonyuljunk az új alaptörvény által formált közjogi viszonyokhoz? Megpróbáljuk kihasználni a még létező kereteket, betölteni a legális cselekvési tereket – vagy? Rossz az egész, ergo „felmerül a teljes rendszer illegitimitása, lájtosabban a parlament felesleges volta (...). Hosszú távon ez a felfogás nem tartja érvényesnek a 2014-es választást sem (bár ez nem jelent feltétlen bojkottot, ki lehet magyarázni). Radikális esetben ez elutasít minden alkotmányos és jogi alapvetést, a Fidesz törvényeit nem tartja betarthatónak.”

Az új magyar alkotmány ugyan egy fos, de reálisan létező fos, amelynek szabadság és demokrácia szempontjából még mindig vannak hivatkozható kitételei. Nem jut idő vitára a parlamentben? El kell mondani százszor is napirend előtt, közben, után. Vagy helyett. Ciklusonként hatszor itt a rendeleti kormányzás, vége a vitáknak? Naponta sajtótájékoztatót kell tartani a kupolateremben, a folyosón vagy a büfében, föl kell venni és meg kell osztani a YouTube-on, mi folyik a magyar választópolgárok pénzén a törvényhozásban. Sok mindent lehet (még) tenni – a gyáva defetizmusra azonban nincs mentség.

A rendszerváltás vagy törvényes lesz, vagy egyáltalán nem lesz.