Nos, ez már megint mellément. Azaz hogy ő. A közjogi méltóság nr.3, az Országgyűlés elnöke, Kövér László.

Nem először fordul elő ilyesmi, sőt volt már, hogy a házelnök maga is belátta a hibát. Amikor hónapokkal ezelőtt szégyennek nevezte, hogy a szocialisták a parlamentben helyet foglalhatnak, utóbb elnézést kért. Nagyon helyesen. Elismerte, hogy kiesett házelnöki szerepéből és a szocifaló fideszes szólt belőle. Az a bocsánatkérés akkor nem csak a csip-csup aktuális ügy miatt volt fontos, hanem azért is, mert kiderült belőle: a két szerep a házelnök szerint sem azonos. Amit tehát meg lehet tenni egyikben, azt a másikban nem.

Én speciel viszonylag kevés hivatásos szocit fedeztem fel eleddig szívcsücskömben, s úgy általában nem finnyogok Kövér olykor durva megfogalmazásain - sokszor van bennük igazság. Bajom azzal van, ha a szegfűszirmok tépkedését nem az erre hivatottak (közfunkció nélküli pártpolitikusok, frakcióvezetők és -tagok, pártszóvivők) végzik, hanem a ház elnöke.

Még ez sem érne meg azonban egy írást. Legyintenék csak egy-egy ilyen újabb kiszólás után, helytelennek gondolva ugyan a szereptévesztést, de - minthogy jóval nagyobb gondok vannak ennél - másra tartogatnám a billentyűzetet.

Annak viszont, amikor - mint hétfőn - a házelnök letiltja egy ellenzéki képviselő interpellációját, már messze nem az a tétje, hogy miként ítéli meg az utókor Kövér László elnöki szerepfelfogását: ez már túl van azon a határon, amit szó nélkül lehet hagyni.

Amikor a rendkívül elmés táblácskákkal a parlamentben üzengető LMP-szakadárok („Fidesz - loptok, csaltok, hazudtok". Innen is gratulálok az európai értelemben vett bajnaista zöldkreatívoknak) maximális büntetést kapnak a táblalengetésért, határeset ugyan, de még magyarázható az Országgyűlés rendjével. Lehet úgy érvelni: a véleménynyilvánítást korlátozta így Kövér, holott a parlamentet éppen azért működtetjük, hogy véleményt nyilváníthassanak benne a képviselők. Ez az érv viszont hamiskás. A házszabály mindig is rögzítette, hogy a képviselő hogyan, mikor öntheti ki szívének a hazáért való megannyi fájdalmát, ha tehát akkor nyilvánít véleményt, amikor nem kapott szót, végül is tényleg megszegi a házszabályt - még akkor is, ha szerintem csinálja csak, saját kreativitásán túl mást nemigen minősít ilyen frappáns táblácskákkal.

Az viszont, hogy Szanyi kapitány épületes interpellációját letiltja a házelnök, semmivel sem magyarázható. Sőt, a táblalengetés elleni érveket is megsemmisíti. Ha ugyanis a képviselő nem mondhatja el, hogy „loptok, csaltok, hazudtok", kénytelen táblán lengetni az üzenetet. Más lenne persze a helyzet, ha Szanyi interpellációja trágárságot, obszcén kifejezéseket tartalmazott volna. Nem tartalmazott - bárki elolvashatja. Némethné miniszternek szánt kérdéseivel trafikügyben gyepálta volna az ülésteremben a Fideszt.

Abban az ügyben, amely önmagában is bőven elég kínos, s ha a mutyizós részeket félretesszük, akkor is a „nem volt probléma, de megoldották, ezáltal lett probléma, amelyet most nem tudnak megoldani"-típusú, médiatörvénnyel kezdődött kormányzati intézkedéssorozat újabb gyöngyszemét csodálhatjuk benne. (Most már éppen fagyit is lehetne árulni a - Teremtőm, segíts! -„Nemzeti Dohányboltra" keresztelt trafikokban. Az eredeti cél ugye az volt, hogy ott csak dohány, semmi olyan, amit kiskorúak is fogyasztanak...)

Mindezt megfejelték az információs törvény hirtelen módosításával, amiről aztán mindenki azt hitte, a trafikügy eltussolásához kell, most meg trafikügyes interpellációt tilt le a házelnök. Csoda, ha az a látszat keletkezik: itt aztán valami eget verő umbulda van? Így válik még aktuálpolitikailag is egyre károsabbá ez az egész ügy a Fidesz számára.

Ez azonban mellékszál. A lényeg, hogy ha Szanyi kapitány tiszteletlenül, akár tahó módon kíván megszólalni, ahhoz joga van. A házelnöknek pedig - aki maga is örömmel idiótázza le olykor a gyakran egyébként valóban az agybaj jeleit mutató brüsszelitákat - nem dolga, hogy ezt megakadályozza. Elég nagy a kormánypárti frakció, a miniszter is kikérheti magának a vádakat, viccesen elütheti őket, esetleg verbálisan beledöngölheti a földbe Szanyi kapitányt...

Ha mindez még mindig nem hatja meg Kövér Lászlót, gondoljon legalább szegény politikai újságírókra. Miután az állandó belépőt visszavonta (nem baj, nekem nem hiányzik), a parlamenti közvetítéseket jórészt a tévéből, de mégiscsak követni kényszerülünk. Micsoda felüdülés ilyenkor egy-egy Szanyi-interpelláció! A proletár öntudat, a mutogatós, anyázós elvtársi kultúra a maga teljes díszében kizárólag általuk pompázhat a Tisztelt Ház patinás falai között.

S hogy jobb lenne, ha nem pompázna ott?

Ez ügyben tudtommal még mindig a választók illetékesek.