Kanadai tiltakozás a Bayer–Bencsik-féle gyűlöletmenetek ellen

2012. március 16. péntek, 03:49 |

2012. március 15.

2012. január 21-én több százezer magyar ember – határon innen es határon túlról – egy békés budapesti felvonuláson mutatta ki hazaszeretetét, valamint a jelenlegi magyar kormány iránti elkötelezettségét.

E felhívás aláírói jogosnak, tiszteletreméltónak, a demokrácia egyik fontos alappillérének tartják azt, ha egy ország polgárai szabadon, erőszak nélkül, békésen nyilváníthatják ki szeretetüket hazájuk, illetve a demokrácia elveit követő kormányuk iránt.

Az aláírók viszont határozottan elítélik azt, amikor bizonyítottan rasszista, antidemokratikus, Európa- ellenes nézeteket vallók tömegtüntetéseket szerveznek, amelyek valójában szégyent hoznak hazájukra. A 2012. január 21-én tartott első budapesti békemenetet és immáron a második, március 15. tömegtüntetést is olyan emberek szervezik és vezetik, akiknek semmi keresnivalójuk nincs a demokraták, az európai politikai kultúra tisztelőinek táborában. A menetelők olyan emberek mögött menetelnek, akik szégyent hoznak Magyarországra, a magyarok szabadságszeretetére, a magyar nép becsületére. E deklaráció aláírói a Bayer Zsolt, Bencsik András, Kerényi Imre és vitéz Széles Gábor által szervezett békemeneteket nem békemenetnek, hanem gyűlöletmenetnek tekintik.

Az aláírók kérnek minden tisztességes embert odahaza és Magyarország határain kívül is, hogy kerüljék azokat az összejöveteleket, tüntetéseket, amelyeket Bayer Zsolt, Bencsik András, Kerényi Imre vagy vitéz Széles Gábor neve fémjelez. Valljuk és állítjuk, hogy ezek a szervezők durván visszaélnek a magyarok hazaszeretetével. Ők valójában nem népünk felemelkedését, hanem elszigeteltségét szolgálják. A következő sorokban tényekkel bizonyítjuk állításainkat.

Bayer Zsolt

Bayer Zsoltnak nem a józan ész, hanem az erőszak és a gyűlöletkeltés a legkedveltebb konfliktuskezelő módszere. Hol lámpavasat, hol szálkás deszkát, hol egy véresreverést tekint ötletes megoldásnak a konszenzus keresése helyett. Őt nem érdekli, ha politikai versenytársai „..olyan nagyon ‘európaiak’ és ‘konszenzusosak’.(Mert) én vagyok az új konszenzus. Az új fundamentum. Akié a jövő...ami gyönyörű és felemelő jövő lesz. És romokon fog épülni”. (Lásd Bayer saját szavait, Magyar Nemzet, 2002. július 20.). Bayer, a Fidesz 5. számú párttagkönyvének birtokosa a következő magatartásra biztatja honfitársainkat: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigánygyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigánygyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” (Lásd Magyar Hírlap). Bayer a zsidó származású kollégáiról így vélekedett: „a pesti zsidó újságírók puszta létezése indokolja az antiszemitizmust..." (Ugyanott) E felhívás aláírói a fenti, és számtalan hasonló nyilatkozatai miatt tartják szégyenletesnek, hogy Bayer Zsolt mögött a magyarok százezrei meneteljenek.

Bencsik András

A békemenet másik főszervezője az egykori kommunista párttitkár, Bencsik András, a Fidesz és a miniszterelnök egyik legfontosabb médiatámogatója, a Demokrata politikai hetilap főszerkesztője. Bencsik András az az ember, aki többekkel együtt megalakította a Magyar Gárdát. Lapja, a Demokrata, rendszeresen azokat ünnepli, akik a második világháború végén, a náci birodalom fenntartásáért küzdöttek Magyarországon. Bencsik András egy tál fekáliához hasonlította Magyarország első irodalmi Nobel-díját, mert azt történetesen egy zsidó származású magyar embernek adományozta a svéd akadémia. Bencsik szintén a fekáliához hasonlította Magyarország EU-csatlakozását egy vezércikkében, és nem az európai vezetőket, hanem Oroszországot és annak egykori KGB főnökét tartja Magyarország példaképének. Idézzük: „Oroszország végleg lezárta a kaotikus huszadik századot, és egy új…jól definiált össznépi érdekekre (építő)...korszakot nyitott meg a hagyomány, a hit és az erő jegyében…nagyon rövid időn belül az orosz kettős fogja meghatározni a történelem alakulását” (Bencsik András, Demokrata, 2008. május 14). E felhívás aláírói, a fenti és számtalan hasonló nyilatkozatai miatt tartják szégyenletesnek, hogy Bencsik András mögött a magyarok százezrei meneteljenek.

Kerényi Imre

Kerényi Imre a rendszerváltás előtt kommunista párttagként szintén a diktatúra szekerét tolta. Immár több mint egy évtizede a Fidesz egyik vezető aktivistája, az Orbán-kormány egyik kiemelt munkatársa. A 2001-es amerikai terrormerényletek után, amelyek során több ezer ártatlan ember – amerikai és nem amerikai   – veszítette életét, Kerényi a következőket nyilatkozta: „Küszöbön a harmadik világháború. Ebben az Egyesült Államok veszíteni fog. …Az Egyesült Államok hightechjét fehér por rágja majd szét” (Kerényi Imre, Médiaegyensúly. Budapest. Kairosz Könyvkiadó, 2003. 263 oldal). Kerényi  2006-ban úgy kampányolt Orbán Viktor mellett, hogy közben a Fehér Ház megsemmisítéséről álmodozott. Azzal nyugtatgatta politikai szövetségeseit, hogy azon a helyen, ahol az amerikai elnök és családja él, nemsokára egy kis domb lesz, ahol kecskék fognak békésen legelni. A 2006-os választási kampány finisében kijelentette, hogy az USA a legellenszenvesebb hatalom a világon, akiknél még az oroszokat is jobban lehet szeretni. Ezt követően azt szorgalmazta, hogy a magyarok inkább az Amerika-ellenes irakiakat, irániakat, és ne Amerikát kövessék. (Népszava, 2006. február 28.) Amikor megkérdezték pártvezérét, a mostani miniszterelnököt, Orbán Viktort, hogy mit szól tanácsadójának szélsőséges megjegyzéseihez,  azt válaszolta – bárcsak több ilyen embere lenne. E felhívás aláírói a fenti és számtalan hasonló nyilatkozatai miatt tartják szégyenletesnek, hogy Kerényi Imre mögött a magyarok százezrei meneteljenek.

Vitéz Széles Gábor

Vitéz Széles Gábor, Magyarország egyik leggazdagabb embere, a Fidesz egyik legismertebb támogatója, a januári békemenet egyik főszervezője, szponzora. Széles egy olyan rendnek – a Vitézi Rendnek – a tagja, amelynek alapítója, Horthy Miklós így nyilatkozott: „Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem”, (Lásd: Szinai Miklós-Szűcs László, szerk,. Horthy Miklós titkos iratai. Budapest. Kossuth Könyvkiadó, 1965. 260-261. old., illetve Strassenreiter Erzsébet, Népszava. 2008. október 31.) Széles egy olyan rendnek a tagja, amelynek céljait a rend alapítója, Horthy Miklós a következőként határozta meg: „A Vitézi Rend alapításánál főleg a fajnemesítés gondolata vezetett… a legbátrabb és legjobban dekorált zsidó is ki van zárva.” Széles Gábor annak a rendnek a tagja, melynek alapítója 1920-ban, még jóval Hitler előtt, aláírta, mint kormányzó, a 20. század első zsidóellenes törvényét. Vitéz Széles Gábor annak a rendnek a tagja, amelynek kapitánya és Magyarország kormányzója engedélyezte, hogy 1944 tavaszán – csupán 51 szorgos nap leforgása alatt – 460 ezer ártatlan magyar zsidó embert szállítsanak a haláltáborokba. Vitéz Széles Gábor médiabirodalmában a magyar politikai életben egymással versengő nézetek erkölcsi megmérettetésének semmi jelét, nyomát nem lehet felfedezni. Védőszárnyai alatt nyugodtan rugdoshatja, köpködheti Bayer Zsolt a „liberális dögvész vírusának” hordozóit, valamint a cigányokat, a zsidókat, a melegeket és a másként gondolkodókat. Széles sajtóbirodalmában, nemcsak Trianonért, de még az antiszemitizmusért is a zsidó a felelős. E felhívás aláírói a fentiek miatt tartják szégyenletesnek, hogy Széles Gábor mögött a magyarok százezrei meneteljenek.

Ezúton szeretnénk felhívni a világ közvéleményének figyelmét arra, hogy az a menet, amely ilyen emberek uszályában menetel, valójában nem a becsületes magyarok békemenete, hanem a megtévesztett, ismételten becsapott magyarok, s e sokat szenvedett ország gyűlöletmenete!

Aláírók:

Göllner B. András, PhD, emeritus egyetemi tanár, Montreál, Québec; Harnad Stevan, PhD, egyetemi tanár, Montreál, Québec; Adam Cristopher, PhD, egyetemi tanár, Ottawa, Ontario; Balogh Éva, PhD, emeritus egyetemi tanár, New Haven, Connecticut; Szemán Imre, PhD, tanszékvezető egyetemi tanár, Edmonton, Alberta; Szemán Imre, nyugdíjas hegesztő, Calgary, Alberta; Klein W. Péter, MA, tanszékvezető egyetemi tanár, Vancouver, British Columbia; Julius H. Grey, ügyvéd, Montreal, Québec; Polányi-Levit Kari, PhD, emeritus egyetemi tanár, Montreal, Québec; Kramar Kirsten, PhD, tanszékvezető egyetemi tanár, Winnipeg, Manitoba; Schafer Arthur, PhD, tanszékvezető egyetemi tanár, Winnipeg, Manitoba; Kaposy Christopher, PhD, egyetemi tanár, St John’s New Foundland; Holló-Zeliger Ágnes MD, Gyerekorvos, Montreal, Québec; Mendell Margit, PhD, egyetemi tanár, Montreál, Québec; O’Connor Mary, PhD, egyetemi tanár, Hamilton, Ontario; Nyers Péter, PhD, egyetemi tanár, Toronto, Ontario; Kádár Marlene, PhD, egyetemi tanár, Toronto, Ontario; Kopácsi Judit, író, Torontó, Ontario; Szapor Judit, PhD, egyetemi tanár, Montreal, Québec; Arnopoulos Paris, emeritus egyetemi tanár, Montreal, Québec; Daniel Salee, PhD, tanszékvezető egyetemi tanár, Montreal, Québec; Straw William, PhD, Egyetemi tanár, Montreal, Québec; Watson Garry, PhD, egyetemi tanár, Edmonton, Alberta; Truscello Michael, PhD, egyetemi tanár, Calgary, Alberta; Lukács Gábor, PhD, matematikus, Halifax, Nova Scotia; Rancourt Denis, PhD, egyetemi tanár, Ottawa, Ontario; Kaposy Timothy, PhD, egyetemi tanár, Ste Catherine Ontario; Morin Marie-Eve PhD, egyetemi tanár, Edmonton, Alberta; Lukács Gergely, PhD, egyetemi tanár, Montreál; Gough Melinda, PhD, egyetemi tanár, Hamilton, Ontario; Clifton Rod, PhD, egyetemi tanár, Winnipeg, Manitoba; Pásztor M. Valéria, PhD, nyugdíjas egyetemi tanár, Montreal, Québec; Christianson Stephan, PhD hallgató, Edmonton, Alberta; Pabst Kurt, PhD hallgató, Edmonton, Alberta; Johnson Andrew, Író, Hamilton, Ontario; Carlson Adam, PhD, egyetemi tanársegéd, Edmonton, Alberta; Chalouh Louise, főiskolai igazgató, Montreal, Québec; Goellnicht Donald, PhD, egyetemi tanár, Toronto, Ontario; Kootnikoff David, PhD hallgató, Edmonton, Alberta; Bogyo Esther, Tehetségkutató, Torontó, Ontario; Ball Karyn, PhD, egyetemi tanár, Edmonton, Alberta; Kipper Karen, egyetemista, Halifax, Nova Scotia; Jeswiet Sarah, Statisztikus, Ottawa, Ontario; Singer Yvonne, PhD, Egyetemi tanár, Toronto, Ontario; Troeung Y-Dang, PhD, Kutató, Calgary, Alberta; Bellamy Brent, Tanársegéd, Edmonton, Alberta; Rangwala Shawa, PhD, hallgató, Edmonton, Alberta; Rona-Hartzog Jessica, egyetemi hallgató, Montreal, Québec; O’Brien Margaret, Könyvtáros, Vancouver, British Columbia; Bland Andrew, pénzügyi menedzser, Oakville, Ontario; Kingston Virginia, művésznő, Toronto, Ontario; Jimenez Alberto, tanár, Montreal, Québec; Loewen Helmut-Harry, PhD, egyetemi tanár, Winnipeg, Manitoba; Ericcson Ann, marketingmenedzser, Ottawa, Ontario; Kreiswirth Martin, PhD, egyetemi tanár, Montreal, Québec; Glaser André, PhD, Tanársegéd, Edmonton, Alberta; Widmer Sandra, tudományos kutató, Toronto, Ontario; Leith Linda PhD, Író, Könyvkiadó, Montreal, Québec; Virág Karen, Író, szerkesztő, Edmonton, Alberta; Moros Lina, Flamenco balett-művész, koreográfus, Montreal, Québec; Hartzog William, Ügyvéd, Montreal, Québec; Allen Barry, PhD, Egyetemi tanár, Hamilton, Ontario; Szabó-Jones Lisa, PhD hallgató, Wolfville, Nova Scotia; Diamanti Jeff, PhD hallgató, Edmonton, Alberta; Schissel Amy, Főiskolai tanár, Ottawa, Ontario; McIninch Elizabeth, Üzleti tanácsadó, Montreal, Québec; McCanny Anthony, webdesigner, Ottawa, Ontario; Harnad, János, PhD, Egyetemi tanár, Montreal, Québec; Friesen Jay, Tudományos kutató, Edmonton, Alberta; Kingston Virginia, festőművész, Toronto, Ontario; Moyal Gabriel, PhD, egyetemi tanár, Hamilton, Ontario; Monty Vivienne, egyetemi könyvtáros, Toronto, Ontario; Mitterbauer Helga, egyetemi tanár, Edmonton, Alberta; Sully Andrew, tanársegéd, Edmonton, Alberta; Davidson Margaret, író, szerkesztő, Vancouver, British Columbia; Szemán Krisztína, marketing manager, Calgary, Alberta; Cournoyer Neil, könyvkereskedő, Ottawa, Ontario; Fortin Suzie, egyetemi hallgató, Montreal, Québec; Wenninger Ágnes, PR-tanácsadó, Ottawa, Ontario; Rona Mary, orvos, Montreal, Québec; Blacker Sarah, egyetemi hallgató, Edmonton, Alberta; Dixon John, vállalkozó, Toronto, Ontario; Thomas Timothy, PhD, urbanista, Montreal, Québec; Láncz Péter, műgyűjtő, kereskedő, Montreál, Québec; Josef Jurkovic, kommunikációs tanácsadó, Ottawa, Ontario; Mátyás Andrew, mérnök, Chelsea, Québec; Guthrie E. Margot, ügyvéd, Vancouver, British Columbia; Maria Whiteman, Festőművész, Edmonton, Alberta.

Kérjük, csatlakozzanak az aláírókhoz, lájkoljanak a világ minden tájáról itt, a Facebookon!