A parlament várhatóan március elején kezdi meg a Németh Lászlóné, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) vezetője által a múlt hét pénteken benyújtott személyszállítási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslat vitáját, és a tervek szerint a hónap közepéig le is zárja azt. A javaslat értelmében 2012. július 1-jétől a munkáltatónak kötelező lesz utazási költségtérítést fizetnie minden munkavállalójának a helyi és a helyközi utazásra is.

A benyújtott javaslat értelmében a munkaadó köteles lesz a dolgozó utazási költségeinek legalább a 86%-át megtéríteni és az eddigi felső határt (30 ezer forint) is eltörölnék. Természetesen a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége rögtön egy közös nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakoznak a tervezet ellen, azonban a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) kiállt mellette, mert az új szabályozás pontosabban rögzítené a költségtérítésben részesíthetők körét. Vitézy Dávid a Budapesti Közlekedési Központ vezérigazgatója szintén üdvözölte a tervet, mert szerinte ezzel jelentősen növelni lehetne a közösségi közlekedésben résztvevők körét, és nem utolsósorban közlekedéspolitikai és környezetvédelmi szempontból is jobb, ha nem a gépkocsival való utazást támogatják.

Nehéz helyzet ez, hiszen az ember szíve rögtön megdobban, hogy mostantól a munkába járás költségeit átháríthatja a munkaadójára, és ennyivel kevesebbet kell költeni az amúgy sem túl magas fizetésből. Azonban ennek is van egy másik oldala, mint általában minden érmének. Mert a hír első hallásra valóban remek, de, túllépve önös érdekünkön, azon is el kell gondolkozni, hogy milyen ellenhatást fog mindez kiváltani? Hiszen a cégekre már amúgy is súlyos terhet róttak a kötelező béremeléssel, és ha ezt a módosítást a parlament elfogadja, akkor ezek a terhek tovább nőnek. Nagyon úgy néz ki, hogy akárcsak a bérkompenzáció esetében, a kormány megint másra akarja áthárítani a kellemetlen feladatokat. Mert lássuk be, hogy ez a tervezet éppen akkor született meg, amikor a BKV (meg a MÁV és a vidéki közösségi közlekedés is) éppen az összeomlás szélén van, és se a fővárosnak, se a kormánynak nem igazán van az ínyére, hogy egy újabb milliárdos mentőcsomagot dobjon a feneketlen kútba. Tehát úgy döntöttek, hogy majd a vállalkozók és a cégek szépen megmentik a csődtől a tömegközlekedést. Ha meg nem, hát jön a járatritkítás, aztán menjen mindenki, ahogy akar, dolgozni. Ja, és lehet majd megint az IMF-re és az EU-ra mutogatni, hogy miattuk van. Bayer Zsoltiék meg megint mehetnek az utcára.

Nagyon megható Vitézy Dávid aggódása a környezetvédelemért, de azért azt is látni kell, hogy inkább annak örül, hogy nem neki kell kitalálnia, hogyan is lehet megmenteni a tömegközlekedést. Mert aki már látott akár egyetlen buszt is menet közben, annak minden eszébe jut a kibocsátott gázok nyelése közben, csak a környezetvédelem nem.

Eközben az sem mellékes, hogy a kormány szép suttyomban összeugrasztja a munkaadói és a munkavállalói oldalt is, hiszen ha a munkaadó tiltakozik a tervezet ellen, akkor ő lesz a szemét, a rossz, aki még ennyit sem akar állni. Ha meg erre azt mondja, hogy akkor a béreket csökkentem ennyivel arányosan, akkor megint ő lesz a kizsákmányoló kapitalista. A kormány csak azzal nem számol, hogy a lakosság után lassan a vállalkozóknak is elegük lesz a folyamatos sarcokból és akkor aztán tényleg baj lesz, mert széllel szemben lehet ugyan pisálni, csak nem praktikus. 

Végezetül azért arra is kíváncsi leszek, hogy az állami és önkormányzati fenntartású intézmények dolgozói is élhetnek-e majd ezzel a kedvezménnyel, vagy ezt csak a magánszektorra nézve teszi kötelezővé az állam? Jó példa erre az állami kibocsátású étkezési utalvány, amelyet annyira reklámoznak, hogy kérje a munkavállaló a munkaadójától, de egyelőre még csak azokról a közszolgákról hallottam, akiktől idén még ezt a juttatást is elvették. Persze csak azoktól a szerencsésektől, akik még tavaly egyáltalán kaptak ilyet.