A Fidesz-kormány legújabb konvergenciaprogramjából leginkább az derül ki, hogy mindenképpen szabadulni akar a túlzottdeficit-eljárástól. Ez nem is lehetne gond, ha a benne foglalt ígéretek már tények lennének, de még nem azok: Orbánék eddigi makrogazdasági prognózisaiból egyetlen fontos mutató sem jött be, ezért volt szükség az egymást követő kiigazításokra. A mostani, igencsak optimista előrejelzésüket látva nehezen hihető, hogy ezúttal másképp lesz.
A Brüsszelnek elküldött konvergenciaprogram jelentősége abban áll, hogy az Európai Bizottság annak ismeretében ítéli meg, teljesíteni tudja-e az ország a költségvetés tartós stabilitásával kapcsolatos uniós elvárásokat. Nem csupán a hiány 3 százalék alatt tartásáról van tehát szó, ahogy a kormány beállítani igyekszik, hanem a magyar gazdaság kilátásairól, a fenntartható növekedés esélyeiről, a költségvetési egyensúly hosszabb távú biztosításáról. Ezt Orbánék is pontosan tudják, ezért demagóg népbutítás annak hánytorgatása, miért várnak tőlünk többéves prognózist, miért nem elég a hiánycél egy-két évi elérése.
Ugyancsak tudatos félrevezetés számon kérni Brüsszelen, miért nem fogadja el csont nélkül a programban szereplő mutatókat. Egyszerűen azért, mert nem tényadatokról, hanem jóslatokról van szó, és az elmúlt három évben még véletlenül sem teljesültek Orbánék előrejelzései a makrogazdasági pályáról. A gazdaság rendre rosszabbul teljesített, mint ígérték, a költségvetési hiány az egekbe szökött volna, ha nem hoznak sorozatban korrekciós, megszorító intézkedéseket: csupán az elmúlt két évben 1200 milliárd forintos kiigazításra volt szükség, miközben a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárdos vagyonát is felélték. Ráadásul a hiányt olyan unortodox, egyszeri lépésekkel igyekeztek tartani, amelyek hosszabb távon nem fenntarthatóak, és drasztikusan csökkentik a növekedési potenciált.
A közvélemény becsapása tehát azt állítani, hogy a számok alapján mindenképpen be kellene szüntetni az ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárást. Eddig valójában csak tavaly sikerült 3 százalék alá szorítani a hiányt, 2010-ben 4,2 százalékos volt, 2011-ben pedig a nyugdíjpénzek lenyúlása nélkül 5,5 százalék lett volna. Ami a jövőt illeti, a mostani konvergenciaprogramban szereplő idei és középtávú prognózis jóval optimistább, mint minden más szakértői elemzés, a növekedést, a bevételek nagyságát, a kockázatok mértékét illetően egyaránt. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy kimutassák, nagyobb megszorítások nélkül is stabilan tartható az elvárt hiányszint.
Az uniós szakértők azonban – az eddigi tapasztalataik alapján is – nem a propagandának, hanem a realitásokon alapuló számításoknak hisznek. Azok pedig óvatosságra intenek, és korántsem adnak okot nagy derűlátásra. Orbánék Varga Mihály szavai szerint arra alapoznak, hogy már az idén beindul nálunk a növekedés, köszönhetően a tavalyinál várhatóan jobb mezőgazdasági teljesítménynek, a külső környezet javulásának, az MNB élénkítő hitelprogramjának, valamint a kedvező államháztartási folyamatoknak. Ezek nyomán az idén 0,7 százalékos, jövőre 1,9 százalékos, a további években pedig már 2 százalék feletti lesz a növekedés.
Ez jó is lenne, de sajnos az alapvetések bizonytalan lábakon állnak. Az agrárium termelése valóban jobb lehet a tavalyi aszályos évinél, de aligha lehet a tartós növekedést az időjárás kénye-kedvére bízni. A külső környezet javulása egyelőre nem hogy nem látszik, de a várakozások romlanak, az eurózónában marad a recesszió. Ami a 250 milliárdos élénkítő hitelcsomagot illeti, a hozzáértők egybehangzó véleménye szerint túl kicsi ahhoz, hogy érdemleges hatása legyen. Az államháztartási folyamatok kedvező alakulása alatt vélhetően főként a kiadások féken tartását és a finanszírozási terhek csökkenését értik, ez utóbbinál azonban 4 százalék alatt kamatokkal kalkulálnak, ami túlzott optimizmus.
A kockázatok közül Varga a tranzakciós adóbevételek elmaradását és az e-útdíjból, valamint a pénztárgépek NAV-kapcsolatának kiépítéséből remélt összeg egy részének elmaradását említette, holott a valós kockázatok ennél jóval nagyobbak. Kezdjük azzal, hogy a GDP a szakértők többsége szerint legfeljebb stagnálni fog – ezt mutatja az IMF legfrissebb jelentése is –, ami a bevételeknél érezteti a negatív hatását. Ugyanez a helyzet az alacsonyabb inflációval is: az eredetileg tervezett 4,2 százalék helyett a konvergenciaprogramban már csak 3,1 szerepel az idei évre, az első negyedév alapján a tényszám még ennél is egy százalékkal kisebb lehet. Ez törvényszerűen maga után vonja a fogyasztáshoz kötődő adóbevételek csökkenését, ami becslések szerint a 150 milliárd forintot is elérheti. Megalapozatlannak tartják az elemzők a Nemzeti Bank idei nullszaldós eredményét is, a folyamatok alapján százmilliárdos veszteség várható, amit a költségvetésnek pótolnia kell.
Sok minden más mellett a program brüsszeli értékelésénél ezeket a tényezőket is figyelembe veszik. Az unió véleményét a szokásoknak megfelelően május elején nyilvánosságra kerülő EB-prognózis tükrözi majd, amelyből kiderül, hogyan látják a magyar gazdaság kilátásait, elegendőnek tartják-e a kormány intézkedéseit, vagy további lépéseket sürgetnek a stabilitás biztosítására. Ez utóbbi esetben csak akkor számíthatunk a túlzottdeficit-eljárás júniusi megszüntetésére, ha újabb megszorításokról dönt a kormány.
168Óra április 18
Kommentáld!