Van nekem egy kis miniszterelnököm, aki még sohasem hazudott. Mint
csillag, megy az égen. Nyugodtan hajthattam hát fejemet álomra,
meglepetés (meglepetés hátán) sohasem érhetett. Már több mint négy éve.
És akkor egyszerre csak mi történt: kifordult sarkából a világ.
Én birka, gyanútlanul legelészem a sajtóban, és beleütközöm az Emberi
Jogok Európai Bíróságának ítéletébe a tényleges életfogytiglani
börtönbüntetésről. De semmi baj, miniszterelnököm felháborodik és
megvéd. Tőle, az igazmondótól tudom: „Úgy tűnik, hogy Brüsszelben és
Strasbourgban, tehát az Európai Unióban a bűnt elkövető emberek jogait
az ártatlan emberek és áldozatok érdeke elé helyezik.” Hát tényleg
fölháborító. Az Európai Unió már azt is meg akarja akadályozni, hogy
megvédhessük magunkat a javíthatatlanul elvetemült emberektől? Nagyon
jó, hogy miniszterelnököm a kormány nevében visszautasítja a gaz
ármányt, és megvédi az életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét.
Megnyugszom, és gyanútlanul legelészem tovább, amikor meghallom a
Klubrádióban egy jogász fejtegetését az ítéletről. Kiderül, hogy az
Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletéből nem az következik, amit az
én miniszterelnököm mondott. Egyáltalán nem helyezik a bűnt elkövető
emberek jogait az ártatlan emberek érdekei elé, mert bizony lehetőség
van arra, hogy egy elvetemült bűnöző élete végéig börtönben maradjon. A
bíróság csak azt írta elő, hogy időnként felül kell vizsgálni,
indokolt-e még a fogvatartás. És ha a magyar bíróság indokoltnak
találja, nem bocsátja szabadon soha. Jól átvert Orbán Viktor. Most hova
gyömöszöljem vissza az ajrópaunióval szemben kibuggyant gyűlöletemet?
Gyanút fogok. Aki egyet hazudik, az többre is képes. Kimászom a
világhálóra, hogy megnézzem, ki fia borja ez az Emberi Jogok Európai
Bírósága. És mit látok? Hogy semmi köze az Európai Unióhoz. A bíróságot
az 1949-ben alakult Európa Tanács hozta létre, miután 1950-ben elfogadta
az „Emberi jogok európai egyezményé”-t. Az Európa Tanácshoz bármely
európai ország csatlakozhat, amely elfogadja a jogállamiság intézményét és garantálja állampolgárai számára az alapvető szabadság- és emberi jogokat.
Ezért is van 47 tagja, és nem 28, mint az Európai Uniónak. Az Európa
Tanács nem az Európai Unió intézménye, semmi köze nincs sem az Európai
Tanácshoz, sem az Európai Unió Tanácsához. Jogász végzettségű, huszonöt
éve a politika csúcsán tüsténkedő miniszterelnököm ezt biztosan tudta.
De akkor néhány nappal a választások előtt miért akarta velem elhitetni,
hogy az Európai Uniónak része van a – hazudósan előadott – ítéletben?
Csak nem azért hazudott, hogy Európa-ellenes indulatokat keltsen bennem,
ő pedig Szent Györgyként tündökölhessen, ki az ősakácosban turulhátról
szúrja le az európasárkányt?
Itt állok kétségek közt vergődve. Igazmondó miniszterelnökömről
kiderült, hogy egyetlen mondatában két vaskos hazugság is van. Nem igaz,
hogy a megátalkodott bűnöző nem maradhat élete végéig börtönben, és nem
igaz, hogy az Európai Uniónak köze lenne az ügyhöz. Ha ebben az egyben
kettőt hazudott, akkor mi lehet a többi mondatában? Mert mondata az van
jó sok. Belém nyilall a balsejtelem: ha ilyen a Fideszben a fő
igazmondó, milyenek lehetnek a beosztott igazmondók?
És övék az ország.
Hogy fogok ezentúl nyugodtan aludni?
Kommentáld!