A hétvége lázas izgalomban telt. Tudtam, hogy hétfőn nagy napra ébredek. Ugyanis bekerültem Pártunk és Kormányunk korszakalkotó, a munkanélküliségi és a foglalkoztatási statisztikákat így, a választási kampány idején, látványosan javítani hivatott téli közmunkaprogramjába. A Ceausescu rendszerben szerzett tapasztalataim fényében sejtettem, hogy felemelő élményekben lesz részem. Arra azonban álmomban sem mertem volna gondolni, hogy az orbáni nemzetstratégiában való részvételem mellett egyben arra is felszólítást kapok, hogy mindazt a jót, ami velem történik, meg is írjam. Ki sem tudom tehát fejezni azt a mélységes hálát, amelyet Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott iránt érzek. Ha nincs az ő lelkes és magasröptű felhívása sorvezetők írására, ez az írás biztosan nem születik meg. Ő azonban ráérzett arra, hogy ennek az országnak milyen nagy szüksége van megismerni mindazt a szépet és jót, ami a békemenetesek élő istenének jóvoltából és atyai gondoskodásából a vele és a benne élő alattvalókkal történik.

Olyan ez, mint valami csoportterápia vagy tanúságtétel. Az ember lelke tele van lelkesedéssel, hálával, mert végre elmondhatja azt, amire a csoport tagjai oly epekedve várnak, hogy megerősödjenek, visszaigazolva lássák önmagukat.

Hétfő reggel tehát ott álltunk, mintegy ötvenen, különböző végzettségekkel rendelkező diplomások a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ egyik budapesti tankerületi irodájának folyosóján, és szemléltük, amint érkeznek a dolgozók a hivatalukba. Mintegy éreztük azt az erőteljes pozitív kisugárzást, amely a hely és az alkalom együtteséből áradt. Annál is inkább, mivel egy idő elteltével a jövő-menő hivatalnokok felismerték, hogy egyetlen szék kevés ötven embernek, és lázasan siettek összeszedni az irodák nélkülözhetőknek ítélt székeit, hogy a kormány közmunkásai kényelmesebben várakozhassanak. Mindenkit megihletett a pillanat fennköltsége. Nyugodtan és fegyelmezetten várakozott arra, hogy sorra kerüljön az ügyintézésben, és megkapja a megbízási papírját, hogy utána jelentkezhessen a számára kijelölt oktatási intézményben.

A közmunkás-továbbképzés tananyagából – Fotó: Türr István Képző és Kutató Intézet

Rám mosolygott a szerencse. Egy nagyon közeli gimnáziumba kerültem. Itt megismerkedhettem történelemtanár, illetve vegyészmérnök közmunkás kollégámmal. A tanári előtt a több órás csendes üldögélés során, miközben szemléltük a minket méregető tanárok és diákok jövését-menését, nagyon sok mindent megbeszélhettünk. A nap végére még egy relatíve csendes helyet is sikerült találnunk magunknak a könyvtárban. Így legalább a tanároknak sem kellett folyamatosan azzal a valósággal szembesülniük, amiről esetleg nem akarnak tudomást venni. Arról nem is beszélve, hogy a középiskolás diákok, akik történetesen érettségi és pályaválasztás előtt állnak, még nem eléggé alkalmasak/érettek arra, hogy helyesen tudják értelmezni mindazt a pozitívumot és jövőbeni perspektívákat, amit a diplomás közmunka kínál számukra (pl. szórólapok rendezése) a Vezérünk által elképzelt munka- és tudásalapú társadalomban. Óvni kell őket az esetleges negatív kisugárzásoktól, nehogy elveszítsék hitüket abban a fényes jövőben, amely nekik készül – már amennyiben mégis a diploma, és nem a betanítottmunkás-lét mellett döntenek.

Mindent összegezve jó, élményekben és tapasztalatokban gazdag napom volt. Vétek lett volna, ha ezt elmulasztom megírni. A Nemzet és a Vezér talán meg sem bocsátja. Így azonban reménykedem abban, hogy országszerte a sok-sok tízezer diplomás közmunkás talán nagyobb örömmel megy majd nap mint nap munkába. Átérzi az április 30-áig, vagyis a választások eredményhirdetéséig tartó helyzetének minden súlyát és felelősségét, és tevékenyen hozzájárul a centrális erőtér pozitív energiáinak folyamatos megújulásához.

Jó napom volt. Megírtam. Köszönet érte Balog Zoltán lelkészkedő csúcsminiszternek, és a csúcskeresztény Hoffmann Rózsa államtitkár asszonynak.

Jakab Attila, teológus
Írásai a Galamusban

A szerk. megj.: Az egyháztörténész, katolikus teológus szerző életrajzából: PhD fokozatát a strasbourgi egyetemen szerezte „summa cum laude” minősítéssel. Három nyelven beszél. Tudományos előadásokat Hollandiában, Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Romániában, Lengyelországban, Ausztráliában tartott. Hosszú publikációs listájára érdemes egy pillantást vetni. 2012 júliusa óta regisztrált álláskereső.