Várhelyi Attila
Miközben a naponta megjelenő új jogszabályok
sűrűjében igyekszem eligazodni, és megfelelni mindenféle diktatúrák
parancsának, mert a törvény nem ismerése senkit sem mentesít a
jogkövetkezményektől; és miközben kénytelen vagyok észlelni, hogy több
törvény mint nap, azaz jobban tenném, ha még szabadlábon kolbászt
töltenék vagy szőlőbirtokot szereznék, azokra a napokra gondolva, amikor
a naponta megjelenő törvények valamelyikének véletlen megsértése miatt
megyek majd a sittre, a családomnak viszont kényszerű fogságom alatt is
élnie, sőt, ennie kell, felvetődik bennem a kérdés:
Vajon honnan tudta az Omega együttes szövegírója, bizonyos Adamis
Anna, hogy jön majd egy bolond, akinek a régi nevét már elfelejtették,
és honnan tudta a vonatkozó „videó” forgatókönyvének írója, hogy jön
majd valaki, aki a magyar kártya grafikai megoldásait nem tartja
kellőképpen nemzetinek, hogy aztán ki a király, és ki a bolond, pláne a
nép, azt döntse el az a magyar futballbíró, aki még sohasem tévedett.
Adamis Anna és az Omega együttes meghallgatható az alábbi linken:
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=ObWtwfZJLZM
Fenn egy király,
a földön egy bolond,
Körül sok nép
meg milliónyi gond.
A bolond jön
és ő zavarja szét,
Szép jutalmul
megkapja kenyerét.
Régi nevét
már elfelejtették,
Régi eszét
már rég elvesztették.
Ezért ugrál,
nyakában kis kolomp,
Rajta nevet,
és jókedv lesz a gond.
Nagy a király,
és minden ember fél,
Csak a bolond él
úgy, ahogy beszél.
Éjjel alszik,
de nappal tudja jól,
Van sok bolond,
és oly kevés a trón.
Fenn kőszobor,
a földön egy virág,
Jó kismajmok
a bolondnak hozzák.
Az idő száll,
s a kőszobor ledől,
De a virágból
még sok új virág nő.
Kommentáld!