Ismét hallani, hogy kormányzati szereplők nem elégedettek bírósági ítélettel. Kormányfő* és miniszter** egyaránt a szélsőjobboldali szubkultúra érveire emlékeztető módon kifogásolja az ún. Cozma-ügy jogerős ítéletét. Természetesen a bírósági ítéletek bírálhatók, nem sérthetetlenek, erős érvek szólnak amellett, hogy a gyakorlat vagy bármi más, az igazságszolgáltatással kapcsolatos összefüggés nyilvános kritika tárgya lehessen. Az elmúlt két évtizedben unalomig ismételték sokan, hogy ennek mégis van egy érzékeny pontja: a végrehajtó hatalom birtokosának érzékelnie kell a hatalom megosztásából és a bírói függetlenség elveiből eredő korlátokat. Dőreség lenne pont ettől a hatalomtól, éppen ezektől a férfiaktól bármi jogállami elvszerűséget elvárni. Bár lehetne azért annyi visszafogottságot megkívánni, hogy az emberi élet védelmére hivatkozással ne takarják el egyszerű populista vakságukat. Ugyanis a Cozma-ügyben kiszabott jogerős büntetések csak vérben úszó szemekkel látszanak enyhének. Még ha azok lennének is, kormányfő és miniszter nem fogalmaz meg kívánalmakat velük kapcsolatban. Ezért inkább ajánlanék nekik egy egyszerűbb megoldást, nem kell annyit bajlódni a kinevezettek hálájával. Az esztelen büntetőjogi intézmények („három csapás”), a megbízhatóság alapú személyzeti politika és szervezeti átépítések után láthatólag néhány jogalkalmazó még mindig nem érti, hogy mi az elvárás. Előfordul, hogy nem sikerül rögtön és minden ügyben elérni a politikailag kívánatos vagy személyesen valamiért fontos célt. Ilyenkor nincs más hátra: át kell írni a törvényt, vagy akár az alaptörvényt is.

Csakhogy teljesen biztosra így sem lehet menni, minden valószínűség szerint maradnak még a szakmai megfontolásoknak nyomai, amelyek a bizonyítás, egyéniesítés és egyéb büntetéskiszabási eszközöket állítják szembe a habzó szájú bosszú kívánalmával. A bírói kar átállítása így lassan fog menni. Azt ajánlom a miniszternek, ne forduljon a Kúria elnökéhez, hanem terjesszenek elő egy törvényjavaslatot, hogy bizonyos ügyekben a kormány maga hoz ítéletet. Mi lenne ennek ma az akadálya? Szóval nem érdemes megállni félúton: nem elég az ügyészség politikai irányíthatósága, nem elég a bírósági vezetők politikai kiválasztása és kontroll nélküli hatáskörökkel ellátása, mégiscsak saját kezükbe kell venni a fontos ügyeket. Akadékoskodó jogászokra nem lehet bízni a nemzet sorskérdéseit. Pedig ebben a konkrét ügyben éppen eléggé sikerült felhorgasztani mindenféle nemes nemzetmegtartó érzületet, mégis mindenféle arányossági megfontolásokkal jönnek elő. Érthetetlen. Mit tanultak ezek? Nem kellene inkább a megkérdőjelezhetetlen lojalitású közszolgákat előállító iskolában képezni a bírákat is? Közfelháborodást kiváltó ügyekben a „társadalom igazságérzetére” kellene bízni az ítéletet! Olcsóbb, gyorsabb, hatékonyabb, a jogállam úgy hülyeség, ahogy van.

Naked sword – flickr/cajone

Navracsics miniszter levele csak nyelvi megformáltságát tekintve kulturált. Civilizált politikus nem ír ilyen tartalmú levelet a legfőbb bírói testület vezetőjének. Egy civilizált szakminiszter tudja, hogy nem kompetens annak megítélésében, hogy a büntetéskiszabási gyakorlat mennyire következetes. Tudja, hogy ezt a kérdést fel lehet vetni, de nem egy konkrét ítélet miatt, hanem általában, nem a közérzületre, hanem szakmai érvekre hivatkozva. Egy civilizált miniszter felismerné, hogy egy konkrét ügyben olyan tényezőket kell az ítélkező bírónak figyelembe vennie, amelyek mérlegelésére ő nem képes. Tudná, hogy populista politikusként mondhat mindenféle sületlenséget a hazai büntetéskiszabási gyakorlatról ennek minimális ismerete nélkül, de miniszterként nem. Azt ajánlom tehát, ne játsszanak jogállamot! Vegyék kezükbe az irányítást végre hatékonyan, mert nem bízhatnak feltétlenül a kiválasztott kádereikben, vagy legalábbis lassan érik be ez a gyümölcs. Az általuk elképzelt Magyarország támogatni fogja őket a „népi” ítélkezés bevezetésében. Ha meg nem, akkor sem fogjuk észrevenni. Milyen sokat meg lehetett volna spórolni a Klubrádió ügyében is azzal, ha nem kell bírósági ítélet miatt törvényt módosítani. A jogállam kényelmetlen ruha, nyugodtan visszavehetik a mackónadrágot, könnyebb benne mozogni.

Fleck Zoltán