Járványok Afrikában: mi közünk van hozzá? A járványok nem ismernek határokat, nem nézik az állampolgárságot.

Miközben Magyarországon egyre több család gondolkodik azon, miként úszhatná meg a gyermeke kötelező oltását, vannak országok, ahol a védelem csupán csak álom. Míg itthon az orvosok évek, évtizedek óta nem találkoztak torokgyíkkal, gyermekbénulással, addig Afrikában ezek a betegségek tízezrével szedik áldozataikat. Amíg nálunk a szülők azonnal orvoshoz mehetnek, ha gyermekük beteg lesz, addig a fekete kontinens számos országában úgy élik le az életüket az emberek, hogy soha nem láttak orvost. Mondhatjuk, hogy ez nem a mi problémánk? Aligha. Nemcsak azért, mert közönyről árulkodna, hanem azért is, mert mindez hatással lehet a mi életünkre is.

A járványok nem ismernek határokat, nem nézik az állampolgárságot. Ennek legfőbb bizonyítéka az AIDS elterjedése volt. Ma már nincs a Földön olyan ország, melybe ne ért volna el a vírus. Ám vannak betegségek, melynek nem ilyen "jó a sajtójuk", nem kapnak ekkora figyelmet, ám az általuk hordozott veszélyeket mégis hiba lenne lebecsülni.

 

2000-ben 189 ENSZ-tagállam kötelezte el magát Millenniumi Fejlesztési Célokban amellett, hogy 2015-ig kétharmadával csökkentik az öt év alatti gyermekhalandóság arányát, háromnegyedével csökkentik a gyermekágyi halandóság arányát, megállítják és elkezdik visszafordítani a HIV/AIDS terjedését, megállítják és elkezdik visszafordítani a malária és más súlyos betegségek terjedését. Ha csak a magyarországi adatokat nézzük, akkor AIDS-ben 1987 és 2012 ősze között 333-an haltak meg itthon. Bár Magyarország az enyhén fertőzött területek közé tartozik, de a veszélyeztetettek egyre inkább a heteroszexuális fiatalok, nem a drogosok vagy homoszexuálisok.

Bár kétségtelenül könnyebb nekünk eljutni Afrikába, mint az ott élőknek Európába, hiszen ott a szegénység oly mértékű, hogy a legtöbben csak a járásnyi távolságban elérhető területet ismerik meg életükben, ám ez nem jelenti azt, hogy az ott fertőző betegségek ne tudnának eljutni Európába, sőt közvetlenül és személyesen hozzánk. Akár úgy is, hogy egy nyaralásából hazatért ismerős hurcol be valamit.

Bár az elmúlt években az ENSZ tagállamai komoly erőfeszítéseket tettek a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesítésére, és pozitív változás figyelhető meg az anyai és gyermekhalandóság csökkenésében is, illetve nőtt a tiszta vízhez való hozzáférés esélye, úgy tűnik, hogy a 2015-re tervezett fordulat nem következhet be, vagy legalábbis nem minden területen. Ennek egyik fő oka az, hogy bár az Európai Unió országai azt vállalták, hogy 2015-ig nemzeti jövedelmük 0,7%-át fordítják fejlesztési segélyezésre, a tényleges teljesítés ez alatt maradt. Mind Németország, mind Franciaország és Olaszország jelentősen kisebb támogatást nyújt az ígértnél. Mondhatjuk azt, hogy válság van, és ilyenkor mindenki magára gondol, ám gondoljunk bele, hogy ugyanez a helyet milyen tragikus következményekkel járhat egy nálunk nagyságrendekkel szegényebb régióban.

2010-ben indult egy globális kampány, melynek célja a nők, illetve a gyermekek egészségének javítása. Ez a Global Strategy for Women's and Children's Health. Két éve Ban Ki-Munnak, az ENSZ főtitkárának több mint 40 milliárd dollár értékben ígértek támogatást a célok eléréséhez. Ennyi pénzből 16 millió nő és gyermek (!) életét lehet megmenteni, 33 millió nem kívánt terhességet megelőzni, 120 millió gyermeket megvédeni a tüdőgyulladástól, 88 milliót pedig az alulfejlettségtől. Jutna még arra is, hogy visszaszorítsák a malária és a HIV/AIDS terjedését, illetve sok-sok millió nőnek és gyermeknek biztosítani tudják a megfelelő orvosi ellátást – olvasható a Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány 2010-es cikkében.

Ám az ENSZ 2011-es beszámolójában az egy évvel korábbi optimizmus eltűnt: megfogalmazódott, hogy 2015-re a szubszaharai régió nem fogja tudni elérni a 2000-ben lefektetett célkitűzéseket. Az UNICEF (mely az egészségügyi programok legnagyobb támogatója) beszámolója szerint a régióban még mindig 204 millió ember szenved az éhségtől és annak egészségügyi következményeitől, a higiénés viszonyok pedig rendkívül rosszak, a csatornázás és a tisztálkodási lehetőség hiánya tovább növeli a fertőző betegségek terjedésének lehetőségét.

Pedig lennének olyan módszerek, melyek költséghatékonyan enyhíthetnék Afrika egészségügyi problémáit. Az egyik ilyen a vakcinációs program. Jelenleg a legköltséghatékonyabb eljárás az egészségügyben a védőoltás, mivel viszonylag kis ráfordítással emberek százezreit lehet megmenteni, illetve drasztikusan csökkenteni az ellátás költségeit, esélyt adva arra, hogy azon a pénzen más betegségeket kezeljenek.

A Milleniumi Program teljesítésének egyik mérőszáma az, hogy milyen a kanyaró ellen beoltott 1 éves csecsemők aránya, mekkora az újszülöttkori és az öt éves kor alatti halálozási arány. Az 5 éven aluliak halálozási aránya világszerte folyamatosan csökken, ám kérdéses, hogy sikerül-e 2015-re elérni azt a célt, hogy az 1990-es számokhoz képest kétharmadával csökkenjen az 5 év alattiak halálozásának aránya.

2011-ben az alábbi öt országban halt meg arányaiban a legtöbb gyermek: India, Nigéria, Kongói Demokratikus Köztársaság, Pakisztán és Kína. Látványos javulást ért el viszont néhány ország: Laoszban 72, Kelet-Timorban 70, Libériában 68, Bangladesben pedig 67 százalékkal szorult vissza a gyermekhalandóság 1990 és 2011 között. A halálesetek kétharmadát tüdőgyulladás, hasmenés vagy a malária okozza.
Az UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja) elsősorban az oltási kampányoknak, a javuló higiéniának és ivóvíz-ellátásnak, illetve olyan óvintézkedéseknek, mint a maláriát terjesztő szúnyogok ellen védő moszkitóhálónak tulajdonítja az előrelépést.
A legmagasabb a gyermekhalandóság Sierra Leonéban, ahol 2011-es adatok szerint ezer élve születésre számolva 185 gyerek nem éli meg az ötödik születésnapját. Összehasonlításképpen: a világ egyik legfejlettebb országában, Németországban ez a szám három. A fekete-afrikai és dél-ázsiai országokban különösen nagy annak a kockázata, hogy a gyerekek elkerülhető vagy kezelhető betegségekben halnak meg.

 

A Madagaszkáron élő gyermekek 80-90%-a nincsen beoltva gyermekbénulás ellen, éppen idén találtak néhány fertőzött gyermeket. A szigetországban volt ugyan oltási kampány az UNICEF támogatásával, de azt 2009-ben leállították, mivel nem volt elég üzemanyag az oltóanyag eljuttatásához, és nem lehetett megoldani a vakcinák hűtését sem. Becslések szerint 700 ezer gyereket kellene sürgősen beoltani.

Az újszülöttkori halálozás ellen az egyik legfontosabb lépés a tetanusz oltás általános hozzáférésének megteremtése lenne. A megszületett gyermekek közül ugyanis sokan pár napon belül azért halnak meg, mert a szülés közben vagy után (leginkább a köldökzsinór elvágásakor) tetanusszal fertőződnek. Ez úgy előzhető meg, ha az édesanya oltást kap a várandóssága alatt, így a magzatba átkerülő ellenanyagok megvédik őt a betegségtől – mondta Dr. Ócsai Lajos, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal járványügyi főosztályának vezetője. Ám szavaiból kiderül, az a program is gyermekcipőben jár, hiszen a legtöbb nő egyáltalán nem jut el orvoshoz a várandóssága alatt.

Az egyik legnagyobb probléma egyébként éppen az egészségügyi hozzáférés hiánya – hogyan is lehetne oltási programokkal foglalkozni, ha még a betegek sem jutnak ellátáshoz? Az alacsony iskolázottság, a törzsi viszályok, az infrastruktúra (közlekedés) hiánya és a tudatlanság is oka, hogy a lakosságot nagyon nehéz elérni a védőoltási programokkal – mondja dr. Ócsai Lajos.
Ha van rá lehetőség, akkor a menekülttáborokban élőket beoltják, ott egyrészt a zsúfoltság miatt nagy a járványveszély, másrészt legalább elérhetők az emberek.

Sikerrel járt azonban a kanyarós esetek számának csökkentése. 2000 és 2006 között több mint 90 százalékkal csökkent a kanyarósok száma Afrikában, becslések szerint 396 000-ről 36 000-re - ezzel a vállalt csökkenést el is érték az afrikai országok. És bár a világon utoljára, de Afrikában is kiirtották a feketehimlő vírusát, ma már ez a betegség természetes módon nem bukkanhat fel.

Míg tehát Afrikában a legtöbben nem is hallottak az oltásokról és arról, hogy ezzel milyen betegségeket, haláleseteke lehetne megelőzni, addig Magyarországon Európa legelismertebb, mondhatni legirigyeltebb oltási rendszere védi az embereket. Az életkorhoz kötött kötelező 10 védőoltással kanyaró, rózsahimlő és mumpsz, hepatitisz "B", tbc, torokgyík, szamárköhögés, járványos gyermekbénulás, tetanusz, Heamophilus influenzae "B" ellen védenek minket.

Ám a mikrobák, kórokozók előbb voltak itt a földön, mint mi, tovább is maradnak, mint mi, és okosabbak, mint mi. Afrikában rendszeres a tífusz, kolera, malária, vérhas, tetanusz, diftéria, szamárköhögés, kanyaró, rubeola, a hepatitiszek és a rotavírus-fertőzés.

Vannak olyan betegségek, melyek ellen egyelőre nem tudják felvenni a harcot az orvosok, ilyen például az Ebola és a Marburg vérzéses láz. Míg az Ebola időről időre kisebb közösségeket teljesen eltüntet a Föld színéről, addig a Marburg jóval ritkább: 2004-ben Angolában 150 halálos áldozat, 1998-ban a Kongói Demokratikus Köztársaságban 128 áldozat írható a számlájára.

Mindkettő rendkívül fertőző és gyors lefolyású. Halálozási arányuk egyes vírustörzseinél elérhetik a 90 százalékot is, mindkét betegség eredete ismeretlen. Zombijárványnak vagy bólogatókórnak nevezik azt a különös, gyermekeket megtámadó betegséget, melynek során a fertőzöttek jellegzetes, kontrollálatlan fejrángásoktól szenvednek, agresszívvé válnak és elveszítik a kontrollt személyiségük felett. A kórokozó és a gyógymód ismeretlen.

Könnyű belátni tehát, hogy a globalizáció, a gyors és elérhető utazás, a szegényebb országokban termelt áruk importja és a menekültek áramlása miatt sem mindegy, hogy milyen az egészségügyi helyzet a fekete kontinensen.

 

Ezt a cikket az Európai Unió Támogatta. A cikk tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió álláspontját.

2012-12-03 07:03 Forrás: Weborvos - Kéky Kira