Csuti János olvasónk küldte el júliusi izlandi útjának beszámolóját, melyet több részben adunk közre.

Sokak véleményét idézve, Izland valószerűtlenül más világ, mint amit bármerre járva tapasztalhatunk; lávamezők, gőzölgő talaj, türkizkék vízesések tömkelege, valószerűtlenül színes dombok mellett áttetszően kék jéghegyek, mélyfekete gleccserek; növények, madarak, földöntúli tájak – ez mind Izland, a tűz és jég birodalma, a témák kimeríthetetlen tárháza, a Föld egyik legvarázslatosabb, legérintetlenebb országa.

Tisztasága és frissessége, természeti adottságai oly mértékben eltérőek a megszokottól, hogy minden pillanatban kedvünk támad előkapni a fényképezőgépet.

Belső Izland extrém tájaira igyekezve, utunkat déli irányban kezdtük a kissé kanyargós, folyók menti völgyekben haladó, aszfaltos úton a Deildartunga nevű földbirtokra, melynek területén egy óriási és híres hővízforrás van: Deildartunguhver. Nem egy akármilyen bugyogásra kell itt gondolni, hanem egy több tíz méter hosszú résre, melyből nagy gőzfelhő kísérete mellett tör fel a forró víz. A víz mennyisége óriási: 180 l/másodperc! Ezzel a vízzel két várost is fűtenek –- Borgarnest és Akranest távfűtéssel, melyek távolsága a forrástól 50-60 km.

Fotó:Iceland Outside

A forró vizet a föld felszínén haladó csövekben vezetik a kérdéses városokba. A csövek szigetelése olyan, hogy ezen a távolságon a víz csak 2 °C-ot veszít hőmérsékletéből. A csöveket úgy tervezték, hogy az egymásba tolt csődarabok el tudnak mozdulni, így esetleges földrengéskor a csőrendszer követi a felszín elmozdulását anélkül, hogy kár érné a rendszert.

Nos, ezen a földbirtokon melegházakban termelnek paradicsomot - a fűtés ingyen van, így olcsó a termelés. Árulják is a kóstolót 4-5 paradicsomos zacskóban. Árus nincs. Egy kis bódéban egy ládába vannak kitéve a zacskók, áruk 300 izlandi korona. A vevő egy perselybe teszi a pénzt, mely a láda mellett áll; ezzel az üzlet rendezett. 

Fotó:Keller István

Izlandon mellesleg minden más zöldség- és gyümölcsfélét is maguk termesztenek, Izlandra e termékekből nincs behozatal; kicsit ízetlenebbek, mint mifelénk, de ez a sajátjuk, és mivel nincs talaj- és levegőszennyezés, a növényvédelem is ismeretlen.

Reykholt lélekszámát tekintve még izlandi viszonylatban is kicsiny – 39 fő -, ám mégis fontos és látogatott hely. A jelen nevezetességei az iskola, az üvegházak – de a meghatározó cél a múlt: itt élt Snorri Sturluson (1179-1241), író, költő, tudós államférfi. Két alkalommal az izlandi néphatalom egyetlen közjogi méltóságának, a népgyűlés törvénymondójának tisztségét is betöltötte.

A nap fénypontja a következőkben meglátogatott vízesésrendszer: a Hraunfossar (Láva-vízesés) lágy játékossága, amint ezernyi kis csapból ömlik a folyóba; igen dekoratívan kanyarog a víz a növényzet telt zöldje között, a fekete lávakőzeten át. A 700 m széles vízesés - a „hraun” jelentése láva - a Hvitá folyó egyik föld alatti ágából ered, amely a porózus lávakőzeten keresztül lép ki a felszínre. 

Ezzel szemben a Barnafoss sziklakanyonban vadul dübörgő zuhataga érdekes kontrasztot mutat. A név jelentése magyarul (Gyermek-vízesés); hajdanában természetes kőhíd ívelt át fölötte. Nevét arról kapta, hogy ezen a hídon megcsúszott két gyerek, és az örvénylő folyóba estek. A gyászoló apa tehetetlen dühében és hogy más gyerekekkel ez ne eshessen meg, szétverte a sziklahidat. A víz azóta is bömbölve préseli át magát a szoroson.

   Fotó:Christopher Lund

Holdbéli tájakon érkezünk egy szelídebb vidékre, a þingvellír Nemzeti Parkba, amelynek egyik fő érdekessége, hogy az észak-amerikai  és az európai kontinensek törésvonalán fekszik. Egy dombon állt meg a busz és onnan lehetett besétálni a parkba. Nagyszerű kilátás fogadott. A környező dombokról leolvadó hó egy hatalmas tóvidéket alakított ki a törésvonal európai oldalán.

Az izlandi nemzeti parkok közül ez az egyetlen, ami a világörökség része. A nemzeti parknak helyet adó völgy egyike az izlandi történelem legfontosabb helyeinek. Ingólfur Arnarson utódai (Izland első telepesei) ezen a helyen alapították a világ első parlamentjét, az Alþing-et, 930-ban. Þingvellir ekkor az izlandi lakott területek keleti csücske volt. A helyet a kedvező földrajzi viszonyok miatt választották, hiszen a hasadék mellett elterülő tágas síkság természetes pódiumot és nézőteret biztosított. A parlament évente ülésezett. Mivel a törvényeket nem foglalták írásba, egy tisztségviselőnek, a törvényhirdetőnek egyedül az volt a dolga, hogy memorizálja a törvényeket. A parlament gyűlésén a Törvényhirdető (emlékezz: Snorri Sturluson) felmondta a törvényt az egybegyűlteknek és vitáztak is. Ezeken a gyűléseken bűnösöket is megbüntettek; a látogatók meg is nézhetik a helyet, ahonnan a folyóba dobták a törvényszegő nőket (a férfiakat pedig a Hidegvölgybe száműzték, ahol gyakorlatilag halál várt rájuk). A törvényhirdető jelentette be 999-ben, hogy Izland hivatalos vallása a kereszténység lett.

Az Alþing 1798-ig folyamatosan ezen a helyen ülésezett, és 1944. június 17-én
ezen a történelmi helyen kiáltották ki az Izlandi Köztársaság függetlenségét. A park ad otthont Izland miniszterelnöke nyári rezidenciájának is.
 

Különleges érzés volt Európa és Amerika között sétálgatni a törésvonal sziklafalai között. Évente 20 mm-rel távolodik egymástól a két lemez, így egyre tágasabb lesz ez a sík vidék (így Izland területe is folyton növekszik). 

Fotó:Marco Franchino

Utunkat tovább folytatva kelet felé, a híres gejzírek és vízesések felkeresése volt a célunk: szerencsére az időjárás kedvünkre volt, és így igazán zavartalanul csodálhattuk a természeti erők látványos játékait.

Először a Kerið vulkán krátertavához mentünk, amely Reykjavíktól mintegy 50 km-re van délnyugati irányban. A mintegy 3000 éves, 55 m mély kráter mostanra megtelt vízzel és meredek hegyoldalak veszik körül, a tó vize 8-10 m. mély; szép látvány. Körülötte mindenfelé vulkanikus dombok láthatók. 

Fotó:Tony Prower

Az egész sziget a vulkánikus tevékenység nyomait viseli, fekete lávakő, vagy lávahomok borít mindent. Itt, a Kerið vulkán környékén, érdekes módon a vörös dominál: a talaj, a kövek, minden vörös, ami keveredik a talaj barna, és a növényzet zöld színeivel.

Tovább haladva, Skálholt-ba érkeztünk. E kis faluban csak néhány ház és egy viszonylag nagy templom található, mégis az ország történelmében nagy fontossággal bír. 

A középkortól egészen 1785-ig ez volt a székhelye a két izlandi püspökségi régió egyikének, mely kulturális és politikai központ is volt. Itt alapították az ország első iskoláját is. A 14. század végén kezdődő dán uralom egyik fő törekvése volt a katolikus helyett a protestáns vallás erőszakos elterjesztése.

Ennek a folyamatnak mintegy befejezéseként, 1550-ben, hogy írmagja se maradjon a katolikusoknak, az utolsó katolikus püspököt – Jón Arason - itt végezték ki két fiával együtt. (a templom mögötti vesztőhelyen ma emlékmű áll tiszteletükre; a felirat szövege: Itt adta életét a hitért és az anyaföldért).