• belpolitika
• világ
• gazdaság
• eu
• fidesz
• mszp
• jog
• korrupció
• szavazásaink

Orbán Viktornak van egy titkos terve, és majd a sikertelen blöffök, a kudarcok és kommunikációs bakik értelmet nyernek és összeállnak egy nagy képpé?

Egyre több jel mutat arra, hogy eredetileg a magyar kormány az IMF-tárgyalások megindítását tényleg nem gondolta komolyan. Ahogyan egy tegnapi összeállításból is kiderült, a kormányfő meg volt győződve, hogy a tárgyalási szándékot elég csupán imitálni, hiszen senki nem érti és nem is figyel olyan mélységben Magyarországra, hogy ezt a trükközést majd észre lehessen venni. Orbán Viktor nem először tévedett nagyot.

Ajánlott írásunk: IMF: Gyurcsány trükkjét utánozná Orbán?

Az elképzelés tehát az volt, hogy a piacokat majd a tárgyalások bejelentése önmagában is megnyugtatja. Nem kell semmit csinálni, ugyanúgy mehet minden a régiben, csak el kell játszani a megegyezési hajlandóságot. Az elmúlt hetek eseményei azonban a kormányfőt is meggyőzték arról, amit már tavaly a tárgyalások újraindításának bejelentésekor a Véleményvezér is hangoztatott: a kormány nem táncolhat vissza, muszáj lesz megegyeznie.

A történtekből számos következtetést lehet levonni. Egyrészt azt, hogy nincsen semmiféle nagy terv. A Fidesz hű támogatói körében ugyanis a mai napig él az az elképzelés, hogy valahol Orbán Viktornak van egy titkos terve, és hogy a számtalan balul elsült kísérlet, a sikertelen blöffök, a rengeteg kudarc és kommunikációs baki valamikor majd értelmet nyer és összeáll egy nagy képpé.

A kormány számára vesszőfutássá változott IMF-tárgyalások az újabb bizonyítékai annak, hogy ilyesmi nem létezik, és hogy az Orbán-kormány csak sodródik az eseményekkel. A kezdeti határozottságot először az elbizonytalanodás váltotta fel, majd a szóvivők nemsokára egy teljesen ellentétes álláspontot kezdtek el bizonygatni. Ez ismételten megmutatta, hogy a miniszterelnök egy ilyen éles helyzetben távolról sem ura az eseményeknek.

Az [origo]-nak nyilatkozó kormányzati források szerint novemberben - amikor Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentette, hogy a kormány az addigi merev elzárkózás ellenére tárgyalásokat kezdeményez az IMF-fel - még reális forgatókönyv volt, hogy ez csak a piacok megnyugtatására szolgáló bejelentés, és esetleg néhány tárgyalási nap után a kormány eláll az IMF-megállapodástól, vagy csak kevésbé szigorú feltételekhez kötött elővigyázatossági hitelmegállapodást köt majd a szervezettel.

Azóta viszont a három legnagyobb nemzetközi hitelminősítő is bóvli kategóriába sorolta a magyar államadósságot, a forint árfolyama pedig újabb mélypontot ért el, ráadásul korábban nem tapasztalt nemzetközi nyomás nehezedik Magyarországra. A miniszterelnök forrásaink szerint az elmúlt egy-két hétben kezdte komolyan venni a figyelmeztetéseket, és belátta, ha nem tér vissza a befektetői bizalom az ország iránt, az súlyos gazdasági problémákat okozhat. A források szerint ez után puhult fel a kormányfő álláspontja a törvénymódosításokról, illetve arról, hogy mennyi köze van az IMF-nek és az EU-nak a magyar jogszabályokhoz.

A roskadozó magyar gazdaságtól hőkölt hátra Orbán (origo)

A másik tanulság, hogy a kormány továbbra is hisz abban, hogy végső soron minden csak kommunikáció kérdése. A miniszterelnöknek régi tévhite, hogy Magyarországot csak felületesen szemléli Nyugat-Európa és a világ. Ezért ha elmondunk pár kulcsmondatot, ügyesen kommunikálunk, úgy teszünk, mintha, akkor majd mindenki megnyugszik. Mi pedig utána azt csinálhatunk, amit akarunk.

Ez egy elég csúnya félreértés a 21. századi Európa politikájában. A világnak ugyanis napi szintű, Magyarországtól is független forrásai vannak országunk politikájáról, nem is beszélve a folyamatos információáramlásról az interneten. Ráadásul hazánkra, különösen egy ilyen helyzetben, igenis feszülten figyelnek a világban. Az IMF-EU tárgyalások megszakadása ennek ismét jó bizonyítéka volt: a szervezeteket nem érdeklik a szép körmondatok és honi magyarázatok, pontosan tudják, hogy milyen törvényeket látnak problémásnak, amiknek a visszavonása nélkül meg sem kezdik a tárgyalásokat.

Olvasd el ezt is: Így leszünk páriaország

A harmadik és egyben legnagyobb tanulsága a kormány tárgyalási stratégiájának, hogy miként már erről többször írtunk, a miniszterelnök tényleg nem érti, hogyan működnek gazdaságpolitikai folyamatok, és azt sem, hogy az általa vezetett országnak abban milyen mozgástere van. Sajnálattal kellett az IMF-ügy kapcsán is látnunk, hogy a kormányfő és csapata ugyanolyan elképesztő tévképzetekkel vágott bele a hiteltárgyalásokba, mint egy éve a médiatörvény körüli csatározásokba.

Akárhogy is nézzük, a hibákból tanulni kell tudni. Amit azonban a kormányfő elrontott a médiatörvény körüli botrány kapcsán, azt majdnem hogy megismételte egy évvél később, ugyanolyan okok miatt. És ez egyre többe kerül az országnak.