Címkék: földgázimport gázár E.ON

Lerántjuk a leplet Orbán régóta dédelgetett vágyáról Íme a Fidesz-kormány valódi célja az árcsökkentéssel Jóval több, mint populista fogás a gáz- és áramár tervezett 10 százalékos csökkentése. Orbánék valójában a teljes energetikai szektort a maguk ellenőrzése alá akarják söpörni, ahol lehet, vagy államosítással, vagy a saját érdekkörük helyzetbe hozásával, ahol nem, direkt nyomásgyakorlással, sőt zsarolással. Hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek, láthatóan nem izgatja őket. Tévedés azt hinni, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikájából hiányzik a következetesség. Igaz, az állandó kapkodásból, a rögtönzésekből, a napról napra változó törvénykezésből, a kiszámíthatatlan és meghökkentő intézkedésekből ez látszik a logikus következtetésnek, ha azonban abból indulunk ki, mit tart a Fidesz-vezérkar igazán fontosnak, nyilvánvalóvá válnak a mozgatórugók. A cél nem az, hogy a gazdaság minél jobban működhessen és ennek feltételeit biztosítsák, hanem az, hogy hatalmi befolyásukat a lehető legnagyobb körre kiterjesszék és törekvéseiket lehetőleg senki se korlátozhassa számottevően. Ez a szándék húzódik meg a szabadságharcos lózungok mögött csakúgy, mint az IMF és EU ellenes retorikában vagy a multicégekkel szembeni fellépésben és az újraállamosítási törekvésekben.

Ennek a megnyilvánulása Orbán régóta dédelgetett vágya, a stratégiai jelentőségű földgáz-üzletág megszerzése. A folyamat az MVM látványos előtérbe helyezésével kezdődött a csak részben állami tulajdonú MOL kárára, amiben vélhetően közrejátszott az is, hogy az 500 milliárdos üzletrészvásárlással sem sikerült teljesen ellenőrzés alá vonni az olajtársaságot. A következő lépések – az árbefagyasztás, az energetikai különadó, majd a durván megemelt szektorális társasági adó – egyik nem igazán titkolt célja az volt, hogy kivéreztessék az érintett cégeket, és azok külföldi tulajdonosai inkább olcsón megszabaduljanak tőlük.

Bennfentes körökben már egy bő éve tényként kezelték, hogy az E.ON előbb-utóbb eladja a magyar államnak a gáznagyker cégét és a kereskedelmi gáztárolóit. Az előbbi lényegében csak egy iroda, amelynek legfontosabb feladata az orosz importszerződés kezelése, valamint annak pénzügyi végrehajtása. Az anyacég ettől valamikor nyereséget remélt az árrés révén, de ez az elmúlt években az árképzésbe történt állami beavatkozás miatt ritkán jött össze, a hatósági ár bevezetésével pedig végképp reménytelenné vált. A halmozódó veszteségektől szabadulni akaró E.ON ilyen körülmények között szívesen megszabadul tőle, akárcsak a gáztároló cégétől, amely nagyjából négy milliárd köbméteres kapacitásával valódi értéket képvisel.

A két cég állami megszerzésében lehet logika, bár gazdasági racionalitása vitatható. A tárolók kifejezetten kereskedelmi jellegűek, azaz feladatuk a gázszállítás és a fogyasztási igények közötti egyensúly biztosítása. Stratégiai tartaléknak ott van a 150 milliárd forintért épített, 1,2 milliárd köbméteres tároló, amelyet egy részben állami tulajdonú cég üzemeltet. Az E.ON-tárolók megszerzése tehát nem stratégiai érdek, viszont biztos bevételt jelent a gázárban is megjelenő tételként /2,60 forint per köbméter/. A gáznagyker cég esetében pont fordított a helyzet: mivel veszteséges és nyereséget csak árrés érvényesítésével, azaz áremeléssel érhet el, gazdaságilag indokolatlan a megvásárlása, viszont stratégiailag fontos, mi lesz az importszerződéssel a jövőben.

 Különös jelentőségű ez annak fényében, hogy az oroszokkal kötött megállapodás 2015-ben lejár. A jövőt illetően hírek szerint több kormányzati forgatókönyv van. Az egyik szerint nincs is szükség újabb hosszútávú megállapodásra, mivel az orosz gázt jelenleg drágábban kapjuk, mint amennyiért más irányból meg tudjuk szerezni, emiatt csökken is onnan a behozatal, miközben mennyiségi kötöttségünk van, amelynek egy részét szintén ki kell fizetni. Azaz jobb lenne nem lekötni magunkat és inkább eseti szerződéseket kötni a szállítókkal. Ez azonban kockázatos, hiszen esetleges hiány esetén földgáz nélkül maradhatnánk, vagy csak rendkívül drágán vásárolhatnánk. Várhatóan tavaszig eldől, milyen megoldást választ a kormány, a döntés teljes felelőssége az övé lesz, ráadásul egyedül kell az oroszokkal is felvennie a harcot, amelyet számos más probléma is terhel.

Orbánék a jelek szerint nem elégszenek meg az E.ON-cégek megszerzésével, más energetikai vállalatokat is ki akarnak véreztetni. Valójában főként erről szól az a szakértők által tömören őrültségnek minősített ötlet, hogy januártól tíz százalékkal csökkenni fognak a gáz- és áramdíjak. Első ránézésre ez egy populista, népszerűség-növelő lépés, mintegy ellensúlyozandó a lakosság romló életszínvonalát és hangulatát, egyben alátámasztandó az államosítási törekvéseket. Közelebbről elemezve azonban ennél jóval többről van szó. Osztogatási lépésnek ugyanis túl korai, a választások még messze vannak. Hatása a rezsiköltségekre minimális, egy átlagos fogyasztónál – a bejelentett 100 milliárdos kiadáscsökkenéssel számolva – a havi megtakarítás kb. 3 ezer forint, ennél messze nagyobb a megszorítások, a reáljövedelem-esés mértéke, arról nem is beszélve, hogy megint a gazdagok, a nagyfogyasztók járnak jól.

A teljes lakossági gáz- és áramár felét adják jelenleg a beszerzési költségek, harmadát az adók, a maradék a vezetékrendszer költsége. Mivel adócsökkentésről szó sincs, a hálózat üzemeltetésén spórolni nem sokat lehet, az árlefaragást tehát a beszerzésre kell terhelni, ami ott már csaknem 20 százalékot jelent. A kereskedők árrése csupán néhány százalék, azaz törvényszerűen tetemes veszteségbe mennek át, hacsak nem tudnak olcsóbb beszerzései forrást találni, ami jelenleg lehetetlen, és a trendek szerint a jövőben is esélytelen. A következmények könnyen beláthatóak: az érintett cégek működése gyakorlatilag ellehetetlenül, elmaradnak a szükséges beruházások, romlik az ellátási színvonal, leépítések jönnek stb., mindennek a teljes nemzetgazdaságra és a növekedési kilátásokra is negatív hatása lesz.

Történik ez akkor, amikor szakértők szerint 3-4 éven belül 1200-1400 megawattnyi erőmű-kapacitás fog kiesni hazánkban, és egyelőre nincs, aki új beruházásokba merne fogni. Az indokolatlan árcsökkentés után már végképp senki sem mer majd az ágazatba fektetni, az államnak pedig nincs pénze erre. Hiába söpör mindent maga alá a Fidesz-kormány, hiába szerez meg újabb energetikai cégeket, azokat üzemeltetni és fejleszteni kell, különben összeomlik a hazai ellátás. A makrogazdasági folyamatokat tekintve ugyan honnan lesz erre forrás? Jele nincs annak sajnos, hogy Orbánék mindent megszerezni vágyó kedvükben ezt józan ésszel végiggondolnák: az egész országgal, mindannyiunkkal felelőtlen játékot játszanak.