Lengyel L. László
írása
Lerántjuk a leplet Orbán régóta dédelgetett vágyáról
Íme a Fidesz-kormány valódi célja az árcsökkentéssel
Jóval több, mint populista fogás a gáz- és áramár tervezett 10
százalékos csökkentése. Orbánék valójában a teljes energetikai szektort a
maguk ellenőrzése alá akarják söpörni, ahol lehet, vagy államosítással,
vagy a saját érdekkörük helyzetbe hozásával, ahol nem, direkt
nyomásgyakorlással, sőt zsarolással. Hogy ennek milyen súlyos
következményei lesznek, láthatóan nem izgatja őket.
Tévedés
azt hinni, hogy az Orbán-kormány gazdaságpolitikájából hiányzik a
következetesség. Igaz, az állandó kapkodásból, a rögtönzésekből, a
napról napra változó törvénykezésből, a kiszámíthatatlan és meghökkentő
intézkedésekből ez látszik a logikus következtetésnek, ha azonban abból
indulunk ki, mit tart a Fidesz-vezérkar igazán fontosnak, nyilvánvalóvá
válnak a mozgatórugók. A cél nem az, hogy a gazdaság minél jobban
működhessen és ennek feltételeit biztosítsák, hanem az, hogy
hatalmi befolyásukat a lehető legnagyobb körre kiterjesszék és törekvéseiket lehetőleg senki se korlátozhassa számottevően. Ez
a szándék húzódik meg a szabadságharcos lózungok mögött csakúgy, mint
az IMF és EU ellenes retorikában vagy a multicégekkel szembeni
fellépésben és az újraállamosítási törekvésekben.
Ennek a megnyilvánulása Orbán régóta dédelgetett vágya, a stratégiai jelentőségű földgáz-üzletág megszerzése.
A folyamat az MVM látványos előtérbe helyezésével kezdődött a csak részben állami tulajdonú MOL kárára, amiben
vélhetően közrejátszott az is, hogy az 500 milliárdos
üzletrészvásárlással sem sikerült teljesen ellenőrzés alá vonni az
olajtársaságot. A következő lépések – az árbefagyasztás, az energetikai
különadó, majd a durván megemelt szektorális társasági adó – egyik nem
igazán titkolt célja az volt, hogy kivéreztessék az érintett cégeket, és
azok külföldi tulajdonosai inkább olcsón megszabaduljanak tőlük.
Bennfentes körökben már egy bő éve tényként kezelték, hogy az E.ON
előbb-utóbb eladja a magyar államnak a gáznagyker cégét és a
kereskedelmi gáztárolóit. Az előbbi lényegében csak egy iroda, amelynek
legfontosabb feladata az orosz importszerződés kezelése, valamint annak
pénzügyi végrehajtása. Az anyacég ettől valamikor
nyereséget remélt
az árrés révén, de ez az elmúlt években az árképzésbe történt állami
beavatkozás miatt ritkán jött össze, a hatósági ár bevezetésével pedig
végképp reménytelenné vált. A halmozódó veszteségektől szabadulni
akaró E.ON ilyen körülmények között szívesen megszabadul tőle, akárcsak a
gáztároló cégétől, amely nagyjából négy milliárd köbméteres
kapacitásával valódi értéket képvisel.
A két cég állami megszerzésében lehet logika, bár gazdasági
racionalitása vitatható. A tárolók kifejezetten kereskedelmi jellegűek,
azaz feladatuk a gázszállítás és a fogyasztási igények közötti egyensúly
biztosítása. Stratégiai tartaléknak ott van a 150 milliárd forintért
épített, 1,2 milliárd köbméteres tároló, amelyet egy részben állami
tulajdonú cég üzemeltet. Az E.ON-tárolók megszerzése tehát nem
stratégiai érdek, viszont biztos bevételt jelent a gázárban is megjelenő
tételként /2,60 forint per köbméter/. A gáznagyker cég esetében pont
fordított a helyzet: mivel veszteséges és nyereséget csak árrés
érvényesítésével, azaz áremeléssel érhet el, gazdaságilag indokolatlan a
megvásárlása, viszont stratégiailag fontos, mi lesz az
importszerződéssel a jövőben.
Különös jelentőségű ez annak fényében, hogy az
oroszokkal kötött megállapodás 2015-ben lejár. A jövőt illetően hírek
szerint több kormányzati forgatókönyv van. Az egyik szerint nincs is
szükség újabb hosszútávú megállapodásra, mivel az orosz gázt jelenleg
drágábban kapjuk, mint amennyiért más irányból meg tudjuk szerezni,
emiatt csökken is onnan a behozatal, miközben mennyiségi kötöttségünk
van, amelynek egy részét szintén ki kell fizetni. Azaz jobb lenne nem lekötni magunkat és inkább eseti szerződéseket kötni a szállítókkal. Ez
azonban kockázatos, hiszen esetleges hiány esetén földgáz nélkül
maradhatnánk, vagy csak rendkívül drágán vásárolhatnánk. Várhatóan
tavaszig eldől, milyen megoldást választ a kormány, a döntés teljes
felelőssége az övé lesz, ráadásul egyedül kell az oroszokkal is
felvennie a harcot, amelyet számos más probléma is terhel.
Orbánék a jelek szerint nem elégszenek meg az E.ON-cégek megszerzésével,
más energetikai vállalatokat is ki akarnak véreztetni. Valójában főként
erről szól az a szakértők által tömören őrültségnek minősített ötlet,
hogy januártól tíz százalékkal csökkenni fognak a gáz- és áramdíjak. Első
ránézésre ez egy populista, népszerűség-növelő lépés, mintegy
ellensúlyozandó a lakosság romló életszínvonalát és hangulatát, egyben
alátámasztandó az államosítási törekvéseket. Közelebbről elemezve
azonban ennél jóval többről van szó. Osztogatási lépésnek ugyanis túl
korai, a választások még messze vannak. Hatása a rezsiköltségekre
minimális, egy átlagos fogyasztónál – a bejelentett 100 milliárdos
kiadáscsökkenéssel számolva – a havi megtakarítás kb. 3 ezer forint,
ennél messze nagyobb a megszorítások, a reáljövedelem-esés mértéke,
arról nem is beszélve, hogy megint a gazdagok, a nagyfogyasztók járnak
jól.
A teljes lakossági gáz- és áramár felét adják jelenleg a beszerzési
költségek, harmadát az adók, a maradék a vezetékrendszer költsége. Mivel
adócsökkentésről szó sincs, a hálózat üzemeltetésén spórolni nem sokat
lehet, az árlefaragást tehát a beszerzésre kell terhelni, ami ott már csaknem 20 százalékot jelent. A
kereskedők árrése csupán néhány százalék, azaz törvényszerűen tetemes
veszteségbe mennek át, hacsak nem tudnak olcsóbb beszerzései forrást
találni, ami jelenleg lehetetlen, és a trendek szerint a jövőben is
esélytelen. A következmények könnyen beláthatóak: az érintett cégek
működése gyakorlatilag ellehetetlenül, elmaradnak a szükséges
beruházások, romlik az ellátási színvonal, leépítések jönnek stb.,
mindennek a teljes nemzetgazdaságra és a növekedési kilátásokra is
negatív hatása lesz.
Történik ez akkor, amikor szakértők szerint 3-4 éven belül 1200-1400
megawattnyi erőmű-kapacitás fog kiesni hazánkban, és egyelőre nincs, aki
új beruházásokba merne fogni. Az indokolatlan árcsökkentés után már
végképp senki sem mer majd az ágazatba fektetni, az államnak pedig nincs
pénze erre. Hiába söpör mindent maga alá a Fidesz-kormány, hiába
szerez meg újabb energetikai cégeket, azokat üzemeltetni és fejleszteni
kell, különben összeomlik a hazai ellátás. A makrogazdasági
folyamatokat tekintve ugyan honnan lesz erre forrás? Jele nincs annak
sajnos, hogy Orbánék mindent megszerezni vágyó kedvükben ezt józan
ésszel végiggondolnák: az egész országgal, mindannyiunkkal felelőtlen
játékot játszanak.
Kommentáld!