2013.10.07 Népszava
Nem tudom mire vélni, de Felcsút hiányzott a Naaagy Össznépi kincstári tévés hétvégéből, pedig száznál is több helyszínt kapcsoltak a közel egymilliárdos körkapcsolás során. Rákay intendáns kifelejtette vagy még nem jött el az ideje, hiszen csak egy félig kész futballstadiont, az Orbán rezidenciát, meg a Puskás Akadémiát mutathatták volna, kisvasúttalanul
Snassz lett volna? Talán. Habár Mészáros és Mészáros minden bizonnyal talpig virágba borította volna a települést, a debreceni virágkarneválból maradhatott még néhány csokor, és feltehetőleg Kósa úr szívesen segítségére sietett volna megszorult polgármester kollégájának, ha…De majd legközelebb, amikor már lesz mit mutatni a népnek.
Mindenesetre a 2-3 százezres nézősereg alaposan megismerhette, milyen is ez a tejjel mézzel folyó Duna-Tisza köze tája, hiszen volt ebben minden. Számomra is meglepetésként szolgált, hogy mi, magyarok lovon járunk munkába, népviseletben. Főleg rackajuhhal, és szürkemarhával foglalkozunk, és saját magunk köpüljük a vajat, és esténként bográcsban készítjük el mindennapi betevőnket. Öhömöt, Ühömöt, és Ehemet. Tudják, innen van a Mehemed nevű török, aki még alig látott szürke marhát. Az ökörje. Ja, majd kifelejtettem, hogy a magyar, pálinka nélkül egy tapodtat se, mert abban benne van minden. A napsütés, a zöld fű illata, az ősi magyar néplélek ereje. Ráadásul egy valamire való magyar „férfi”ember megadja a módját a pálinkafőzésnek, vagy ha nincs neki pálinkához valója, akkor bort készít, miközben az asszonyok kavargatják a szilvalekvárt, a derelyéhez.
Azt azért furcsálltam, hogy kalocsai és matyó hímzéses blúzokban és ködmönökben teszünk-veszünk, járunk bevásárolni a piacra, de én egy elzüllött pesti slemil vagyok, aki nem tiszteli ősei szokásait, és nem átallok bevásárlóközpontokba járni, ha valamire szükségem van. Még azt is bevallom, hogy se bocskaim, se leventém sincs, és még botolót se szoktam járni. Szégyellem is magamat miatta.
Szóval dévédésíteni kellene ezt a kétnapos műsorfolyamot, hogy aztán része lehessen a Nemzeti Alaptantervnek, mert ebből mindenki jól megtanulhatná, hogy mennyi a mennyi, és hol van a hol, itt az ősi magyarok országában, amelyet még ma is fumigál a nyugat, és irigyel a kelet. Ne hagyjuk magunkat eltéríteni az igaz útról, és továbbra is ragaszkodjunk mindahhoz, amit évszázadokon keresztül kiizzadtunk magunkból. Az a rigmus kívánkozik ide, hogy: ha a világ az isten kalapja, a hazánk a bokréta rajta.
De lenne egy apró kritikai megjegyzésem, amiért előre is elnézést kérek Önöktől. Miközben a Magyarország Szeretlek nevezetű magyarkodás ömlött ki az orbáni tévéből, a Művészetek Palotájába mentem (villamossal, nem lovon), ahol a három Polgár lány sok-sok gyereknek és sakkbarátnak szimultánt adott, és ahol Gari Kaszparov, exvilágbajnok, a huszadik század egyik legnagyobb sakkozója segített a gyerekeknek megtalálni az igaz lépéseket. Volt ott sakkbemutató, vakjátszma hírességekkel, képzeljék még Kovács István-Koko is tiszteletét tette az egyik színpadon, hogy elverhesse Őt Polgár Judit. Szóval, valóságos sakkdzsembori zajlott reggeltől estig. Ráadásul éppen huszonöt évvel ezelőtt nyertek a Polgár lányok sakkolimpiát, amire azt is mondhatni: „RÉGI DICSŐSÉGÜNK, HOL KÉSEL AZ ÉJI HOMÁLYBAN”. De a rendezvény hangulata frenetikus volt, és talán azt is mondhatni, világszenzáció. Hát nem kifelejtették ezt az eseményt az MTV szerkesztői? Pedig a dolog egy fillérjükbe se került volna, hiszen a szponzor, és a Polgárlányok mindent megszerveztek és ki is fizettek. Csak egy kamerára lett volna szükség, meg egy riporterre, aki időnként megmutathatta volna, milyen sok gyereket vonz még most is a sakk.
Talán ha Felcsúton rendezték volna a sakkfesztivált…
Kommentáld!